A keddi napon újult erővel Sütő
István bútorfestő mester vezetése alatt a hagyomány varázslatos
világába utaztunk. Nemzedékek óta jelen volt a családjában ez a
nemes művészet, és velünk is megosztotta munkájának örömeit.
Együtt felfedeztük egy régi elveszett világnak minden zugát.
Gyönyörű színekkel festettünk, melyek békével és végtelen
nyugalommal ajándékoztak meg a szemet és a lelket. A piros, élethű
tulipánok és a fehér, bőséges fejedelmi almák életre keltek az
élettelen fadarabon lelket lehelve minden egyes szálkába. Végtelen
türelem és nyugodtság áradott minden diákból aki ezt a munkát
végezte, és kezünk alatt magyar mesék elevenedtek meg a fadarabot
ölelő kúszó indákból és levelekből. A jelenlevő diákok
közül a többsége fiú volt, ami bizonyítja, hogy a lányok nem
voltak annyira türelmesek mint a férfi nem. A tevékenységünk
végen amikor büszkén tekintettünk munkáinkra éreztük, hogy egy
kis darabocska a lelkünkből is ott lebeg a virág motívumok
között. Éreztük, hogy együtt egy történetet rajzoltunk le, a
mi történetünket, amely mindig elénk fog tárulni akármikor
rátekintünk műveinkre. Utoljára, de nem utolsósorban szeretnénk
megköszönni Sütő Istvánnak a végtelen türelmet, és az értékes
perceket, amelyeket egy nagy művész társaságában tölthettünk.
BM
Csatolt képek: