Beszámoló
a tusnádfürdői férfi lelkigyakorlatról (május 13-15).
Kedves
Csaba testvér!
Kedves
Alapítványi munkatársak!
Nagy
örömmel tettem eleget Csaba testvér meghívásának, amely
Tusnádfürdőre – Erdély gyögyszemére - város-szépítő
kaláka munkával összekötött férfi-lelkigyakorlatra szólt.
Amint azt a Dévai Szent Ferenc Alapítvány honlapján megjelent
Meghívóból is tudhatjuk, ezen az összejövetelen az Alapítvány
férfi munkatársai vettek részt és a Szent István terv keretében
a Csukás-tó feletti hegyoldalban lévő, elhanyagolt borvíz-forrás
környékét és az odavezető ösvényt igyekeztek nagy
lelkesedéssel és összefogással rendbe tenni.
Maga
a lelkigyakorlat és a szállás a csodálatosan szépen felújított
„Anna” villában, a Szent László Gyermekvédelmi Központban
volt, ahol 101 árva kisgyermek él szeretetben, vidámságban. Az
egész épület olyan, mint a Napsugár, élet és fény árad még a
falakból is.
Az
én feladatom az volt, hogy egy reggeli, meghitt hangulatú
beszélgetés során mondjam el a munkatársaknak az akolitusi munkám
szerzett személyes tapasztalataimat és a felmerülő kérdésekre
válaszoljak. Emelett nagy boldogsággal töltött el, hogy a
szentmiséken Csaba testvér és a plébános úr mellett szolgálatot
is teljesíthettem.
Azoknak,
akiknek talán kevésbé ismert az akolitusi szolgálat mibenléte,
az alábbiakban röviden összefoglalom. Az
akolitus az oltár körül teljesít szolgálatot. Az "akolüthosz"
szó szerint nyomon követőt jelent, a papot és a diakónust
követi, és segíti a liturgiában. Az akolitus az Oltáriszentség
rendkívüli kiszolgáltatója (a rendes kiszolgáltató a pap és a
diakónus): azaz, akkor áldoztat,
ha
az áldozók nagy száma indokolttá teszi.
Áldoztatja
a betegeket is.
Kiteheti
az Oltáriszentséget imádásra (szentségi
áldást nem adhat). A szentmisén a kelyhet és paténát
előkészíti, áldozás után purifikál (megtisztítja a szent
edényeket az Oltáriszentség maradékától és a maradékot
magához veszi). Az akolitus három feladat ellátására kap
megbízást: . közösség építésre . igeliturgia vezetésére és
áldoztatásra. Akolitussá – megfelelő képzés után – csak
olyan férfiak avathatók, akik bérmálásban is részesültek és
egyházilag rendezett, példamutató házasságban élnek.
Magamról
pár szóval annyit, hogy fiatal koromban, hosszú időn át a
budapest-vizivárosi Ferences Templom Kapisztrán kórusának tagja
voltam, majd 2005-2008 között megbízott lektori feladatot láttam
el Nagybörzsöny plébániáján. (Nagybörzsöny az Ipoly menti
szlovák határ közelében, a Börzsöny hegység nyugati lábánál
található, Budapesttől kb. 100 km-re).
2008-tól
felavatott lektori, 2009 óta pedig akolitusi szolgálatot végzek,
Vámosmikola, Nagybörzsöny és Ipolytölgyes plébániáin. Ebben
az évben Ipolydamásd faluban önállóan vezettem a Három Szent
Nap (Nagyhét) liturgiáit. Feleségem kórházi ápoló nővér és
hittanári diplomával is rendelkezik.
A
váci egyházmegyében ma már több mint 200 akolitus működik. A
paphiány miatt egyre nagyobb szükség van a világi szolgálattevők
segítségére. A mi falvainkban sajnos már csak minden harmadik
vasárnap van szentmise, a közbenső vasárnapokon áldoztatással
egybekötött Istentiszteletet (igeliturgiát) tartunk. Több helyen
diakónus vezeti a plébániát.
Elmondtam
a beszélgetés során, hogy az akolitusi szolgálat lelkileg nagy
segítség és fejlődési lehetőség magának az akolitusnak is,
hisz tevékenyen részt vesz a liturgiában, prédikációra készül,
és példát kell mutatnia a közösségnek. Én nagyon örülök,
hogy a Jóisten erre az útra vezetett, fiatalabb koromban már jó
néhány jelet kaptam, hogy az Isten és az Egyház szolgálata az
igazi feladatom. Úgy érzem, az Egyház megújulása a világi
szolgálattevők áldozatos munkája nélkül ma már
elképzelhetetlen. Igazi örömforrás az önzetlen szolgálattevés,
a szabadidő egy részének erre a nemes célra való feláldozása.
