Körutunk Csobánkán kezdõdött, szeretettel és finom vacsorával
fogadott a kolléganõnk, Ceci és kedves férje Csaba.
Vasárnap kora reggel indultunk Bruxellesbe, estére szerencsésen
meg is érkeztünk, magunk mögött hagyva több, mint ezerötszáz
kilométert. Fárasztó volt, de megérte! Másnap körbenéztünk. A
város érdekes. Apró utcák, a rengeteg épület szinte egymásra
zúdul, mindenki siet, dudálnak az ideges sofõrök, csak mi
vonulunk végig örömittasan és sóhajtozva, “Istenem, köszönöm
Neked, hogy itt lehetek, és ezt láthatom!” Már senki sem fáradt,
csodáljuk a látványt, élvezzük minden pillanatát… és az a
rengeteg csokoládé!!! Végigjárva a sétálóutcán szinte minden
bolt csipkét vagy csokoládét kínál. Összefut a nyál a számban,
be tudnék feküdni egy csokiszökõkút alá… Bizony ilyen is van…
És láttuk… Megérkezünk az Európai Parlament Épületéhez,
lenyûgözõ a látvány, de kopár, rideg, ultramodern, földönkívüli
szinte, mint a “Falanszter színben”, idézi Csaba testvér
Madách Imrét. Olyan, mint egy nagy UFÓ. Persze “szigorú”
ellenõrzés (nem vették észre a bicskát a táskámban, hihihi),
majd finom ebéd a parlamenti menzán, ülésterem látogatása,
szájtátogatás, csodálkozás.
Gál Kinga képviselõasszony roppant kedves és közvetlen,
végtelenül szerény és négy gyönyörû fia van, akiket
láthattunk este a beszélgetésen, na meg a férje is ott volt.
Kérdezem, hogy lehet összehangolni a családot a karierrel, és
kiderül, hogy segítséggel, megértéssel, türelemmel, mindkét
részrõl. Ügyes a férje, a családban, és õ is dolgozik, ügyesek
az asszisztensei a Parlamentben… Minden elismerésem. Legfontosabb
számára a család, és hiszem, hogy így van ez.
Kávézás a belvárosban, majd csokikóstoló egy híres gyártónál.
A belga csoki naaagyon fiiinom!!! Élményekkel gazdagodva térünk
vissza a hotelbe, háromfogásos vacsora, majd borozgatás, kellemes
idõtöltés. Kedden délelõtt meglátogattuk a XV. századbeli
Szent Mihály bazilikát, gyönyörû templom. Ismét a Parlament
következett, most szigorúbb volt az ellenõrzés, mert elvették a
bicskámat, de távozáskor visszakaptam, hála a Fennvalónak…
Délben Csaba testvér átvette az õt nagyon is megilletõ díjat,
Európa Díszpolgára lett. Hoznak néha jó döntéseket is az
Európai Parlamentben. Ez egy ilyen döntés volt. Megható, hogy
mindenki elismeréssel beszél a munkánkról, és megtiszteltetésnek
érzi, hogy velünk beszélgethet. Találkoztunk Winkler Gyula, Sógor
Csaba, Tõkés László Európai Parlamenti Képviselõkkel.
Szeretettel üdvözöltek bennünket. A díjátadást ünnepélyes
ebéd követte, most a Parlament vendéglõjében. Volt ott minden,
ami szem-szájnak ingere. Válogathattunk kedvünkre, de vigyáznunk
kellett, hogy beleférjünk a ruháinkba…Kedden, késõ este
Stuttgartba érkeztünk, családoknál laktunk, szerdán Tübingent
látogattuk meg, csütörtökön, Úrnapján, Augsburgba mentünk,
Csaba Testvér szentmisét tartott, ebéd után meg indultunk
Csobánkára. Útközben autóból látogattuk meg Salzburgot,
mindenkinek ajánlom, majd láthatjátok a fotókon is, hogy miért.
Késõre érkeztünk, de még gõzölgött a finom vacsora. Péntek
reggel hazafele kanyarodtunk, és szerencsésen megérkeztünk.
Azt gondolom egy kis betekintést nyertünk ezzel az utazással Csaba
Testvér hétköznapjaiba, hiszen hol itt, hol meg amott bukkan fel
ezen a földgömbön. Ritkán van sok ideig egy helyen. Biztos
sokszor elfárad, de látom, nem adja fel. Ezt tanulom tõle. Hálás
vagyok neki ezért az útért, köszönöm, hogy kizökkentett a
hétköznapjaimból, és egy pár napra elfeledtette velem
gondjaimat. Nem adom fel a harcot, és nem fogok belekeseredni a
problémákba. Büszke vagyok, hogy munkatársa lehetek az
Alapítványnak. Õszintén köszönöm!
Makai Mónika
Nagyszalonta, 2011. 06. 24
Fényképes uti-beszámoló itt látható:
)
)
)
)
