Kedves Munkatársak!
Remek
emberek összefogásából az elmúlt héten az udvarunkra lett hozva
két kocsi cándra, egy kocsi száraz fenyőfa és egy nagy autó
fenyőrönk. Ez utóbbi szállítmány olyan fenyőket tartalmaz,
melyek hossza 20-25 méter és két-három ember kell, hogy derekukat
átérje. Nagyon hálásak vagyunk, mert ezennel a jövő telünk
fűtése 60 százalékban meg van oldva.
Igen ám,de az
nem elég, hogy a fa le van duvasztva a kapunk elé. Elmondanám
azoknak a munkatársaknak, akiknek Istennek hála központi fűtésük
van, hogy mit kell még elművelni ezen adománnyal, hogy lássuk
mennyibe is kerül az ingyen fa.
Na, a cándrával
nincs sok baj,kell hozzá egy jó láncfürész és annak végébe
egy jó belevaló, izmos férfi, aki két nap alatt fel is tudja
reszelni ezt a mennyiséget. Amikor a láncfürész áll, két gyerek
a már felvágott cándrát félre löki, hogy a fűrészes ember oda
férjen a következő rendhez. Aztán, ha fel van vágva, jönnek a
lányok-asszonyok és kezdik elrakni a drága adományt. Igen ám, de
ahhoz, hogy el tudjuk rakni, kell egy fásszín és abba is a helyet
elő kell készíteni és úgy kell felrakni, hogy reggelre ne
omoljon össze, mint a Déva vára. Ez biza kész tudomány. A
felszedés és adogatás is eltart két napig. A száraz fenyővel
sincs sok baj, el kell fűrészelni, fel kell hasogatni, el kell
rakni. Az erősebb bentlakó és napközis gyerekek többször is
leizzadnak, míg ezt a műveletet elvégzik. A kicsik meg futnak
borvízért a munkásoknak, mert ilyenkor hamar megszomjazik az
ember. De a víz ingyen van, csak haza kell cipelni.
És
ekkor elérkezik a várva várt pillanat, amikor neki lehet feküdni
a rönköknek. Ez a jó buli, jó izmos pasasok kellenek hozzá, nem
holmi anyámasszony katonái... Jön a láncfürész, jön az ék,
amit az 5 kilós kalapáccsal kell beverni a fába, ha beszorul ki
kell piszkálni. Csomóba gyűjtik az így felszeletelt adományt.
Közbe kiég a láncfürészben a motor, ugyebár nem bírja a
terhelést, nem úgy, mint a férfiak... motorcsere, láncfenés,
benzin vásár, olaj töltés... nem számolom, hogy pénzbe ez
mennyi.
Jönnek ismét a gyerekek és kétszer fél nap
alatt behordják, elrakják a drága fát. A nyers fa súlya nem
elhanyagolható, keményen megdolgoztatják a karizmokat,
derekakat.
A gyerekek megelégednek egy kis édességgel
jutalmul, a férfiak ledobnak egy-két sört, a hangulat jó, kinézek
az ablakon és büszke vagyok férjemre, munkatársamra és
önkéntesünkre, hogy szó nélkül, hasítják a fát, néha
leülnek, értelmes dolgokról mesélnek. Nincs veszekedés, vita,
nem húzódik senki a munkától. Mellesleg ezt szabad idejükben
végzik, reggel hétkor nekifognak és ebédig megy a munka, ebéd
után meg folytatják, közbe kifut egy-egy gyerek és leckét kérdez
és ők mosolyogva segítenek.
Tanév vége van, mégis
ezek a férfiak úgy dolgoznak, mintha két hónap szabadság után
lennének. Hálásak vagyunk nekik és a gyerekeknek is, hogy zokszó
nélkül dolgoznak napokon keresztül!
Támogatóinknak
is hálás köszönet, hogy télen nem kell majd fázzunk. Isten
fizesse mindenkinek munkáját!
Noémi - Kovászna
)
)
)
