Az Erõsség
Kedves
olvasók az elõzõ írásomban a reményrõl olvashattunk. Mit
jelent a remény életünkben, miért szükséges reménnyel teljes
életet élni, és hogyan tudnánk mindezen erényeket megtartani. A
remény után folyamatosan említhetjük az erõsséget. Nem a
kimunkált, izmos karokra gondoltam, hanem a hittre, lelkünk
erõsségére. Ahhoz, hogy képesek legyünk átesni a nehézségen,
képesek legyünk kiharcolni a jót, az igazságot, és megtarthatjuk
Isten törvényeit, akaratát, megóvjuk lelkünket a kísértéstõl,
amely megingatja hitünket, és letérít az egyenes útról, amely
Istenhez vezet. Erõsségre van szükségünk, jó kivitelezésre,
amely biztosít minket arról, hogy minden helyzetben megéljük és
megtegyük a jót. “Erkölcsi erény, amely a nehézségek
közepette biztosítja a szilárdságot, és állhatatosságot
a jó követésében.” (A Katolikus Egyház Katekizmusa 1808 in
Carlo M. Martini, Az Erények)
A
hétköznapi életben akaratnak is említjük. Gyerekeknek tanítjuk:
ahhoz, hogy megtanulja a betûket oda akarat kell, ahhoz hogy
kialakuljon benne az akarat, ahhoz meg kéne tapasztalja az élet
nehézségeit. Milyen következménnyel
jár, az õ tanulatlansága azt még nem sejti.
Nem várhatjuk ki azt az idõt, hogy a gyerek átélje és
megtapasztalja, belépjen a világ forgatagába és utána sajátítsa
el amit már évekkel ezelõtt el kellett volna érjen. Nem lehet!
Kötelességünk megértetni a gyerekkel és elmagyarázni, miért jó
ha õ tud olvasni. Fontos az, hogy bízzon bennünk, bízzon abban,
hogy mi csak a jóra intünk azt szeretnénk, hogy az életben boldog
legyen!
Így
vagyunk mi is emberek, olykor nem fogadunk szót Istennek
csintalankodunk, és bûnbe
esünk. Várunk arra, hogy megtapasztaljuk a rosszat, nem vesszük
számba a figyelmeztetéseket,
ha már a rossz útra térünk, nehezen tudunk visszatérni a tanuló
asztalához. Jézus a tanítónk õ volt a világ pedagógusa. Isten
elküldte egyszülött fiát, hogy minket felvilágosítson a
jövõrõl, az Isten akaratáról, megtanítsa azt, hogy hogyan kell
éljünk, mit kell tennünk azért, hogy jó életet élhessünk, jó
jegyeket kapjunk, boldogok legyünk. Életét áldozta azért, hogy
mi jó tanulok legyünk. Egyetlen dolgot kért tõlünk,
hogy bízzunk benne. Halála után sem hagyót cserbe minket,
gondoskodott arról, hogy mi
tovább tanuljunk, ezért nekünk ajándékozta a legcsodálatosabb
tankönyvet, a Szent Bibliát. A mai napig is tanulunk és dolgozunk
belõle.
Ha
véget ér az élet elkezdõdik a nagy vizsga, ahol az igazgató
Istenünk számon kéri a tanultakat, azt is hogy mennyire ültettük
gyakorlatba tanításait. Itt vagy elbukunk, vagy megkapjuk a nagy
jegyet, amivel örökre boldogok lehetünk. Erõ kell, erõre van
szükségünk. Ezt az erõt egyetlen dologban nyerhetjük: az imában.
Itt fogalmazhatjuk meg kéréseinket, itt kérhetjük a Jó
Isten
kegyelmét, hogy világosítsa meg elménket, azért, hogy találjuk
meg az utat a megoldás felé, hiszen tanulni szeretnénk, de még
gyönge tudattalanok vagyunk, szükségünk van a te kezedre Urunk,
hogy szépen tudjam formálni
a nagybetûs életemet. Azt szeretném, hogy az elsõ padban ülve,
láthassam írásodat megértsem magyarázatodat, hogy a vizsgán jó
jegyet kapjak. Erre a kérésre, nem tudom melyik pedagógus mondana
nemet. Az Úr is arra vár, hogy kérjünk tõle, jelentkezzünk,
szólítsuk meg, hiszen - néma gyermeknek az anyja sem érti a
szavát -, szokták mondani. Mindig ott ül a tanári székén és
arra vár, hogy segítsen rajtunk. Merjük megszólítani, mert ránk
vár. Õ nem ad körmöst, ö nem büntet, õ szeretetével tanít -
egy igazi pedagógus. Ezekkel a
gondolatokkal kívánok Istentõl megáldott erõsségben gazdag
tanévet mindenki számára. Ne feledd
te vagy a felelõs életedért, tégy érte elõzd meg a rosszat a
betegséget.
Bojoievschi
Éva
pszichopedagógus