Olmes Milani, Tokióban élõ brazil szkalabriniánus
misszionárius a Fides hírügynökségnek úgy nyilatkozott, hogy igazi
vallásos ébredés tanúja a természeti és nukleáris katasztrófától sújtott
országban. Megjegyezte: „ebben a materialistának tartott, kifejezetten a
termelésre, profitra törekvõ országban most egyértelmûen látható az
imádsághoz és a lelki értékekhez való visszatérés.”
A
statisztikák szerint a japánok 86 százaléka nem hisz semmiben. Most
azonban megállnak imádkozni a buddhista és sintoista szentélyeknél.
Mindenki imádkozik, a hadsereg önkénteseitõl kezdve a szökõár miatt
szenvedõkig. Milani elmondta, hogy a katolikus templomokban is sok
emberrel találkozik, akik nem katolikusok, mégis megállnak imádkozni.
Hangsúlyozta, hogy a társadalmi kapcsolatokat eddig uraló túlzott
individualizmussal szemben elõtérbe került a testvériség, a
szolidaritás.
Kijelentette: „sokan egyértelmûen állítják, hogy a tragédiának komoly
hatása lesz az ország társadalmára, a japánok nyitottabbak,
készségesebbek lesznek mások, az idegenek felé is.” Meghatja a
lakosságot, hogy az ellenségesnek tartott országokból is milyen sok
segítség érkezik: Kína, Dél-Korea is támogatja Japánt, Észak-Korea
rendelkezésre bocsátotta vízkészleteit. A misszionárius szerint éppen ez
az a jó, ami a tragédiából születik meg: megtanuljuk testvérként látni a
többieket.
A Fides hírügynökség kérdésére, vajon ebben a közegben több lehetõség
lesz-e evangelizációra, Milani azt válaszolta „a keresztény hit mindig
idegen hit marad az országban, nehéz lenne ledönteni ezt a korlátot. Ám
most megnõ a különbözõ vallások hívei közti együttmûködés, egyre jobban
tudatában lesznek annak, hogy a társadalom java érdekében szükség van
erre.”
A japán katolikus egyház a lakosság 0,7 százalékát teszi ki. Ez a
kicsi egyház nagyon sokat tesz napjainkban az áldozatokért, befogadja a
szökõár károsultjait, és a japán Caritason keresztül támogatja a
Szendaiban létrehozott elsõsegély-központot.
***
Alátámasztja ezeket a gondolatokat egy
Fukushima közelében élõ magyar internetes naplója, amelyben részletesen
beszámol a helyzetrõl. A Napkeleti kincseim blog szerzõje
érzékletesen írja le az átalakuló emberi kapcsolatokat: „Az érintés
fontossága megnõ. Japánban idegenek között nem szokás a kézfogás, az
átkarolás, átölelés, simogatás pedig egyenesen elképzelhetetlen. Itt,
most nem az.”
Magyar Kurír
(tzs)
