Boldog vagyok! Nagyon boldog, mert nagyon sokfelől jeleztetek vissza,
hogy a bontakozó tavaszban milyen sokfelé beindult a terek, parkok,
patakok medreinek kitakarítása. Több fényképes beszámolót is küldtetek,
Isten fizesse! Akárcsak a tábortűzben a gallyak, az ágak, lángjukkal,
tüzükkel egymást is lángra lobbantják, úgy együtt könnyebb égni,
meleget, fényt árasztani. Adja a jó Isten, hogy szívünk egyik legmélyebb
vágyát, egy szép, rendezett, tiszta élettér kialakítását tudjuk
megvalósítani.
Az első lépés a megtisztítás, a rendrakás! A második a szép tavaszban a
terek feldíszítése virágokkal, bokrokkal. Persze ehhez már engedély is
kell, egyeztessetek a polgármesterekkel, tanácsosokkal, tájépítészekkel,
hátha kis festékkel, néhány paddal, facsemetékkel a segítségetekre
sietnek.
A jól végzett munka örömével, a harmadik lépésben szervezhetnénk egy-egy
kis ünnepséget, melyben a hatóságokkal is egyeztetve nevet adnátok
annak a kis parknak, zöldövezetnek amelyet rendbe raktatok. A
tegnapelőtt Gyergyószentmiklós külterületén, három utca találkozásánál,
egy szépen megtisztitott háromszögbe elültettünk hét kis tölgyfát. Ott
volt a kedves plébános úr, a polgármester úr és a közeli utcákban lakó
emberek. Imádsággal, énekkel Szent László oltalmába ajánlottuk a
facsemetéket. Jó elképzelni, hogy milyen lesz majd 10-20 év múlva a
Szent László téren, ez a kis tölgyfaliget.
A negyedik lépés, – ez hosszú, de nagyon szép feladat – a gondozás,
egész éves rendben tartás. Természetesen ha az első három lépés
szépen, szervezetten megtörtént, könnyebb dolgunk lesz, mert nehezebb a
szemetet eldobálni rendezett környezetben, mely egy köztiszteletnek
örvendő személy nevét viseli, mint egy gazos senkiföldjén. Könnyebb lesz
rendet tartani és a munkához társakat találni, mert az együtt végzett
becsületes munka öröme megszenteli a lelket, és közösséget teremt.
Hiszem, hogy egy ilyen szép rendezett kis zöldterület néhány paddal
közösségeket, barátságokat is fog szülni, és ebben a felbolydult
világban ez nagyon fontos. A fák, a bokrok, ahogyan cseperednek, ahogyan
ágaik összehajolnak – hiszem, hogy ugyanúgy a közelben lakó emberek is
szépen egymásra találnak, végül is ez egy nagyon fontos cél.
Szülőföldünk szép tereit lakjuk be, töltsék meg az emberek! Miénk itt a
tér, mert mi nőttünk itt fel – énekeltük annak idején. Miénk itt a tér,
mert mi szedtük rendbe, mi gondozzuk, mondhatjuk szeretettel, büszkén!
Sokszor a városunkban, falvainkban vagy azoknak szélein ott árválkodnak
terek, minden nap látva, mégis elfeledve, sokszor szemétkupacok alatt.
Nagyon fontos, hogy a személytelen, gazos, mondhatni senki földjét a
magunkénak érezzük, megtisztítsuk és névadással, imával megszenteljük,
hisz szülőföldünk egy kis darabjáról van szó. Apró cseppekből lesz a
tenger...
Merjetek elindulni, és meglátjátok, hogy mennyi társatok lesz szép, nemes céljaitok valóra váltásában.
Szeretettel,
Csaba t.
Csíkszereda, 2011. IV. 7.
mindennapi.hu
)
