Egy hideg õszi reggel indult neki a munkára felkészült csapat az útnak. Az utat vonattal tettük meg, amelyen még jókat szunnyadtunk, addig míg meg nem érkeztünk, Gyergyóditróba. Késõbb jöttünk rá, hogy nem a jó helyszínen vagyunk, ezért kis várakozás után visszaindultunk Gyergyószárhegyre, ahol neki is fogtunk egy-kettõre a munkának. A munka fárasztó volt, de az a tudat, hogy abból a hatalmas pityókákból, miket ott felszedtünk mi is jól lakhatunk télen egyre több munkaerõt adott. Bátran bevallom, hogy a pityókaszedés legjobb pillanatai az ebéd szünte volt, mikor is egy nagyot ettünk, abból amit az elõtt való este elõkészítettünk, és jó pillanat volt még a munka vége is nagyon. A haza úton, a vonaton, megpihentettük elfáradt végtagjainkat és nagy vidáman tértünk haza. Bár fáradtak voltunk, de a jó társaságnak hála mindig jó hangulat uralkodott a csapaton. A pityókaszedés napja remekül telt szerintem mindannyiunknak, egyrészt, mert így kihagytunk egy suli napot, másrészt, mert együtt lehettünk. A munkát becsületesen elvégeztük aznap is és, bár fáradtan feküdtünk le, viszont nyugodtan, mivel tudtuk, hogy a munkánknak eredménye lett.
Lázár Emõke
)
