Nagycsütörtökön abban a megtiszteltetésben volt részem – talán épp
akkor, amikor, amikor sok szentmisén a lábmosás szertartását végezték –
hogy Liptay Katalin, a Kossuth rádió mûsorszerkesztõje készített velem
egy rövid riportot a Fülszöveg c. mûsorba Húsvéthétfõ reggelére. Mint
olvasót kérdezett a közelmúltban megjelent „Iránytû a végtelembe” címû
könyvrõl.
A néhány perces beszélgetésben csak néhány gondolat felvillantására
nyílt mód és úgy éreztem jó volna több mindent elmondani a most
megjelent és a korábbi könyvekrõl. Így szeretném ezt megtenni ma
Nagyszombaton, amikor az is egyértelmûvé vált, mennyire kapcsolódnak a
bennem felötlött gondolatok Húsvéthoz, a megváltáshoz, az
újjászületéshez, az újrakezdés lehetõséghez. Húsvét üzenete kaput nyit
keresztények és nem keresztények, hívõk és nem hívõk elõtt egyaránt. Ezt
a kaput nyitogatják – „fellegajtó nyitogatók” – Csaba testvér könyvei
is és nemcsak egy nagyon szép, lelki boldogságra vezetõ világot
láthatunk meg általuk, hanem e könyvek kézen is fognak minket azon a
lélekúton, ami a feltáruló világ, a végtelen felé vezet. Talán nem
véletlen, hogy a most megjelent könyv munkacíme „Kézen fogtalak” volt.
Miként fog kézen minket e könyv, amint a sorozat elõzõ két kötete is
teszi? Hogyan lehetséges, hogy a valóságshow-kon, szappanoperákon és
rémhíreken nevelkedett és ehhez szokott emberek sokasága veszi és
olvassa õket? Miben rejlik e könyvek varázsa?
Elsõként a hitelesség az, ami nagyon megragadó. Tömegek vágynak arra,
hogy legyenek olyan emberek a környezetükben, akire fel lehet nézni, aki
fényt gyújt, megoldásokat ad, kiutat mutat nehéz helyzetekbõl. Böjte
Csaba hiteles ember. Nem pusztán azért, mert kitárt karokkal,
befogadóan, élet közelien, minden mesterkéltségtõl mentesen, gyönyörû,
nemes gondolatokkal képes felmutatni a kereszténység, a hit és a
jótettek örömöt adó erejét, hanem munkássága révén is. A tényekre pedig
nem lehet ellenérveket találni. A Szent Ferenc Alapítvány hittel,
elszántsággal, kemény munkával és végtelen sok szeretettel a semmibõl
létrehozott gyermekotthonait, az ott nevelkedõ és onnan kirepülõ, a
szellemiséget és a lelkiséget õrzõ és továbbvivõ több ezer gyermek és
fiatal felnõtt létét nem lehet megkérdõjelezni.
Nagyon fontos üzenet Csaba testvér erõs optimizmusa és pozitív
világlátása. Ma, amikor majd mindenki a bajokról, a nehézségekrõl, a
tragédiákról beszél, rémhírektõl harsog a média, õ azt mondja, hogy
mennyivel jobb és jámborabb ma a világ, mint a középkorban és milyen jó,
hogy szabadon járhatunk át a határokon és szabadon elmondhatjuk
gondolatainkat és órák alatt megkerülhetik a hírek a világot. Milyen jó
meglátni is a jót! Talán ez az elsõ lépés ahhoz, hogy tegyük is. Ha
pedig észrevesszük és elkezdjük tenni a jót, akkor megszenteljük és
boldoggá tesszük az életet. Nem önzõ kapzsisággal a magunkét, hanem
elsõsorban másokét, miáltal mérhetetlenül nagyobb öröm jut nekünk is
osztályrészül. Így fordulnak át Csaba testvér könyvében a tilalomfáknak
tekintett parancsolatok a boldogságra vezetõ út jelzõtábláivá. Így
válnak iránytûvé a végtelen felé vezetõ utunkon.
A végtelenbe mutató könyvek gyönyörû ívet húznak a múlt és a jövõ közé.
Leporolják a Szentírást és fellebbentik a fátylat az örök élet
rejtelmeirõl. Földi létünk kapcsával élõn összekötik e felfoghatatlannak
tûnõ távlatokat. Valóságossá teszik a Jézus korabeli szentföldi életet,
megtapasztaltatják, hogy Jézus Krisztus környezetében élt emberek épp
oly hús vér emberek, mint mi. Közösséget tudunk vállalni velük, nem egy
film, nem egy regény soha meg nem történt fikciója áll elõttünk, hanem a
létezett történelemmel szembesülünk. Krisztus életével, az Isten
megtestesülésével a keresztény hit sarokkövei is kijelölõdnek, az
újszövetség világának történelmi kezdetét látjuk élesen, élõn. A végpont
pedig nem kötött. Nincs végpont, csak végtelen távlatok. Hallottatok
már ennél gyönyörûbb perspektíváról?
Böjte Csaba írásai megerõsítik a keresztény embereket hitükben. Kinek ne
lenne erre szüksége – még a legszilárdabb hitûek között is – napjaink
oly sok szellemi alávalósággal, önzéssel átitatott, testiséget és anyagi
javakat hajszoló világában? Erõt meríthetünk ahhoz, hogy
szeretetteljesebben, hitelesebben, másoknak jót téve élhessünk, hogy
szívemberek lehessünk. Így tudunk mi is talán tetteink példájával
téríteni, követhetõ példát mutatni a hitetleneknek.
A könyvek olyan értékeket mutatnak fel – amint Csaba testvér sokszor
mondja is – amibõl sok van, amibõl mindenkinek jut bõven. Ezek nem az
anyagi javak, hanem szellemi, lelki kincsek. Ezek nyomán nem háborúk és
kiégettség jár, hanem másnaposság nélküli boldogság és öröm. Pozitív
hólabdát indítanak el. Hiszem és remélem, ha a szellemi, a lelki
gazdagságot az anyagi jólét elé helyezõ emberek elérnek egy kritikus
tömeget akkor átbillen az értékrend és örömtelibb, boldogabb és
fenntarthatóbb lesz az emberi lét. A végtelen felé tartó utunkon minket
kalauzoló könyvek bizonyosan nagy lökést adnak ebbe az irányba.
Mindannyian hálás köszönettel tartozunk Karikó Évának is, akiben
megfogalmazódott a gondolat, hogy e könyvek, adott kérdés-felelet
formában megszülessenek és aki sok lelki finomságról és értelemrõl
tanulságot tevõ kérdéseit feltette. Hálásak lehetünk a versekért is,
amelyek ha lehet, a mûvészet dimenziójával még inkább kiteljesítik a
könyveket.
E gondolatokkal kívánok hitünkben való megerõsödést, lelki megújulást és újjászületést 2011 Húsvétján sok szeretettel,
Konkoly-Gyuró Éva
Hallgassa meg Liptay Katalin beszélgetését Konkoly-Gyúró Éva
táj- és kertépítésszel, amely a Kossuth Rádió Fülszöveg címû mûsorában
hangzott el
Forrás: http://erdely.ma/hitvilag.php?id=90159&cim=husveti_megujulas_csaba_testver_konyvei_altal_audio