Debrecen – Három napig a
ferences rendi Böjte Csaba tart lelkigyakorlatot a debreceni Szent
Anna Székesegyházban. A rászoruló gyermekek támaszaként is
ismert szerzetest a húsvétról és Jézusról kérdeztük. Interjú.
-----------------
Nagyböjtben három napon keresztül Böjte Csaba ferences rendi szerzetes
tart lelkigyakorlatot a debreceni Szent Anna Székesegyházban. Az elsõ
alkalomra vasárnap került sor, ám aki még át akarja élni az élményt, a
szerdán 18 órakor kezdõdõ szentmisén megteheti. A rászoruló gyermekek
segítésére létrehozott Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítóját a
második lelkigyakorlata elõtt kérdeztük.
Dehir.hu: Lelkigyakorlatot az év más idõszakaiban is szoktunk tartani. Mennyire más ez a nagyböjti idõszakban?
Böjte Csaba: Az ember ilyenkor igényli, hogy ne csak a tél
romjait pucoljuk el magunk körül, s néhány virágot vagy facsemetét
ültessünk, hanem érezzük a szükségét annak is, hogy a lelkünket is
tehermentesítsük a bûnöktõl, megtérjünk, újrakezdjünk, s esetleg a
szükséges pályamódosításokat is elvégezzük. Három gondolatot szeretnék
a hívekkel megosztani Debrecenben, az elsõ nap a céljainkról, Jézus
Krisztus céljairól beszéltünk, a második nap arról hallhattak a hívek,
hogy hogyan, milyen eszközökkel valósítsuk meg ezeket a céljainkat, a
harmadik este pedig arról beszélek, hogy kikkel tehetjük ezt. Jézus
sem egyedül váltotta meg a világot, hanem társakat gyûjtött maga
mellé. Az egyházmegye védõszentje Szent László, ezért minden egyes
elmélkedésben Szent Lászlót is fókuszba helyezzük, hogy õ bizonyos
kérdésekre milyen választ adott.
Dehir.hu: Nagyhét misztériuma, csodája az a fajta keresztút,
amivel Jézus megérkezik a keresztre, kínhalált hal értünk. A lelki
vezetõ hogyan tudja vezetni az embereket, akik ott ülnek a padokban,
hogy õk is megérkezhessenek?
Böjte Csaba: Jézus Krisztus ezért jött közénk, hogy megváltsa a
világot, ezt tudatosan vállalja, nem fut el elõle, nem dobja be a
törölközõt, nem hisztizik, hanem hosszan járja akár a Golgotát is, nem
megy át kutyába, nem duzzog sértõdötten. De bosszúért sem liheg
húsvét napján, amikor feltámad, hanem megy tovább a szeretet útján. Én
azt gondolom, ez mindannyiunk számára egy nagyon erõs üzenet, hogy mi
is a magunk feladatát hasonló elszántsággal végezzük el. Mi se dobjuk
be a törölközõt a nehézségek láttán! Ne kezdjünk el veszekedni,
civakodni, ne menjen el az energiánk azzal, hogy elkezdünk például
anyázni, duzzogva ne üljünk félre egy sarokba sebeinket nyalogatva,
hanem Jézus példájára emberei méltóságunkat megõrizve feladatunkat
higgadtan, nyugodtan teljesítsük! Ez lenne az ideális, s azt gondolom,
ennél szebb példa, mint a nagyhét szertartása, nemigen van. Rólunk
szól az egész történet. Mikor valaki megnõsül, munkahelyre áll,
gyereket vállal, igazából az az õ golgotája, az az õ mindennapi
keresztje. Ha Jézus számunkra, keresztények számára az eszménykép,
milyen jó lenne, ha tudnánk is járni az õ útján!
Dehir.hu: Csaba testvér, amikor megérkezik a kereszt tövéhez,
letérdel, miként tud erõt meríteni a napi találkozások alkalmával?
Böjte Csaba: Ugye most gyerekeket nevelek. 63 helyiségben több
mint 2 ezer 200 gyermek van, több mint 300 világi munkatársam van,
így akad gond is bõven, de nekem nagyon fontos Jézus példája. Ha
kisebb-nagyobb nagypéntekek, nagycsütörtökök vannak, ha egy-egy gyerek
döntéseivel, butaságával engem is besodor egy nagypénteki krízisbe,
olyan jó tudni, hogy Jézus az ilyen esetekben hogyan viselkedett. Õ
egy olyan csodálatos iránytû, aki a döntéseimet nagyon sokszor
meghatározza.
Dehir.hu: Húsvét ünnepe hogyan telik ennek a 2 ezer 200 gyermeknek?
Böjte Csaba: Idén úgy ment a nagyböjti felkészülés, hogy én
elkértem Gyõrbõl Szent László ereklyéjét, s ezt vittem el minél több
otthonunkba, s Szent László jelenlétében próbáltunk egy belsõ tavaszi
nagytakarítást eszközölni. A húsvétot mindenki a maga közösségében
fogja ünnepelni.
Dehir.hu: Hogy van még mindig erõ önben utat mutatni?
Böjte Csaba: Én mindig is azt mondtam, hogy jó dolog jónak
lenni. Mindig azt ajánlom a fiataloknak, hogy merjenek anyák és apák
lenni. Én ugye nem a test és a vér kívánságából lettem apa, hanem
Szent József-i értelemben, úgy érzem Isten akaratából lettem ezeknek a
gyerekeknek az „apjuk”, de ez egy nagyon jó dolog. Jó dolog egy
gyerekhez lehajolni, én úgy érzem, megfiatalodok a gyerekek között,
így bátran merem ajánlani ezt az utat mindenkinek. Olyasmi egy gyermeket
nevelni, mint egy kutat ásni; ugyan te ásod a gödröt, de mégis a víz
nélküled fakad fel benne, s te is olthatod szomjadat általa.