Éreztem, hogy a nagyszombati spontán elmélkedésem „felülről”
jött, nem kellett fogalmazni, ennek a kisugárzása
pedig
óriási erejű, és a közösség tagjainak visszajelzése, örömteli
arca, meleg
kézfogása,
köszönete pedig a Szeretet igazi jele. Így valósul meg Krisztus
misztikus jelenlétének földi síkon való megvalósulása.
Kérdésre
válaszolva mondtam el, hogy a hívek nálunk nem idegenkednek az
akolitus (ill. diakónus) szolgálatától. Én Nagybörzsönyben már
a kezdetektől éreztem a hívek szerető figyelmét. Persze a dolog
a plébános hozzáállásán is múlik, és azt is szeretném
elárulni, hogy az akolitus elfogadásának fontos tényezője, hogy
a felolvasásokat lassan, hangosan és érthetően végezzük,
figyelve a láthatatlan szeretetkapocsra, ami a hallgatóság és a
felolvasó között ki kell, hogy alakuljon. Ugyanez vonatkozik az
elmélkedésekre is. Egyszerű szavakkal, de szívből beszéljünk,
nyugodtan ráhagyatkozva a Lélek indíttatására. Nagyon fontos a
szemkontaktus, időnként próbáljunk a hallgatóság közül
egy-egy személyt kiválasztani és a szemébe nézve beszélni.
Amikor áldozatunk, akkor is mindig nézzünk az előttünk állóra,
és emeljük fel az Oltáriszentséget.
Biró
Pityu kérésére össze fogom állítani a váci egyházmegye által
kiadott „Világi lelkipásztori kisegítők kézikönyve” alapján
az akolitus által tartandó igeliturgia forgatókönyvét, a
megfelelő „rubrikák”-kal együtt.
Ehelyt
is szeretném hálásan megköszönni Csaba testvérnek, Kolozsvári
Tibinek, és a Szent László Gyermekvédelmi Központ kedves
munkatársainak a meleg fogadtatást, a szíves vendéglátást és a
sok segítséget. Az első perctől kezdve otthon éreztem magam,
mint akit egy nagy család fogadott be. Jó volt látni a gyerekek
örömtől sugárzó arcát, hallani vidám hangjukat, fogadni
illedelmes köszönésüket és figyelmi buzgó asztali imájukat.
Amikor egy kisgyerektől érdeklődtem valaki felől, megfogta a
kezem és úgy vezetett az illető keresésében.
Örömteli
élmény volt számomra, hogy a vasárnapi szentmisén zsúfolásig
megtelt a tusnádfürdői templom. Bizony errefelé minálunk, ez
legfeljebb Húsvétkor és Karácsonykor fordul elő.
Nagyon
emlékezetes marad a lelkigyakorlat alatti közös étkezések vidám
hangulata, az ízes erdélyi magyar szó, és jókedvű férfitársak
befogadó szeretete.
A
lelkigyakorlat után – Csikszeredába menet, Csaba testvér
vezetésével – egy kedves magyarországi családdal együtt
megálltunk a Nyerges-tetőn lévő 1849-as emlékhelyen, ahol
kopjafák sokasága jelzi az ütközetben részt vett székely hősök
emlékét.
Csiksomlyón
rövid látogatást tehettem a nemrég elkészült Szent István
Gyermekvédelmi Központban is, ahol Balázs Zsóka, kisbabájával a
hátán, kisfiát kézen fogva vezetett végig a házon. Hálás
köszönet érte. Nagy öröm volt látni a folyosókon a tiszta
tekintetű, tanulmányaikkal foglalkozó fiatalokat, a jövőnk
letéteményeseit.
Végezetül,
az a nagy megtiszteltetés ért, hogy Csaba testvér saját
kocsijával vitt le a csíkszeredai vasútállomásra. Külön
köszönöm, hogy bokros teendői mellett erre is időt szakított.
Hálatelt
szívvel mondok köszönetet a jó Istennek, hogy a csodálatos szép,
élmény teli utazás után szerencsésen hazaértem Vámosmikolára.
Bozsai
Gábor
bgabor1016x@gmail.com
)
