XVI.
Benedek pápa Pünkösdvasárnap délelõtt fél tíz órai kezdettel szentmisét
mutatott be a Szent Péter bazilikában. Homíliájában az Apostolok
Cselekedetei Pünkösdrõl szóló leírását a 103. zsoltár képeihez
hasonlította: „Milyen sokrétû a te mûved, Uram! Mindent bölcsességedben
alkottál…, Dicsõség legyen az Úrnak mindörökké, örüljön az Úr a
mûveinek! Az, aki minden dolgot teremtett, és akit Krisztus az Atyától
elküldött az apostoli közösségre, egy és ugyanaz, mert a teremtés és a
megváltás kölcsönösen összetartoznak. A Szentlélek mindenekelõtt Teremtõ
Lélek és így Pünkösd a teremtés ünnepe. A keresztények számára a világ
Isten szeretet-cselekedetének gyümölcse, s mint ilyen „jó dolog”.
Benedek
pápa homíliájában a páli szentlecke és az evangélium összefüggését
hangsúlyozta. A Szentlélek ismerteti meg számunkra Krisztusban az Urat
és így a Szentlélek szava és a mûve is ugyanaz. A Lélek által mondjuk,
hogy „Jézus Krisztus az Úr”, kettõs értelemben is: „Jézus Isten”,
továbbá „az Isten Jézus”. Maga a Szentlélek mutatja meg ezt a kölcsönös
összetartozást: Jézus isteni méltósággal rendelkezik és az Istennek
pedig emberi arca van. Az Isten megmutatkozik Jézus Krisztusban és ezzel
megadja nekünk a rólunk szóló igazságot.
Az evangélium szavait
magyarázva a pápa Pünkösd szentháromságos összefüggését emelte ki. A
Szentlélek teremtõ Isten, továbbá Jézus Krisztus Lelke, akik az Atyával
együtt az egy és egyetlen Isten! Az apostolokra a Lelkét lehelõ
feltámadt Krisztus és az ember teremtése az orrába lehelt éltetõ lehelet
által, valójában összetartozó képek. A teremtés és megváltás mûve az
Egyházban a szentségek éltetõ erejének befogadásával folytatódik.
Végül
a pápa Pünkösdnek ekkléziológai jelentõségérõl szólt, amennyiben a
Teremtés és a Megváltás lelke „élteti”, animálja az Egyházat, mely nem
emberi akaratból, megfontolásból, emberi ügyességbõl vagy éppen szervezõ
készségébõl ered. Az Egyház Krisztus teste, amelyet a Szentlélek éltet.
A Szentlélek pünkösdi képei, a szél és a tûz az õsi húsvét után
ötvened-napra ünnepelt sínai-szövetségkötés emlékezete, melynek jelei
ugyanazok, vagyis a tûz és a szél. Ennek jegyében az apostolok
Pünkösdje, mint egy új szövetségkötés, mint egy új szövetség adománya
jelenik meg.
Ám ennek az új szövetségnek már nincsenek határai,
mert a régi szövetség korlátai leomlottak. Az új szövetség kiterjesztése
minden népre szent Lukácsnál a számos népcsoport felsorolásában ölt
formát. Ezzel az Apostol nagyon fontos dolgot mond nekünk: az Egyház
kezdettõl fogva katolikus, tehát egyetemessége nem a különféle
közösségek késõbbi befogadásának gyümölcse.
Létezése kezdeti
pillanatától teremtette a Szentlélek az Egyházat az összes népbõl és
nemzetbõl, átöleli az egész világot, túllép a határokon, lebontja az
emberek közötti válaszfalakat és egyesíti õket az egy és háromságos
Istenben való hitvallás révén. Az Egyház tehát kezdettõl fogva katolikus
és apostoli és azt el kell ismerni. Az Egyház szent, mégpedig nem
tagjainak képessége révén, hanem mert Szentlelkével maga az Isten
teremti és szenteli meg – zárta pünkösdi homíliáját a pápa.
(vl)
Forrás: http://www.radiovaticana.org/ung/Articolo.asp?c=495523