Nagycsütörtökön
abban a megtiszteltetésben volt részem – talán épp akkor,
amikor, amikor sok szentmisén a lábmosás szertartását végezték
– hogy Liptay Katalin, a Kossuth rádió műsorszerkesztője
készített velem egy rövid riportot a Fülszöveg c. műsorba
Húsvéthétfő reggelére. Mint olvasót kérdezett a közelmúltban
megjelent „Iránytű a végtelembe” című könyvről. A néhány
perces beszélgetésben csak néhány gondolat felvillantására
nyílt mód és úgy éreztem jó volna több mindent elmondani a
most megjelent és a korábbi könyvekről. Így szeretném ezt
megtenni ma Nagyszombaton, amikor az is egyértelművé vált,
mennyire kapcsolódnak a bennem felötlött gondolatok Húsvéthoz, a
megváltáshoz, az újjászületéshez, az újrakezdés lehetőséghez.
Húsvét üzenete kaput nyit keresztények és nem keresztények,
hívők és nem hívők előtt egyaránt. Ezt a kaput nyitogatják –
„fellegajtó nyitogatók” - Csaba testvér könyvei is és
nemcsak egy nagyon szép, lelki boldogságra vezető világot
láthatunk meg általuk, hanem e könyvek kézen is fognak minket
azon a lélekúton, ami a feltáruló világ, a végtelen felé
vezet. Talán nem véletlen, hogy a most megjelent könyv munkacíme
„Kézen fogtalak” volt.
Miként fog kézen minket e
könyv, amint a sorozat előző két kötete is teszi? Hogyan
lehetséges, hogy a valóságshow-kon, szappanoperákon és
rémhíreken nevelkedett és ehhez szokott emberek sokasága veszi és
olvassa őket? Miben rejlik e könyvek varázsa?
Elsőként a
hitelesség az, ami nagyon megragadó. Tömegek vágynak arra, hogy
legyenek olyan emberek a környezetükben, akire fel lehet nézni,
aki fényt gyújt, megoldásokat ad, kiutat mutat nehéz
helyzetekből. Böjte Csaba hiteles ember. Nem pusztán azért, mert
kitárt karokkal, befogadóan, élet közelien, minden
mesterkéltségtől mentesen, gyönyörű, nemes gondolatokkal képes
felmutatni a kereszténység, a hit és a jótettek örömöt adó
erejét, hanem munkássága révén is. A tényekre pedig nem lehet
ellenérveket találni. A Szent Ferenc Alapítvány hittel,
elszántsággal, kemény munkával és végtelen sok szeretettel a
semmiből létrehozott gyermekotthonait, az ott nevelkedő és onnan
kirepülő, a szellemiséget és a lelkiséget őrző és továbbvivő
több ezer gyermek és fiatal felnőtt létét nem lehet
megkérdőjelezni.
Nagyon fontos üzenet Csaba testvér erős
optimizmusa és pozitív világlátása. Ma, amikor majd mindenki a
bajokról, a nehézségekről, a tragédiákról beszél, rémhírektől
harsog a média, ő azt mondja, hogy mennyivel jobb és jámborabb ma
a világ, mint a középkorban és milyen jó, hogy szabadon
járhatunk át a határokon és szabadon elmondhatjuk gondolatainkat
és órák alatt megkerülhetik a hírek a világot. Milyen jó
meglátni is a jót! Talán ez az első lépés ahhoz, hogy tegyük
is. Ha pedig észrevesszük és elkezdjük tenni a jót, akkor
megszenteljük és boldoggá tesszük az életet. Nem önző
kapzsisággal a magunkét, hanem elsősorban másokét, miáltal
mérhetetlenül nagyobb öröm jut nekünk is osztályrészül. Így
fordulnak át Csaba testvér könyvében a tilalomfáknak tekintett
parancsolatok a boldogságra vezető út jelzőtábláivá. Így
válnak iránytűvé a végtelen felé vezető utunkon.
A
végtelenbe mutató könyvek gyönyörű ívet húznak a múlt és a
jövő közé. Leporolják a Szentírást és fellebbentik a fátylat
az örök élet rejtelmeiről. Földi létünk kapcsával élőn
összekötik e felfoghatatlannak tűnő távlatokat. Valóságossá
teszik a Jézus korabeli szentföldi életet, megtapasztaltatják,
hogy Jézus Krisztus környezetében élt emberek épp oly hús vér
emberek, mint mi. Közösséget tudunk vállalni velük, nem egy
film, nem egy regény soha meg nem történt fikciója áll előttünk,
hanem a létezett történelemmel szembesülünk. Krisztus életével,
az Isten megtestesülésével a keresztény hit sarokkövei is
kijelölődnek, az újszövetség világának történelmi kezdetét
látjuk élesen, élőn. A végpont pedig nem kötött. Nincs
végpont, csak végtelen távlatok. Hallottatok már ennél
gyönyörűbb perspektíváról?
Böjte Csaba írásai
megerősítik a keresztény embereket hitükben. Kinek ne lenne erre
szüksége - még a legszilárdabb hitűek között is – napjaink
oly sok szellemi alávalósággal, önzéssel átitatott, testiséget
és anyagi javakat hajszoló világában? Erőt meríthetünk ahhoz,
hogy szeretetteljesebben, hitelesebben, másoknak jót téve
élhessünk, hogy szívemberek lehessünk. Így tudunk mi is talán
tetteink példájával téríteni, követhető példát mutatni a
hitetleneknek.
A könyvek olyan értékeket mutatnak
fel – amint Csaba testvér sokszor mondja is – amiből sok van,
amiből mindenkinek jut bőven. Ezek nem az anyagi javak, hanem
szellemi, lelki kincsek. Ezek nyomán nem háborúk és kiégettség
jár, hanem másnaposság nélküli boldogság és öröm. Pozitív
hólabdát indítanak el. Hiszem és remélem, ha a szellemi, a lelki
gazdagságot az anyagi jólét elé helyező emberek elérnek egy
kritikus tömeget akkor átbillen az értékrend és örömtelibb,
boldogabb és fenntarthatóbb lesz az emberi lét. A végtelen felé
tartó utunkon minket kalauzoló könyvek bizonyosan nagy lökést
adnak ebbe az irányba.
Mindannyian hálás köszönettel
tartozunk Karikó Évának is, akiben megfogalmazódott a gondolat,
hogy e könyvek, adott kérdés-felelet formában megszülessenek és
aki sok lelki finomságról és értelemről tanulságot tevő
kérdéseit feltette. Hálásak lehetünk a versekért is, amelyek ha
lehet, a művészet dimenziójával még inkább kiteljesítik a
könyveket.
E gondolatokkal kívánok hitünkben való
megerősödést, lelki megújulást és újjászületést 2011
Húsvétján,
sok szeretettel,
Konkoly-Gyuró
Éva