Kedves kovásznai nevelőnk, Ráduly
Sándor verseket is ír. Néhányat elküldött nekem is, és én
büszkén, szeretettel megosztom veletek.
Csaba t.
ÉBREDÉS
Mikor
lassan lehull arcodról az éj súlyos leple,
Langyosan cirogatva
pajkos nap süt szemedbe,
S álmaid édes honából csak keserű
íz marad:
Az illat,a csók, a mind halkabban csengő ismerős
hang,
Melyre most is dobban a láncravert, vérző szív,
De
józan az ész mely merészen új harcra hív,
S csak rajtad
múlik, hogy a homályos tükört letörölve,
Múltba nézel
réveteg vagy remélve, nyíltan a jövőbe.
ÖNSAJNÁLAT
Megsárgult
képen egy szürke árnyék,
Múltadból egy régi emlék, ez
vagyok én.
Az enyém volt az eltévedt érintés,
Vérfagyasztó
volt karodban az ölelés.
Hamis volt minden egyes szó
ajkadról,
Júdás csókja ég lüktetve ajkamon.
Megsárgult
kép, ez vagyok én,
Múltbeli régi emlék, szürke árnyék.
