Nagyböjt van. A várakozás, a készülődés és a megújulás ideje.
Megújulni Jézus keresztje által, amely kereszt nem csak a feltámadás
forrása, hanem a szereteté is, a Krisztusi szeretet nagy IGEN-je ami
cselekvésre biztat mindnyájunkat.
Jézus hová vezetsz minket szent kereszted által? Milyen lesz
az út, amelyen elindulunk? Találsz-e utat számunkra az emberek szívéhez
cselekedeteink által? Megannyi válaszra váró kérdés…
A debreceni Szent László Plébánia Katolikus Felnőttek
Társasága keresett meg, hogy „Nagyböjti Jócselekedet” keretében
adománygyűjtést szeretnének szervezni a Dévai Szent Ferenc Alapítvány
Gálospetriben és Székelyhídon működő otthonai, illetve néhány
érkörtvélyesi rászoruló család részére.
Így indított el minket Jézus 2011. április 16-án, nagyböjti
várakozásunk idején, hogy a nehézsorsú gyerekek szeméről letöröljük a
könnyeket, és mosolyukban érezzük meg mi az igazi, feltétel nélküli
szeretet.
Utunk első állomása Érkörtvélyes volt, ahol két nehéz
helyzetben lévő családnak nyújtottunk mentőövet élelmiszerek, játékok és
ruhaneműk formájában.
Találkozás a szegénységgel. Tisztában voltunk vele, hogy nem
tudunk minden családot talpra állítani, de töretlenül hittünk és hiszünk
abban, hogy segítségünk enyhít a mindennapok gondjain.
Hasonló körülmények közül kerülnek ki a Csaba testvér által
működtetett otthonok kis lakói is, akiknek talán az egyetlen lehetőség a
felemelkedésre a jószándékú emberek segítsége.
Gálospetriben nagy szeretettel fogadott minket Edit asszony, a
ház vezetője, aki 26 gyerek neveléséről gondoskodik kifogyhatatlan
szeretettel és jósággal.
Székelyhídon örömmel vették a gyerekek az általunk készített
agapé-t, melyet követően a velük végtelen türelemmel foglalkozó
nevelőnőknek adtuk át az egyéb adományok mellett a plébánia hívei által
számukra összegyűjtött pénzt is.
Szegénység. Tudjuk-e mi is valójában az igazi szegénység? A
pénz hiánya? … Az értékek hiánya? … A szeretet hiánya? … Vagy ezek
együttesen? Reméljük nem csak a nagyhét ad még alkalmat nekünk arra,
hogy ezen elmélkedjünk.
Ez az út találkozás volt a szegénységgel, a nélkülözéssel és
egyben a reménnyel, melyet Jézus testesít meg számunkra. Azzal a
reménnyel, mely erőt ad nekünk ahhoz, hogy a legnehezebb helyzetben is
bízni tudjunk abban, hogy hitünk ereje átsegít minket minden akadályon.
Ezen a napon ráébredhettünk arra, hogy óriási a különbség
aközött, hogy az ember látja a szegénységet vagy át is kell élnie azt.
Ezt az tudja csak igazán, aki már átélte a nélkülözést. Utunk során
tapasztalhattuk, hogy az ezekben az otthonokban élő gyerekek már átélték
a nyomor szinte minden formáját, amelyből számukra Csaba testvér házai
jelentik az egyetlen kitörési lehetőséget.
Látni, hallani Jézusról és megélni Jézust — hogy ő a
feltámadás forrása — e kettő között is óriási szakadék tátong. Mi
cselekedeteinkben megélni kívántuk Jézust, mint az igaz szeretet
forrását.
Ezért Húsvét előtt egy héttel rövid időre átléptünk egy
tőlünk karnyújtásnyira lévő „másik világba” és ezen az úton Krisztus
keresztje mellé telepedtünk le, az Ő szemével próbáltunk meg nézni, az Ő
szívével próbáltunk meg szeretni, és megéreztük, hogy tisztán szeretni
és segíteni az igazán rászorulókat „Megistenülés”.
A nap végén együtt kértük Krisztust, hogy ha bűneinktől
foltos is a lelkünk vezessen minket szent keresztje által, hogy
jótettekkel tegyük jóvá hibáinkat és az Ő útján haladva találjunk utat
az emberek szívéhez.
Ezúton mondok még egyszer köszönetet :
- a debreceni Szent László Plébánia Katolikus Felnőttek Társasága csoportjának és Bejczi Tibor atyának;
- a debreceni Megtestesülés Plébánia híveinek és Felföldi László plébánosnak;
- Bujdosó Sándornak (a teherautó biztosításáért)
- Kiss Zsófiának és a debreceni Fazekas Mihály Gimnázium segítő diákjainak és szüleiknek;
- Dr. Bereznai Istvánnak;
- Dr. Papp Gyulának.
Szent László Plébánia hívei a jövőben tovább lépkednek velünk
a Csaba testvér nevével fémjelzett „szeretet ösvényén”, hogy minél több
jobb sorsra érdemes gyermeknek nyújthassunk segítő kezet.
Szentséges Szűz Mária, Isten Anyja,
Te ajándékoztad a világnak
az igaz világosságot,
Jézust, a te Fiadat – Isten Fiát.
Te teljesen ráhagyatkoztál
Isten meghívására,
s így a jóság forrásává lettél,
mely Istenből fakad.
Mutasd meg nekünk Jézust. Vezess minket Őhozzá.
Taníts meg minket megismerni és szeretni Őt,
hogy mi magunk is
valóban szerető emberek
és az élővíz forrásai lehessünk
egy szomjazó világban.
(Forrás: XVI. Benedek pápa Az Isten szeretet (Deus caritas est) kezdetű enciklikája)
Danka Erika
>>fotók>>
)
