1990 és 1993 között az Antall-kormány tárca nélküli minisztereként
dolgozott, 1993 és 1994 között a Boross-kormányban a művelődés- és
közoktatásügyi tárcát felügyelte. 2000 és 2005 között töltötte be az
államfői tisztséget.
Mádl Ferenc 1931. január 29-én született a Veszprém megyei Bánd
községben. 1955-ben az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán szerzett
diplomát. 1961-1963 között a strasbourgi egyetem nemzetközi
összehasonlító jogi karán folytatott tanulmányokkal egészítette ki
szakmai ismereteit. 1955-től bírósági fogalmazóként, majd titkárként,
1956 és 1971 között a Magyar Tudományos Akadémia Központi Hivatalának
állam- és jogtudományi referenseként, később osztályvezetőjeként
dolgozott. 1971-től az ELTE Polgári Jogi Tanszékének docenseként
tanított, majd 1973-tól egyetemi tanárként folytatta oktató munkáját.
Közben, 1972 és 1980 között az MTA Állam- és Jogtudományi Intézetének
főmunkatársa volt, 1978-tól 1985-ig a Civilisztikai Tudományok
Intézetének igazgatói teendőit látta el. 1985-2000 között az ELTE
Nemzetközi Magánjogi Tanszékének vezetője.
Az állam- és jogtudomány kanditátusa, tudományos fokozatot 1964-ben, a
tudomány doktora fokozatot pedig 1974-ben, „A vállalat és a gazdasági
verseny az európai gazdasági integráció jogában" című disszertációjával
szerezte meg. 1987-ben az MTA levelező, majd 1993-ban az MTA rendes
tagjainak sorába választották. Tudományos tevékenysége során elsősorban
polgári joggal, nemzetközi magánjoggal és a nemzetközi gazdasági
kapcsolatok jogi problémáival, valamint európajoggal foglalkozik.
1984-1990 között a Tudományos Minősítő Bizottság titkára, 1985-től a
Harvard Nemzetközi Kereskedelmi Jogi Akadémia, 1988-tól a magánjog
egységesítését szolgáló római nemzetközi intézet (UNIDROIT) kormányzó
tanácsának tagja, 1989 óta az államok és külföldi beruházások
washingtoni nemzetközi választott bíróság központi bírája. Emellett
részt vesz több tudományos folyóirat szerkesztésében, illetve számos
szervezet munkájában, tagja több nemzetközi akadémiának, többek között
1989 óta az Európai Tudományos és Művészeti Akadémiának (ASEA).
Vendégprofesszorként számos külföldi egyetemen tanított.
1999-ben Széchenyi-díjat kapott az európai jog, a nemzetközi magánjog és
a nemzetközi kereskedelmi jog területén kifejtett nemzetközileg
elismert tudományos munkásságáért, iskolateremtő egyetemi oktatói,
valamint tudományszervezői tevékenységéért. 1999-ben a francia
Becsületrend lovagi fokozatával, 2001-ben nagykeresztjével tüntették ki.
Az ELTE tiszteletbeli doktora és számos egyetem díszdoktora (Athén,
Heidelberg, München, Nápoly, Sorbonne, Tallinn). Több könyv és tanulmány
szerzője.
A politikai életben a rendszerváltás után vállalt szerepet. 1990. május
23-tól 1993. február 22-ig az Antall-kormány tárca nélküli
minisztereként feladata volt az MTA felügyelete; közreműködés a kormány
tudománypolitikai célkitűzéseinek meghatározásában, valamint külön
megbízás alapján a kormány, illetve a miniszterelnök képviselete a
nemzetközi szervezetekben.
1990. augusztus 1-jétől az Állami Vagyonügynökség igazgatótanácsának
elnökeként is dolgozott, majd 1992-től a kormány nevében felügyeletet
gyakorolt az Állami Bankfelügyelet felett, s egyúttal a Bankfelügyeleti
Bizottság elnöki tisztét is betöltötte 1993 februárjáig. Felügyeletet
gyakorolt továbbá az MTA Központi Hivatala, valamint az Országos
Tudományos Kutatási Alap felett is. 1990 augusztusától a kormány
Tudománypolitikai Bizottságának elnöke, 1992-1993-ban pedig a
Humánpolitikai Kabinet elnöke volt. 1993. február 22-től 1994. július
15-ig művelődési és közoktatási miniszterként tevékenykedett. 1994
februártól júliusig a Felsőoktatási és Tudományos Tanács elnöki posztján
állt. 1994-ben a Nemzeti Kulturális Alap elnöki tisztét is betöltötte.
1995-ben az ellenzéki MDF-KDNP-FIDESZ köztársaságielnök-jelöltje volt.
1996-ban egyik kezdeményezője lett a Magyar Polgári Együttműködés
Egyesületének, amelynek elnöki tisztségét ellátta 2000 júniusáig.
1999-től egy éven át tagja volt az Orbán-kormány tudományos tanácsadó
testületének.
Miután 2000. június 6-án az Országgyűlés – a Fidesz és az FKGP
jelöltjeként, de pártonkívüliként – a Magyar Köztársaság elnökévé
választotta, 2000. augusztus 4-én beiktatták hivatalába. Ötéves hivatali
ideje alatt több mint 70 külföldi látogatást tett, összesen 32
országban járt. Sokat közülük többször is felkeresett a kétoldalú
kapcsolatok ápolása céljából vagy nemzetközi rendezvények, értekezletek
keretében. Útjai között többször vett részt díszdoktorrá avatásán.
2000-2005-ig több mint 520 új törvényt, törvénymódosítást látott el
kézjegyével. Hét esetben a parlament által már elfogadott törvényt
véleményezésre továbbított az Alkotmánybírósághoz, illetve visszautalt
további tárgyalásra az Országgyűlésnek. Emellett négy törvény esetében
előzetes normakontrollt kért az Alkotmánybíróságtól.
hirado.hu
)
