A hagyományokhoz híven Pünkösdkor idén is részt vettünk a
csíksomlói búcsún, és szokás szerint a pusztinai
zarándokcsoportba tartoztak úgy felnõttek, mint gyermekek is. A
faluból szombat hajnalban indultunk, hogy a busszal kora reggelre
érjünk ki Csíksomlyóra, és elfoglalhassuk a számunkra
fenntartott parkoló helyet.
Reggel 9-re már mindenki szép népviseletbe voltunk felöltözve
és a csobotfalvi plébánián gyûltünk össze, ahol a többi
csángófaluból – Gajdárból, Lészpedrõl, Külsõrekecsinbõl –
jött zarándokokkal alkottuk a Csángómagyarok Keresztalját.
Együtt indultunk a körmeneten fel a nyeregbe, menet közben
énekeltük a Mária-énekeket. A Kis-Somlyó hegyén a Hármas Halom
Oltárnál hallgattuk ki a szentmisét, és az ilyenkor szokásos esõ
is jól elvert, eláztatott.
Este a csángó misén is részt
vettünk, gyerekeink az olvasmányokat és a könyörgéseket mondták
el.
Mint ahogy szoktuk, éjszaka 3.30-kor elmondtuk a keresztútját
magyarul megmászva a Kálvária hegyen lévõ 14 stációt. Jó volt
látni a magyarországi barátainkat, akik már vártak bennünket,
hogy együtt imádkozzunk. A tatai barátunk vitte a keresztet.
A
hajnali mise után vártuk a napfeljövetelt imádkozva-énekelve,
itt volt a lehetõség, hogy minden szentes éneket elénekeljünk.
Amint reméltük nagyon szépen felsütött a nap, a Jóisten
segítsen meg, hogy az életükben is ilyen szépen ragyogjon.
Köszönjük Tata város polgármesterének, Michl Józsefnek, aki
idén is (mint más esztendõkben is) lehetõvé tette a
részvételünket, az utazásunkat. Isten fizesse meg!
Köszönjük
Lázár Mihályné Borinak és Patassy Pálnak az
édességeket.
Nyisztor Ilona
2011. június 15.
