Lõrinc
Károly atya a beszterce-vidéki gyerekek támogatója! A jó Isten
áldása kísérje minden lépését. Levelét, néhány képpel az
otthonáról szeretettel megosztom veletek is. Cs.t.
Kedves
Támogatók!
Szeretnék köszönetet mondani
áldozatvállalásukért, támogatásukért, és nagyon rövidebb
beszámolni arról, ami gyerekeinkkel történt,
történik.
Egyházmegyés papként igyekszem teljesíteni
hivatásomat, az emberek támogatását Isten szeretetében. Az
egyházmegye szabályzata szerint 15 év után az Érsek atyának fel
kell ajánlanom az elhelyezésemet, amit meg is tettem, de azzal a
kéréssel, ha egy lehetõség van, maradjak. Az Érsek atya nagy
szeretettel fogalmazott levelében elfogadta e kérelmemet és
maradok.
De miért maradok?
Tovább folytatva a
lélektan tanulmányaimat, és a mindennapos tapasztalatok egyre
inkább megerõsítik bennem, hogy ha bár egy maroknyi gyerekrõl
van szó, de mégis minden egyes gyereknek egyetlen földi élete
van, melynek alapjait most rakják le. És ez a hozzájuk való hûség
azon „kötõanyagot” szolgáltatja személyiségük alapjában,
mely egész életüket nagy mértékbe befolyásolni fogja.
Nap-mint nap tapasztalom, hogy az élet korai szakasza az
emberi életnek mennyi viharainak vagy éppen napsütésének az
okozója. Meggyõzõdésem, hogy ez a hûség irántuk, - még akkor
is, hogyha hibázunk- alapvetõen fontos.
Köszönöm szépen
a támogatásukat!
Az idén egy gyerekünk az iskolát Désen
folytatta, a mi védõkarjainktól egy kicsit távolabb és mégis
helytállt sorstársai közösségében be tudott illeszkedni.
A
tanév zárásával ismét csak hálás köszönettel tudok lenni a
Támogatók felé, hogy gyerekeink ismét kiállva a szocializálódás
apróbb nagyobb próbatételeit, teljesíthettek, és ez Önök
nélkül nem lett volna lehetséges.
Nagyon szépen köszönöm
segítségüket!
Szeretettel, Lõrinczi Károly
Csatolt képek:
)
)
)
)
)
)
)
