Pápai üzenet a tömegtájékoztatás 45. világnapján.
Magyarországon idén május 29-én ünnepeljük a tömegtájékoztatás
világnapját, ezen a napon a Szentatya hagyományosan üzenetet intéz a
hívekhez. XVI. Benedek pápa írását az alábbiakban közöljük.
Kedves testvéreim!
A
tömegtájékoztatás 45. világnapja alkalmából szeretnék megosztani
veletek néhány gondolatot, amelyek korunk egyik sajátos jelenségéből, a
kommunikáció interneten való terjedéséből fakadna. Egyre
általánosabb az a meggyőződés, hogy ahogyan az ipari forradalom a
termelési körfolyamatba és a munkások életébe bevezetett újdonságokon
keresztül mély változást hozott a társadalomba, ugyanígy ma a
kommunikáció terén végbemenő mély átalakulás irányítja a nagy kulturális
és társadalmi változások folyását. Az új technológiák nemcsak a
kommunikáció módját változtatják meg, hanem önmagában a kommunikációt,
így megállapíthatjuk, hogy széleskörű kulturális átalakulással állunk
szemben. Az információk és ismeretek ily módon való terjesztésével a
tanulás és a gondolkodás új módja van születőben, amely a
kapcsolatteremtés és közösségépítés eddig ismeretlen lehetőségeit
hordozza magában.
Olyan távlatok kerülnek elénk, amelyek nemrég
még elképzelhetetlenek voltak, s most ámulatba ejtenek az új
kommunikációs eszközök adta lehetőségekkel. Ugyanakkor egyre sürgetőbben
egy sor gondolatot vetnek fel a kommunikáció értelméről a digitális
korban. Különösen nyilvánvaló ez, amikor az internet rendkívüli
lehetőségeivel és összetett alkalmazási módjaival találkozunk. Ahogy az
emberi értelem minden más gyümölcse, az új kommunikációs technológiák
is arra hivatottak, hogy a személy teljességének javát és az egész
emberiséget szolgálják. Ha bölcsen használjátok, akkor ezek az eszközök
hozzájárulhatnak az értelmezés, az igazság és az egység utáni vágy
kielégítésére, amely még mindig az emberiség legalapvetőbb törekvése.
A
digitális világban az információ közvetítése egyre gyakrabban az
információ közösségi hálóba való helyezését jelenti, ahol az ismeretek
megosztása személyes kapcsolatokon keresztül történik. Az információ
létrehozója és fogyasztója közötti éles határ relatívvá válik, és a
kommunikáció nemcsak az adatcserére, hanem egyre inkább megosztásra is
szolgál. Ez a folyamat elősegítette, hogy új módon értékeljük a
kommunikációs tevékenységet, amelyet mindenekelőtt párbeszédnek,
cserének, szolidaritásnak és pozitív kapcsolatok teremtésének tekintünk.
Másrészről mindez ellentétben áll a digitális kommunikáció néhány
jellegzetes korlátjával. Ilyen például az egyoldalú kapcsolat, az a
tendencia, hogy belső világunknak csak egyes részét tárjuk fel, és az
önképépítés veszélye, amely utat enged az öntetszelgésnek.
Főleg a
fiatalok élik át a kommunikáció változását azokra az emberekre jellemző
aggodalmakkal, ellenvetésekkel és kreativitással, akik lelkesen és
kíváncsian nyílnak meg új élettapasztalatokra. Az ún. közösségi hálók
által megteremtett nyilvános digitális térben való egyre nagyobb
részvételük a személyek közötti kapcsolatok új formáit alakítja ki,
kihat az ember önképére, így elkerülhetetlenül felvetődik az a kérdés,
hogy helyesen cselekszik-e az ember, és hiteles-e a léte.
A
virtuális térben való jelenlét lehet a másikkal való személyes
találkozás őszinte keresésének a jele, ha figyelünk arra, hogy
elkerüljük a veszélyeket, mint például egyfajta párhuzamos világba való
menekülést, vagy hogy túlzottan a virtuális világba helyezzük magunkat. A
megosztás és a „barátságok” keresésekor találkozunk azzal a kihívással,
hogy hitelesek legyünk, hűek önmagunkhoz anélkül, hogy abba az
illúzióba esnénk, hogy mesterségesen alakíthatjuk nyilvános
„profilunkat”.
Az új technológiák lehetővé teszik, hogy az
emberek a tér és a saját kultúrájuk határait átlépve találkozzanak,
megteremtve ezzel a lehetséges barátságok új világát. Ez ugyan egy nagy
lehetőség, de nagyobb figyelmet és tudatosságot is igényel a lehetséges
kockázatok miatt. Ki a „felebarátom” ebben az új világban? Fennáll-e a
veszély, hogy kevésbé vagyunk jelen azok számára, akikkel a mindennapi
életünk során találkozunk? Megvan-e annak veszélye, hogy szétszórtakká
válunk, mert figyelmünk szétforgácsolódik és belemerül egy olyan
világba, amely más, mint amiben élünk? Szánunk időt arra, hogy
kritikusan átgondoljuk döntéseinket, hogy valóban mély és tartós emberi
kapcsolatokat ápoljunk? Fontos mindig észben tartanunk: a virtuális
kapcsolat nem helyettesítheti és nem is szabad helyettesítenie az
emberekkel való közvetlen kapcsolatot életünk semmilyen szintjén sem.
Mindannyian
szembesülünk annak szükségességével – még a digitális korban is – hogy
hiteles és gondolkodó emberek legyünk. Egyébként a közösségi hálók
sajátos dinamikája is azt mutatja, hogy az ember mindig érintett abban,
amit kommunikál. Amikor az emberek információkat cserélnek, egyúttal
megosztanak valamit önmagukból, megosztják világképüket, reményeiket,
eszméiket. Ebből az következik, hogy a digitális világban is létezik
keresztény stílusú jelenlét: ez a becsületes és nyílt kommunikációban
nyilvánul meg, amely felelősség- és tiszteletteljes a másik felé. Az
evangélium hirdetése az új médián keresztül nemcsak azt
jelenti, hogy kimondottan vallási témájú anyagokat közvetítünk a
különböző eszközökkel, hanem azt is, hogy digitális profilunkon és
kommunikációs módunkon keresztül következetesen tanúságot teszünk az
evangéliumhoz teljesen hű választásainkról, preferenciáinkról és
ítéleteinkről, akkor is, ha ezt nem mondjuk ki nyíltan. Egyébként a
digitális világban sem lehet üzenetet közölni a hírt adó személy
következetes tanúságtétele nélkül. A keresztény ember az új
kommunikációs környezetben és az új kifejezésformák között is arra
hivatott, tudjon bárkinek, aki megkérdezi tőle, miből fakad a reménysége
(vö. 1Pét 3,15).
Az elkötelezettség, hogy tanúságot
tegyünk az evangéliumról a digitális korban is, mindenkitől azt kívánja,
hogy különösképpen figyeljen ennek az üzenetnek a vetületeire, ezek
ugyanis kihívást intézhetnek a világháló sajátos logikája ellen.
Mindenekelőtt tudatában kell lennünk, hogy az általunk megosztani kívánt
igazság értéke nem a „népszerűségéből” vagy a nézettségének
mennyiségéből fakad. Ahelyett, hogy elfogadhatóvá próbálnánk tenni vagy
akár felhígítanánk ezt az igazságot, sokkal inkább a maga teljességében
kell megismertetnünk. Mindennapi táplálékká, nem pedig pillanatnyi
látványossággá kell válnia. Az evangélium igazsága nem olyasmi, ami
fogyasztási vagy felületes élvezeti cikk lehet, hanem ajándék, amely
szabad választ kíván. Akkor is, amikor a világháló virtuális terében
hirdetjük az evangéliumot, szükség van arra, hogy megtestesüljön a
valóságos világban és azoknak a testvéreinknek az arcába tekintve,
akikkel a mindennapi életünket megosztjuk. A hit átadásában ezért mindig
alapvetőek maradnak a közvetlen, emberi kapcsolatok!
Szeretném
arra hívni a keresztényeket, hogy bizalommal, tudatos és
felelősségteljes kreativitással csatlakozzanak ahhoz a kapcsolati
hálóhoz, amelyet a digitális kor lehetővé tett. Nem egyszerűen az ottani
jelenlét iránti vágy kielégítéséért, hanem mert ez a háló szerves része
az emberi életnek. A világháló hozzájárul az intellektuális és
spirituális tudat új és összetettebb formáinak kifejlődéséhez és
meggyőződéseink egymással való megosztásához. E téren is arra vagyunk
hivatva, hogy hirdessük hitünket, hogy Krisztus Isten, az ember és a
történelem Üdvözítője, az, akiben minden dolog eljut a beteljesülésére
(vö. Ef 1,10). Az evangélium hirdetése a kommunikáció
tiszteletteljes és diszkrét módját kívánja meg, amely ösztönzi a szívet
és megmozgatja a tudatot. Ez a forma a feltámadt Jézus stílusára
emlékeztet, amikor útitársul szegődött az emmauszi tanítványok mellé
(vö. Lk 24, 13-35): közelsége által fokozatosan elvezette őket a
titok megértésére, párbeszédet folytatott velük, tapintatosan
megláttatta, ami a szívükben volt.
Végső megközelítésül, az
igazság – maga Krisztus – a teljes és valódi válasz az embernek a
kapcsolat, a közösség és az értelem utáni vágyára. Ezeket a vágyakat
tükrözi a közösségi hálókban való nagyarányú részvétel is. A hívők azzal, hogy tanúságot tesznek legmélyebb meggyőződéseikről, nagyban elősegítik, hogy a világháló
ne váljon olyan eszközzé, amely kategóriákká alacsonyítja az embereket,
érzelmileg manipulálni próbálja őket, vagy amely lehetővé teszi, hogy
akinek hatalma van, kisajátítsa mások véleményét. Éppen ellenkezőleg, a
keresztények bátorítanak mindenkit, hogy elevenen tartsák az ember örök
kérdéseit, amelyek tanúsítják a természetfeletti iránti vágyát és a
hiteles, méltó módon élhető életformák iránti vágyakozását. Éppen ez a
sajátosan emberi, lelki törekvés az, amely az igazság és közösség iránti
szomjunk mögött áll, és amely arra ösztönöz, hogy feddhetetlenül és
becsületesen kommunikáljunk.
Mindenekelőtt a fiatalokat hívom, hogy jól használják a digitális térben való jelenlétüket. Találkozni fogok velük a következő Ifjúsági Világtalálkozón Madridban,
amelynek előkészítésében nagyon sok minden köszönhető az új
technológiák előnyeinek. A kommunikációs munkatársak számára kérem
Istentől, Szalézi Szent Ferenc közbenjárására, hogy lelkiismeretesen és
pontos szakmai tudással tudják végezni tevékenységüket, és mindenkire
apostoli áldásomat adom.
XVI. Benedek pápa