A mi
kedves, bennünket támogató angol polgármesterünk szép
nagylányát is meglátogattam. Egy farmerhez ment férjhez és van
nekik két aranyos kisfiuk. Az ezerhatszázas években kőből épült
tanya körül nagyon sok szép virág pompázott. A házaspár közel
70 hektáron több mint nyolcvan szarvasmarhát tart, igazából
ebből, az általuk megtermelt tejből élnek. Munkájukat ők maguk
végzik, nincsen egyetlen alkalmazottuk sem, de Istennek hála
adósságuk sincs, a családapa kérges kemény keze mindezt,
számomra mindennél jobban bizonyította. Bármerre néztem
állatokat láttam, saját céljaikra majorságot, bárányokat
tartanak, veteményes kertet művelnek. Mivel vidéken laknak egy kis
macska "szállodát" is beindítottak, a közelben lévő
városlakók kedvenceinek.
Ami igazán meglepett az az volt,
hogy ott az a beteges úrhatnámság, mit a nálunk lévő
bürokratikus engedélyeztetés ráerőltet az emberekre sehol sem
láttam. Egyszerű, évszázados istállók, pókháló, trágya, és
szép erős állatok, a parasztgazda praktikus megoldásai, de sehol
semmi kicsempézett, csillogó villogó, pénz pazarló marhaság.
Meg vagyok győződve, hogy a felénk a fontoskodó engedélyeket
osztogató hatóságok, azt a farmot órák alatt bezárták
volna.
Jó volt elbeszélgetni a fiatal párral, a háttérben
ott játszottak az óvodáskorú gyermekeik. Elváláskor szeretettel
megkérdeztük, hogy vajon mit fognak csinálni a gyerekek, ha
megnőnek? Magátólérthető természetességgel válaszolták, hogy
remélik, ők is parasztgazdák lesznek, akárcsak több száz éve
az őseik. Jó volt látni ezt a nyugodt stabilitást, melyet az
angol királyság biztosít az ő alattvalóinak. Igazából e
külföldi útjaim során látom, hogy milyen óriási pusztítást
végzett nálunk a folyamatosan változó politika, az egyszerű
emberek életében.
Kisebb testvéri szeretettel, Csaba t.
Csatolt képek:
)
)
)
