Örömömre
szolgált, mikor megtudtam, hogy nyolc csíkszeredai
fiatal
rockzenész, egy hosszú tél minden szabad idejét arra áldozta,
hogy hosszan lapozza Ady poros verseskötetét. Már önmagában
az, hogy fiatalok egymásnak verseket olvasnak a mai rohanó
világban, nagy dolog, de õk nem álltak meg itt, hanem dalt is
költöttek a számukra legtöbbet jelentõ versekhez. Majd
elkezdõdtek a próbák, a vég nélküli erõfeszítések, hogy
nyolc ember egyet akarjon! Céljuk, síppal, dobbal, gitárral és
még ki tudná felsorolni, hogy hányféle hangszerrel, a mai
fiatalok számára még inkább érthetõvé tenni a csodálatos
gondolatokat, érzelmeket, hangulatokat, melyeket talán az Erdély
földjén születettek közül Ady Endre tudott a legszebben
megfogalmazni, kimondani.
A
kedves zenehallgató tisztsége, hogy eldöntse, mennyire
volt
eredményes
ez az emberpróbáló erõfeszítés. Számomra mindenképpen a
legszomorúbb dolog, ha azt látom, hogy a mindennapok pora, szemete,
elfedi az elõdeink által megfogalmazott értékeket.
Nem
vagyok zenész, de meghajtom fejemet minden erõfeszítés elõtt,
mely a történelem hullámveréseben jövõ újabb és újabb
generációk
számára
hallhatóvá teszi azokat az értékeket, melyekben egy nép önmagára
ismerhet.
Ezekkel
a gondolatokkal ajánlom a Role együttes Ady albumát, mely a
Helikon kiadónál most jelenik meg.
Kisebb
testvéri szeretettel, Böjte Csaba
)
