Az utóbbi hatvan év legnagyobb szárazsága

A Cor Unum Pápai Tanács a Szentatya nevében azonnali segélyt adott a szükséget szenvedõknek, amelyet Gibuti püspökének, a szomáliai fõváros, Mogadishu apostoli kormányzójának, Giorgio Bertin fõpásztornak küldött el.

Éhség és szomj – az ember két elsõdleges szükséglete, amellyel most Szomália népessége küzd. A Szomáli-félsziget, „Afrika szarva” térdre kényszerült a hetek óta tartó aszály miatt. 10-11 millió ember küzd a kegyetlen szárazsággal, amely nem kímél sem embert, sem állatot, s gyökeréig elszárítja a növényzetet. Etiópia és Szomália egyes területein több, mint 1 éve nem esett esõ.

Az ENSZ adatai szerint az utóbbi hatvan év legnagyobb szárazságával küzd most a félsziget; Szomálián és Etiópián túl Kenyát, Gibutit és Eritreát is érinti. Giorgio Bertin püspök, a szomáliai Karitász elnöke nyilatkozott az ország helyzetérõl: az emberek Kenyába menekülnek, ahol már megteltek a menekülttáborok. A húsz évnyi politikai semmittevés és konfliktushelyzet mellett most a szárazság nehezíti tovább az élete. Probléma továbbá az étel és a víz árának jelentõs növekedése. Szomáliában elsõsorban a gyermekek vannak veszélyben, három gyermek közül egy alultáplált. A szárazság és humanitárius válság veszélye fenyegeti Tanzániát és Dél-Szudánt is.

A szárazság, amely Kelet-Afrikát sújtja, rendkívül drámai helyzetet teremtett, amelynek fõ áldozata a szomáliai lakosság - írja az Octava Dies mûsornak írt jegyzetében Frederico Lombardi, a Vatikáni Rádió igazgatója. Az éhínség és a szomjúság számtalan embert arra ösztönöz, hogy kétségbeesetten segítséget keressen, menekülve a szomszédos országok felé is, amelyeknek menekült táboraiba naponta mintegy kétezer ember özönlik. Úgy hírlik, hogy a kimerítõ gyaloglás közben a menekülõket rablók fenyegetik vagy támadják meg, és a gyermekek hiénacsapatok áldozatai lesznek.

1989 júliusában Salvatore Colombot, Mogadishu püspökét székesegyháza kapujában gyilkolták meg. 2003-ban az önkéntes világi betegápolót, Annalena Tonellt puskával agyonlõtték; majd Leonella Sgorbati nõvért ölték meg, aki haldokolva gyilkosaiért imádkozott. Erre 2007. január 7-én a pápa is emlékeztetett. E három név s áldozatuk is jelzi, hogy a katolikus egyház jelen van, és együtt szenved a szomáliai néppel; de a gyûlölet ártatlan áldozatai ma már megszámlálhatatlanok a katolikusok és más keresztény felekezetek, valamint a politikai-etnikai csoportok fegyveres harcában tehetetlen népesség körében. Húsz év óta vezetõ nélkül van az ország, partjai közelében kalózok pusztítanak, sok önkéntesnek el kellett hagynia munkahelyét az erõszak és a fenyegetések miatt - szerepel Lombardi jegyzetében.

A pápa ugyan minden évben megemlíti Szomáliát a diplomatákhoz intézett beszédében, de mintha a világ közvéleménye és a nemzetközi közösség közömbösen saját sorsára hagyná az országot. Vajon mi is felejtjük, avagy talán a napokban látott rettenetes képek és a szorongó felhívások felébresztik felelõsségtudatunkat és szolidaritás érzékünket? – e kérdéssel fejezi be írását a szentszéki szóvivõ.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír