A Maghreb országok püspökeinek reflexiója a térség történelmi sorsfordulójáról

P. Christophe Roucou, az Iszlámmal való kapcsolatok franciaországi nemzeti felelõse felkérte a Maghreb országok püspökeit, hogy juttassák el megfontolásaikat a francia püspöki konferencia tagjaihoz, akik április 5-e és 8-a között Lourdes-ban tartották plenáris ülésüket. Az észak-afrikai fõpásztorok március 21-e és 27-e között írt jegyzékében Claude Rault algériai püspök többek között megállapítja: a megmozdulásokat a fiatalok vezették, felhasználva a legmodernebb kommunikációs eszközöket. A Facebook és a mobiltelefonok révén szolidaritási hálót építettek ki. Líbiát kivéve ezek a mozgalmak meglepõ érettségrõl, egyfajta kollektív értelemrõl, az erõszak elutasításáról tettek tanúságot. A népi megmozdulások váratlanul érték az egyes országok vezetõit és a nyugati világot is, amely azelõtt behódolt a most megbukott, hatalmat vesztett uralkodóknak. Bár ezek a felkelések arab országokban következtek be, nem vezethetõk vissza iszlám nyomásra. Mélyebb gyökerei vannak: az emberi lelkiismeret lázadt fel, amelynek szüksége van méltóságra, tiszteletre, igazságosságra és demokráciára.

Maroun Lahham, tuniszi érsek szerint január óta döntõ idõszakot élünk. A történtek kivétel nélkül mindenkit megleptek. A tunéziai fiatalok uralták az utcákat és az elsõ napokat kivéve békés eszközökkel tüntettek. Mennyire valós az iszlám veszély fenyegetése? – teszi fel a kérdést a tunéziai fõpásztor. Senki sem tud rá pillanatnyilag válaszolni. Az iszlám párt titkára idáig mérsékelt irányzatot képviselt, viszont az is igaz, hogy az ország középsõ és déli része nyitottabb a szélsõséges megnyilvánulások felé. A helyi egyház egyáltalán nem játszott szerepet a történtekben, pusztán imáival kísérte az eseményeket. Az irányvonal ma is a II. vatikáni zsinat tanítása: az egyház jelen van a világban, a világ szolgálatára – fejti ki Maroun Lahham tuniszi érsek.

Vincent Landel marokkói érsek, az Észak-Afrikai Püspöki Konferencia (CERNA) elnöke elismeréssel szól a marokkói uralkodó március 9-i beszédérõl, majd kérdéssel fordul Európa felé: Mikor fogja valóban hatékonyan segíteni a Maghreb országokat és Afrikát? Ha ez nem következik be, akkor az elvándorlás cunamija sújtja majd a földrészt. Az európaiak ismerik a szabadságot, az igazságosságot, az emberi méltóságot. Mit tesznek annak érdekében, hogy az afrikaiaknak is legyen mindezekben részük? A Maghreb országok a találkozás helyei keresztények és muzulmánok számára. A mindennapi élet készteti õket a befogadásra, a kölcsönös tiszteletre és az egymás iránti szeretetre. A rabati fõpásztort aggodalommal tölti el, hogy a nyugati világ fél a muzulmánokkal való kapcsolattól, majd kérdéssel zárja megfontolásait: hogyan lehetne átalakítani a mentalitásokat?

(vm)