"Isten selejtet nem teremtett" - interjú Böjte Csabával

Önt sokszor erdélyi gyermekek megmentõjeként emlegetik. Nevéhez szegény, elhagyott, utcára került magyar anyanyelvû gyermekek felkarolása fûzõdik. Jelenleg hol tart az ügy?

Most hatvanöt településen több mint 2300 gyermeket gondozunk, de ezek csak számok. Többször beszéltem sikeres vállalkozókkal, akik kifejtették, hogy számukra a legnagyobb feladat a megbízható kollégák kiválasztása. Ezért érzem fontosnak, hogy a térség gazdasági helyzetének talpra állításába jól képzett, megbízható fiatalokat vonjunk be. Ezért ruházzuk fel õket hittel, reménnyel, bizalommal és jó keresztény erkölccsel. Mindehhez megkapják tõlünk a biztatást, hogy segítsenek társadalmunk megfeneklett szekerét kihúzni a kátyúból.

Utóbbi mondat inkább lakóhelyére, Erdélyre érvényes, vagy Magyarországra? Tudjuk, hogy sok a közös gondunk.

Erdélyrõl beszélek, mert az ottani helyzetet jobban ismerem. Tudom, hogy sokkal több a lehetõségünk, mint amennyit meglátunk, hiszen erõnkön felüli feladatot nem rótt ránk Isten. Ezért szeretnék bátorítani mindenkit.

A hvg.hu fotógalériája 2009-bõl - kattintson a képre! Fotó: Stiller Ákos

A 90-es évek elején 10-15 gyermeket vett magához. Azóta egy tiszteletre méltó oktatási-nevelési intézményrendszert épített ki. Kik támogatták az elképzelését?

A román állam nagyon ügyes gyermekvédelmi rendszert épített ki, ahol mindenki román nyelven tanul, és így a keresztény magyar gyermekek elveszítik identitásukat. Ezért álltam neki egy alternatív rendszer kiépítésének, amit ma már a román szakintézmények is támogatnak. Szent Ferencnek van egy nagyon szép mondata, miszerint ha a becsületes munkátokat nem fizetik meg, járuljatok az Úr terített asztalához, azaz kolduljatok. Nem szégyellem, hogy elfogadok adományokat, mert azokból jön össze a mûködésünkhöz szükséges összeg jelentõs része.

Áruljon el valami titkot a rendszer mûködésérõl.

A gyermekek állami óvodába és iskolába járnak, tehát oktatási intézményt nem mûködtetünk. A lakóotthonokban 8-10 fõs lakrészeket alakítottunk ki, ahol egy „kotló mamával” együtt laknak a gyermekek. A nevelõnõk reggelente puszival engedik iskolába a rájuk bízottakat, nekem pedig az a feladatom, hogy a mindennapokhoz szükséges anyagi feltételeket elõteremtsem.

Karolt már fel gyermeket vasútállomásról, nyomorteleptõl, szemétteleprõl, de esetenként maguk a szülõk kérik a segítségét. Egy ilyen aszociális környezetbõl érkezõ tanuló milyen eredményeket produkálhat az iskolában?

Többször hangoztattam már, hogy Isten selejtet nem teremtett, mindenkit egyforma anyagból gyúrtak. Minden gyerek egy kis csoda, csak sok-sok türelem kell a végeredmény eléréséhez, hogy hasznos tagja lehessen a társadalomnak. Ha elszegényedett családok keresnek meg, segítünk, hogy együtt maradjanak, és jól mûködjön az a kötelék. Ha ez botladozik, napközi otthonokat hozunk létre, amelyek különböznek a magyarországi napköziktõl. Mi nem az iskolát visszük át a délutáni foglalkozásra, hanem a család bizonyos funkcióit vállaljuk át. A gyerek tanulhat, játszhat és vannak szabadidõprogramok, de megtanítjuk õket tisztálkodni és háztáji munkák végzésére is. Este hazamehetnek, de ha már nincs hova, akkor bennlakó otthonba helyezzük el õket. Nálunk 80 százalékban elégséges a napközis rendszer, ami megmenti a családot a széthullástól, miközben a gyermek is fejlõdik.

A további képekhez kattintson! Fotó: Stiller Ákos

Mintegy húsz év tapasztalata alapján mennyire ítéli sikeresnek saját, illetve kollégái munkáját?

Ezelõtt pár évvel büszke voltam arra, hogy a gyerekek 30-40 százaléka eljutott a felsõfokú oktatásba. Egykori tanítványaink közül kerültek ki mérnökök, orvosok és más diplomások, és büszke lehetek rájuk, mert idáig egyikõjük sem jött koldulni hozzám. Dévai irodánkban például olyan lány dolgozik, aki nálunk kezdte az elsõ osztályt, majd leérettségizett és diplomát szerzett. A 65 házunk között olyan is van, amit egykori tanítványunk vezet.

Azt mondta, sikerült megmenteni a gyermekeket az elrománosítástól, de mennyire lesznek magyar érzelmûek?

Jelenleg csak magyar származásúak kerülhetnek hozzánk, de vannak vegyes házasságban születettek, akik anyanyelvüket nálunk tanulják meg. Ha viszont valaki két kultúrában él, az számára inkább elõnyt, mint gondot jelent. Jó lenne, ha a mai magyarság sem szakadna különféle pártokra, miközben egymást ócsárolja, hanem nagycsaládként, szeretetben élnének.

Elõadása során csupán pozitív dolgokat érintett és azt sugallta, hogy minden rosszra van jó megoldás. Honnan ez a töretlen optimizmus?

Mindig kicsiben játszottam, de idáig bejött. Láttam, hogy a szeretet, a jóság eredményre vezet. Legyen példa az akácfa, amit öntöz az esõ, melegít a tavaszi nap és ezt virágzással, nektárterméssel hálálja meg. Nagyon sok ember vágyik arra, hogy jót, szépet teremjen, ezért legyünk egymás számára napos, tavaszi idõ.

Munkásságának elismerését számos kitüntetés - a Magyar Köztársaság Érdemrend középkeresztje, Európai Polgári Díj,  Mindszenthy-díj stb. - fémjelzi. Amit ön végez, arra Magyarország határain belül is szükség lenne, hiszen a statisztika szerint növekszik az analfabéták száma és sok ezer fiatal nem végzi el a nyolc általánost, így esélytelenné válnak. Ha mégis megkeresnék hazai oktatáspolitikusok, milyen tanácsokkal tudná ellátni õket?

Jó kérdés, mert hogy jövök én ahhoz, hogy komoly, érett testületeknek tanácsokat adjak?

Böjte Csaba Erdélyben Fotó: Stiller Ákos

Felépített valamit, ami jól mûködik, és ezt akár érdemes lenne adoptálni, közkinccsé tenni. Nem akarja elárulni a titkot?

Nagy titok nincs körülöttem. Azt gondolom, hogy elsõsorban nagyon kell szeretni a gyermekeket. A pedagógus legyen az imént említett jó meleg tavaszi esõ, legyen áldott napfény, ami átöleli õket. Kiparancsolni, kikövetelni semmit nem lehet, arra nincs szükség. A felnõtt úgy álljon a gyerek mellé, mint edzõ a bajnokjelölthöz, és az meghozza majd a várt eredményt.