A nemzeti cipók a határon túlra utaznak

Pécs | Korinek László professzor fejébõl pattant ki a gondolat: a sok-sok árvának fedelet nyújtó dévai Szent Ferenc Alapítványt a „Nemzet Kenyerével” kéne megsegíteni. Hat tonna liszt gyûlt össze.

Vagyis azt a hat tonna lisztet, ami a „Nemzet Kenyere” akció segítségével a dévai szeretetotthon árváinak gyûlt össze, dr. Korinek László kezdeményezésére.

Tegyük hozzá, a lisztbõl jutott a Pécsi Jótékony Nõegyletnek is, sõt amint azt a pécsi professzor leszögezte, jövõre nemcsak Déva, Pécs, hanem egy másik, határon kívüli, magyarlakta terület rászorulói is kapnak belõle. Hiszen az adományozó kedv minden várakozást felülmúlt, Rimaszombattól Zentáig akadt adakozó, és így sokfelé lehet majd sütni a „nemzeti cipókat”.

Nemzet Kenyere - sütés és ünnepi kenyérszegés

Böjte Csaba köszönetében hasonlóképpen fogalmazott, amikor hangsúlyozta: nem is hinnénk, hogy mennyi jó ember él körülöttünk. Hiszen általuk mûködik a gyermekek otthona, amely az elmúlt húsz évben több ezer emberpalántát karolt fel, segített, ezért aztán immáron sok fõiskolát, egyetemet végzett fiatalra lehetnek büszkék. A román állam ugyan kiépítette a maga országos gyermekmentõ hálózatát, de a dévai alapítvány a magyar gyerekeket fogadja be a szülõk, a lakosság és a tanárik kérésére, akikbõl felnõve minél jobb kedvû, életerõs és vidám generációt szeretnének kovácsolni.

Ezért aztán ha a támogatók sokasodnak, közös lesz a vetés és közös örömöt ad az aratás is. Kérdésünkre, hogy miért nem lépnek át a határokon – hiszen volna rá mód –, Böjte Csaba csak annyit mondott: „A magyarországi próbafúrásokat már elkezdtük”.

„Ne legyen olyan gyerek, aki sír, kesereg, bánatos” – mondta a szerzetes

DN: – Vajon Böjte Csabának akadnak-e pécsi jóemberei?
Böjte Csaba: – Sokan járnak le hozzánk a városukból önkéntesként, hála Istennek oly annyira élõ Pécs és Erdély között a kapcsolat, hogy lehetetlen felsorolni a neveket. Kiemelném közülük Várnagy Judit fogorvost, aki rendszeresen lejár hozzánk, hogy ápolja gyermekeink fogait, vagy dr. Mangel László doktor kedves feleségét, Márta asszonyt, aki pedagógusként továbbképzéseket tart dévai kollégáinknak.

– Hány gyerek patrónusa ön?
– Egyetlen árvát sem hagyhatok magára, és sajnos még mindig nagyon sokan vannak.

– A lisztadomány minden bizonnyal jól jött.
– Óriási ajándék, mivel mi Erdélyben mindent kenyérrel eszünk, a csemetéink pedig olykor még a tésztát is. Így aztán ha van kenyér, akkor minden van. Köszönöm az ötletet és a kivitelezést, így aztán nincs más dolgom, mint ezt a lisztet átváltsam magyar szóra, kacagásra.

– Milyen ötlet nyomán született a dévai gyermekotthon?
– Amikor idestova húsz éve a dévai árvaház alapjait leraktuk, eleinte még csak arról volt szó, hogy néhány hétre táborozni hívunk húszfõnyi utcagyereket, akik a búcsúzáskor nemcsak azt mondták, hogy „pá”, hanem rákérdeztek, nem lehetne egy évig, vagy akár hosszabb ideig is eltartó ez a nagyszerû „táborozás”.

– Gondolom, azonnal felmerült a kérdés, vajon hogyan és mibõl?
– Hát ez az. A választ a szeretet, a kezdeményezésrõl halló, segítõkész környezet adta meg, s lám ma közel két és félezer gyerek él ebben a megatáborban, annak hatvanöt helyiségben. Az alapítvány jóvoltából nem csak ennivaló jut számukra, hanem okosodhatnak, megtanulhatják mindazt, amit a felnõtté válásuk megkövetel.

– Úgy hallottam, hogy gyermekeikkel magukra maradt anyákat is segítik.
– Próbálkozunk sokféle módon, így a gyermekeiket elhagyó szülõket, anyákat, apákat is szeretnénk megszólítani, hátha segítségünkkel magukra találnak, változtatják életmódjukat. Ugyanis ha valahol sok a baleset, nem elég csupán a baleseti sebészetek számát növelni, a hiányzó KRESZ-táblák felállításával is lehet némi eredményt elérni.

– Mi a Böjte-szisztéma lényege?
– Ne legyen olyan gyerek aki sír, kesereg, bánatos. A statisztikák a születésszámot rögzítik, de azt nem lehet semmiféle mutatóval megmérni, hogy az iskolapadból kikerült ifjúságban mennyi jóság és szeretet lakozik...

2011. október 3. Kozma Ferenc (Dunántúli Napló)