Kedves Csaba Testvér, kedves
Kollégák!
Ezen a héten zajlott a Bajkó Éva Dózsa
György-i házvezetőnk által immár másodjára megrendezett,
reméljük magát hagyománnyá kinövő "kukta-bukta
tanfolyam". Izgalommal vártuk a kemence "behevitését",
az üst tartalommal való megtöltését. Egyszerű, de nagyszerű,
többé-kevésbé ismerős ételeket készítettünk a gyerekekkel
együtt, és bátran állíthatom, hogy nagyon jó volt a hangulat,
sokat dolgoztunk, de jókat is ettünk, közel százan, akik részt
vettünk a programokon. Hétfőn este pizza sült finomra a
kemencében, kedden sajtos pityókalevest, zöldborsómártásos
disznócombot rizses körettel és házicsokit, majd lekváros buktát
ettünk, mindenki nagy örömére. Szerdán a húsgombóclevest
darázsfészek követte, csütörtökön a füstölt kolbászos
savanyúleves után kolbásszal töltött zöldségmártásos húst
ettünk, főtt tésztával (magyarul laska) körítve. Persze
sütöttünk is, sárgabarackos lepényt a kemencében. Pénteken,
mivel gondoltuk egyet böjtölünk, gyümölcslevest és rakott
krumplit ettünk, utána házicsokit. Mmmm, de finom volt!!! Most is
összefut a nyál a számban, de kinek nem? Mindenkinek pókot
lehetett fogni a hasán, de húst nem ettünk...
Persze nemcsak gyakorlati része volt a
táborunknak, hanem elméleti is, Éva néni kedvesen bemutatta a
gyerekeknek, hogyan kell teríteni, mosogatni, takarítani a
konyhában, hogy kell vendéget várni és fogadni, az élelmiszerek
kalóriaértékéről is beszélt, hogyan állítsuk össze a menüt,
hogy finom, kiadós, és hozzávetőlegesen olcsó is legyen az
ételünk. Szájtátva hallgatták a gyerkőcök, főleg a lányok a
konyha fortélyairól szóló rövid előadást. Nagyon szép volt
minden: az ételek, a gyerekek, a kemence, még az idő is velünk
tartott. Minden ügyes, vagy nagyon ügyes kukta oklevelet kapott, és
búcsúzáskor néhány könnycsepp gördült le az arcukon,
sóhajtozták, hogy "de kár, hogy vége"...
Nagyszerű élmény volt látni több
tucatnyi gyereket sürögni-forogni a konyhában, gyúrták a
kalácstésztát, pucolták a zöldséget, terítették az
asztalokat, kevergették az üstben a levest, a kisebbek meg vidáman
játszadoztak az udvaron. Meg lehet fogni így is a gyerekeket,
szívesen dolgoztak velünk, felnőttekkel együtt. Szívből
köszönöm Évának, hogy itt rendezte meg a tábort, bízom benne,
hogy tanult ebből kicsi és nagy egyaránt. A főzéshez adottság,
kreativitás, leleményesség, jókedv kell. Ha benne van a szakácsnő
mosolya az ételben, biztos, hogy nagyon finom. És ezek az ételek
azért voltak nagyon finomak, mert jókedvvel, szeretettel készültek.
Minden kis- és főkukta mosolya benne volt. Köszönjük,
Éva néni!
Szeretettel, Makai Mónika
Szalontáról
Fotók ide kattintva láthatók:
)
