A pápa a pünkösdi szentmise homíliájában: az egyház kezdettõl fogva egyetemes

XVI. Benedek pápa Pünkösdvasárnap délelõtt fél tíz órai kezdettel szentmisét mutatott be a Szent Péter bazilikában. Homíliájában az Apostolok Cselekedetei Pünkösdrõl szóló leírását a 103. zsoltár képeihez hasonlította: „Milyen sokrétû a te mûved, Uram! Mindent bölcsességedben alkottál…, Dicsõség legyen az Úrnak mindörökké, örüljön az Úr a mûveinek! Az, aki minden dolgot teremtett, és akit Krisztus az Atyától elküldött az apostoli közösségre, egy és ugyanaz, mert a teremtés és a megváltás kölcsönösen összetartoznak. A Szentlélek mindenekelõtt Teremtõ Lélek és így Pünkösd a teremtés ünnepe. A keresztények számára a világ Isten szeretet-cselekedetének gyümölcse, s mint ilyen „jó dolog”.

Benedek pápa homíliájában a páli szentlecke és az evangélium összefüggését hangsúlyozta. A Szentlélek ismerteti meg számunkra Krisztusban az Urat és így a Szentlélek szava és a mûve is ugyanaz. A Lélek által mondjuk, hogy „Jézus Krisztus az Úr”, kettõs értelemben is: „Jézus Isten”, továbbá „az Isten Jézus”. Maga a Szentlélek mutatja meg ezt a kölcsönös összetartozást: Jézus isteni méltósággal rendelkezik és az Istennek pedig emberi arca van. Az Isten megmutatkozik Jézus Krisztusban és ezzel megadja nekünk a rólunk szóló igazságot.

Az evangélium szavait magyarázva a pápa Pünkösd szentháromságos összefüggését emelte ki. A Szentlélek teremtõ Isten, továbbá Jézus Krisztus Lelke, akik az Atyával együtt az egy és egyetlen Isten! Az apostolokra a Lelkét lehelõ feltámadt Krisztus és az ember teremtése az orrába lehelt éltetõ lehelet által, valójában összetartozó képek. A teremtés és megváltás mûve az Egyházban a szentségek éltetõ erejének befogadásával folytatódik.

Végül a pápa Pünkösdnek ekkléziológai jelentõségérõl szólt, amennyiben a Teremtés és a Megváltás lelke „élteti”, animálja az Egyházat, mely nem emberi akaratból, megfontolásból, emberi ügyességbõl vagy éppen szervezõ készségébõl ered. Az Egyház Krisztus teste, amelyet a Szentlélek éltet. A Szentlélek pünkösdi képei, a szél és a tûz az õsi húsvét után ötvened-napra ünnepelt sínai-szövetségkötés emlékezete, melynek jelei ugyanazok, vagyis a tûz és a szél. Ennek jegyében az apostolok Pünkösdje, mint egy új szövetségkötés, mint egy új szövetség adománya jelenik meg.

Ám ennek az új szövetségnek már nincsenek határai, mert a régi szövetség korlátai leomlottak. Az új szövetség kiterjesztése minden népre szent Lukácsnál a számos népcsoport felsorolásában ölt formát. Ezzel az Apostol nagyon fontos dolgot mond nekünk: az Egyház kezdettõl fogva katolikus, tehát egyetemessége nem a különféle közösségek késõbbi befogadásának gyümölcse.

Létezése kezdeti pillanatától teremtette a Szentlélek az Egyházat az összes népbõl és nemzetbõl, átöleli az egész világot, túllép a határokon, lebontja az emberek közötti válaszfalakat és egyesíti õket az egy és háromságos Istenben való hitvallás révén. Az Egyház tehát kezdettõl fogva katolikus és apostoli és azt el kell ismerni. Az Egyház szent, mégpedig nem tagjainak képessége révén, hanem mert Szentlelkével maga az Isten teremti és szenteli meg – zárta pünkösdi homíliáját a pápa.

(vl)