Szeptember 5-én töltötte be 93-ik születésnapját, szeptember 20-án pedig
pappá szentelésének 70-ik évfordulóját ünnepli.
Jövõ vasárnap, szülõfalujában,
a Zetelaka melletti Küküllõkeményfalván ünnepi szentmisén vesz részt, melyet a
helyi közösség szervez a 70 éves rubin jubileum alkalmával. A jelenleg Szászvároson
szolgáló Bíró Antal atya ugyanis Erdély legidõsebb aktív katolikus papja.
93 évesen még kertészkedik, gondozza a paradicsomot, paprikát a ferences rendi
kolostor kertjében. A sajtót és napi eseményeket rendszeresen figyelemmel
követi, memóriája tökéletes. Öröm vele beszélgetni, hiszen Antal atya élõ történelem.
Még magyar idõben született, néhány hónappal Erdély elvesztése elõtt. „Most
szezonja van a magyar honpolgárságnak, de én nem kérem, mert én annak születtem
és soha sem mondtam le róla. Ha elfogadják igazolványomat, elmegyek szavazni”.
Márton Áron püspök példamutatásán
Székely létére élete nagy részében távol élt a Székelyföldtõl. A történelmi
viharok miatt. Pontosabban a félévszázados kommunista rémuralom miatt.
– Pályámat kerékbe törte a diktatúra. A ferences rend faragott embert
belõlem, 3 diplomát adott. Márton Áron püspök szentelt pappá 1941. szeptember
20-án. Akkor megkérdezte tõlem: „fiam, tudod-e, mire vállalkoztál?”
Mert kemény vállalkozásba fogott, nem sokára azután, hogy Kolozsváron 1944-ben
elvégezte az egyetemet, jött a kommunismus, határtalan gonoszságával. 1948-ig a
székelyudvarhelyi római katolikus gimnázium tanára volt, magyar és német
nyelvet tanított, emlékszik vissza reményteljesnek ígérkezõ, felívelõ
pályafutása kezdetére. 1948-ban megszüntették a felekezeti oktatást, vagyis
kommunista uralom alá helyezték a tanügyet. Márton Áron püspök azonban
hajthatatlan volt az önkénnyel szembe és elrendelte, hogy római katolikus
papnak nincs mit keresnie marxista iskolában. Ezzel kénytelen volt búcsút venni
a tanügytõl.
1949-ben, két év kemény munka után elkészítette doktori disszertációját. A
kolozsvári egyetemen azt javasolták neki, hogy dolgozatába vigyen be marxista
elemeket, különben szó sem lehet doktorátusról. Márton Áron püspökhöz fordult
tanácsért és el is fogadta azt. A megtestesült gonosszal nincs kompromisszum.
Nem bánta meg, hiszen „Márton Áron püspöknek köszönhetem gerincességemet és a
magyarságba vetett rendíthetetlen hitemet”.
1949-ben részt vett az utolsó nyilvános csíksomlyói pünkösdi búcsún, melyen
Áron püspök celebrálta a szentmisét. Szavaira most is jól emlékszik: „Ne
hazudjatok, ne hazudjatok, ne higgyetek olyan embereknek, akik kiskanállal
ették a tudományt”. Ezeket mondta a püspök, utóbbi egyértelmûen a pártaktivistákra
utalt.
Szembe az istentelen önkénnyel
Híveivel együtt tért haza Csíksomlyóról Zetelakára. Egyszer csak az egy
kilométer hosszú processzió elkezdte énekelni a magyar himnuszt. Másnap
letartóztatták, 33 napig tartották a székelyudvarhelyi Securitate pincéjében. „Amikor
a kihallgató tiszt megkérdezte a nevemet, ráförmedtem: nem szégyelled magad,
olvasd el az aláírást érettségi okleveleden.” Nem sokkal azelõtt kevés tudással
engedtem át az érettségin. Elpirult. Egyszerûen nem kellett félni a
szekusoktól, bátran szembe kellett szállni velük, a lelkük mélyén tudták,
mekkora gazemberek.
– Közismert, hogy mindenütt a semmirevaló, lusta
söpredék állt a kommunizmus szolgálatába. Apropó, Székelyudvarhelyen a szekusok
románok voltak vagy magyarok?
– Csupa magyar garnitúra volt.
7 év kényszerlakhely után (elõbb Máriaradnán, majd a Kovászna megyei
Esztelneken) 1958-ban visszatérhetett az egyházba, de nem a gyulafehérvári
erdélyi egyházmegyébe, hanem a temesváriba, Neudorf gazdag sváb községbe. Három
év után Gyorokra került, ahol 10 évig volt plébános, majd Simándra, ahol
1993-as nyugdíjazásáig szolgált.
– Miután a temesvári egyházmegyébe került, a Securitate nem zaklatta, nem
próbálta beszervezni besúgónak?
– Dehogynem. Már 1956-ban próbáltak beszervezni. Gyorokon, Simándon, ahova
kerültem, rögtön megkörnyékeztek. Mindig ellentmondtam nekik. Fenyegetõztek,
zaklattak, zsaroltak, behívattak a Securitatéhoz, elvették a
kishatár-átlépõmet, mindent megpróbáltak. Mindenekelõtt a gyónás szent titkára,
s a magyar irredentizmusra voltak kíváncsiak. Eszem ágába se volt együttmûködni
velük. De aki erõs volt, azt nem tudták megtörni. Kollégáimnak, akiket a
szekusok hasonlóan környékeztek meg, mindig ezt mondtam: bátran szálljatok
szembe velük, nem kell félni tõlük. Egy idõ után rájöttek, hogy semmire se
mennek velem, békén hagytak.
Idõskori kivirágzás
Antal atya élete 2003-ban vett újabb fordulatot, amikor Böjte Csaba atya
meghívására Szászvárosra jött. „A lombjait hullató 85 éves öreg fa kirügyezett,
felvirágzott”. Csaba atya odaadása, magyarságért tett áldozata, lelki kisugárzása
virágoztatta ki. Sõt, élete utolsó felvonását, ahogy az azóta eltelt és elõtte
álló idõt nevezi, tartalmasan, lendületesen tölti el. Tavaly, 92 évesen
létrehozta a Szent Antal Alapítványt! Melynek célja ugyanúgy, mint a Csaba atya
által létesett Szent Ferenc Alapítványé, a magyarság szellemi, erkölcsi
felemelése. Mert a nemzet nemcsak politikailag csonka, szelleme, erkölcse
ugyanúgy csonka. Az erkölcsi, szellemi felépülés a nemzeti felemelkedés kulcsa.
Csupán alapítványa célközössége más: míg Csaba atya a társadalom peremére szorult
gyerekekben karolja fel az óriási emberi értéket, Antal atya alapítványa a
társadalom felsõ rétegét célozza. „A nagy gondolatok, nemes eszmék nem a mezõn,
libapásztorok között, nem szántóföldeken hangzottak el, hanem fórumokon, tanult
emberek között.” Ebbõl a célból idén, 2011-ben könyvet írt, melynek célja, hogy
kiáltó szó legyen Erdély magyar ifjúságának. A könyvet pappá szentelésének 70 éves
rubin jubileumán mutatja be jövõ vasárnap a székelyföldi közösségnek.
Isten éltesse sokáig, Antal atya, erõben, egészségben, az utolsó felvonás
legyen minél hosszabb és szebb.
