Tehetség kutatás Csángóföldön - Hargita népe cikke

Moldvában jártunk...

Az Erdélyi Magyar Művészpedagógusok Egyesületének (EMME) Csíki Területi Szervezete megalakulása óta szívügyének tekintette a tehetségkutatást, a tehetségek nyilvántartását és támogatását a moldvai csángómagyarok körében.

Más alkalmakhoz hasonlóan, tehetségkutató portyánkat az idén is egyeztetés előzte meg Hegyeli Attilával, a moldvai magyar oktatás felelősével és Róka Szilviával, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének bákói elnökével.

2005. május 31-én nyári hőségben érkeztünk meg Bákóba, az MCSMSZ székházába, ahonnan rövid megbeszélés után Vass Ibolya szatmárnémeti, Kolozsváron filozófia szakot végzett, Frumószán két éve tanító kollégánk kíséretében utunkat visszafelé, Pusztina irányába folytattuk. 15 órára megérkeztünk a nemhivatalos magyartanítás színhelyére. Mivel az épületben éppen meszeltek, a kis előudvaron gyülekeztünk, hogy frissen megismert magyarországi kollégáinkkal, az Óbudai Népzenei Iskola néhány tanárával és tanulójával, élükön Kobzos Kiss Tamás igazgatóval, zenésszel végignézzük, meghallgassuk a szép népviseletbe öltözött helyi tanulók változatos előadását. A műsorban voltak versek, mondókák, olykor furulyakísérettel egyedül, ketten és kórusban énekelt népdalok, táncok, Kossuth-nóta, vallásos énekek. Az előadás a közösen elénekelt nemzeti imánkkal zárult.

A tanulókat Száraz Emma, a csíkszeredai Székely Károly Szakközépiskola végzettje, magyart tanító lány és Nyisztor Ilona irányította. A gyerekek könynyed és magabiztos előadása elbűvölte a közösség szakavatott részét is. Nyisztor Ilona személyében pedig erőteljes, tevékeny, népéért, magyarságáért izzó nőt ismerhettünk meg. Markáns egyéniségét hatékonyan sugározza át környezetére.

A pusztinai előadás után magyarországi kollégáink ajándékokkal lepték meg a kis előadókat. Utána a Tázló folyó mentén mindannyian átruccantunk Frumószára, Vass Ibolya kollégánk "házi" osztályába. Ott a közös műsor mesemondással és népballada-énekléssel is bővült. Az Édes hazánkról... szóló éneket Moldváról...-hoz igazították, és ott úgy hangzott természetesen. A szürkületbe nyúló műsor a Himnusz és a Csángó magyar... eléneklésével zárult.

Az eddig nagyrészt zenei előadásokon egyértelműen meggyőződhettünk a moldvai magyarság nagyfokú zenei tehetségéről. Egyéni eredményeket szóló-szereplések alkalmával, valamint a tanítók véleménye alapján értékelhetett, illetve jegyezhetett Pálffy Ágnes csíkszeredai kollégánk.

Jócskán besötétedett, mire Bákón át megérkeztem ötödmagammal Klézsére, hogy onnan Hegyeli Attila kíséretében leutazzunk éjszakai szálláshelyünkre, Rekecsinbe. Az ott eltöltött éjszakai pihenő után Külsőrekecsinbe mentünk. Ott hárman tanítanak magyart. Bende Edit két hónapja érkezett. Szarka Felícia házában folyik az iskolán kívüli oktatás. Abban a házban lakik földim is, a csíkdánfalvi Szász Csilla, aki immár két éve édesgeti a magyar nyelvhez és személyéhez a külsőrekecsinieket az állami iskola egyik osztálytermében. Az iskolai magyar osztályban - ahol megrajzoltattuk a gyerekeket - Csilla nagy szeretettel, lelkesedéssel viszonyult tanulóihoz. Tiszta, őszinte és nemeslelkű szándékának visszajelzéséről a moldvai csángómagyar gyerekek havi rendszerességgel megjelenő lapjában, a Reverindában írott cikkek olvastán is meggyőződhettünk. Csillához intézett kérdésemre, hogy mivel indokolja választását, a viszonylagos, személyére esetleg egyáltalán nem előnyös elszigetelődését, a következőket válaszolta: a moldvai magyar gyerekeknek ugyanolyan emberi életre van joguk, mint másnak, segítségre szorulnak. Jóllehet nagy a személyéhez való ragaszkodás, mégis kevesen tartottak ki folyamatosan. Felemás érzésekkel tölthette el a gyerekeket, hogy voltak olyan pedagógusok, akik jöttek, s aztán itt hagyták őket. Kevesen tartottak ki folyamatosan.

Csilla csodálja ezeket az egyszerűen élő gyerekeket. Ez a tulajdonságuk fegyelmezett magatartásukban is megnyilvánult. A legkisebbek is a felnőtt komolyságával viselték az órákig tartó műsorokat, sehol sem volt szükség rendreutasításra, fegyelmezésre.

Jó néhány próbarajzzal és egy ajándékba kapott, gyerekhangokat megörökítő CD-lemezzel a tarsolyunkban újra a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének bákói irodája felé indultunk. Ott csatlakozott hozzánk Márton Attila szentegyházi tanító, hogy Lészpeden folytassuk tevékenységünket. A gyerekekkel a helység iskolájának egyik osztályában találkoztunk. Rajzolás közben feltettem a kérdést: ki tud énekelni? Mindenki - hangzott kórusban. A fellépést, különösen egyedül - úgy tűnt, szemérmességük miatt - nem mind vállalták. Tisztén csengő hangjuk most is ott a fülünkben... Szemük élményeit magunkkal hoztuk jó néhány lapon.

Eddig mi, az EMME képviselőjeként mondhatni csupán csak érdeklődésünket nyilvánítottuk ki a moldvai csángómagyar világ iránt. Meggyőződésünk, hogy sokkal többen és nagyobb szeretettel kell kézen fognunk őket. Mindazokat, akik őszintén vágynak velünk, magyarokkal közös kultúrkörben élni. Ők a mi közvetlen (megye)szomszédaink. Nélkülük híjával találtatnánk. Csorbult felelősségtudattal.

ZSIGMOND MÁRTON

A szép magyar iskola

Iskolát álmodtunk címmel jelent meg a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége gyermeklapjának, a Reverindának a különkiadása májusban. Ebben a számban azokat az írásokat, rajzokat adják közre, amelyben a moldvai gyerekek megfogalmazták, milyennek képzelik el a számukra épülő magyar iskolát. A következőkben ezekből az írásokból válogattunk.

Tudom, hogy lesz egy magyar iskola Rekecsinben, és szeretném tanulni ott. Lesznek sok gyerekek, és még akarnám, hogy legyek tanár ott. Tanár lennék ott, megtanítok akárkit. Én ott akarok ülni, mert nagyon messze van, és ha mennék a busszal, kellene felkeljek nagyon reggel, és ezt nem szeretem.
Ott lenne egy sportterem, én fociznék, mert ezt szeretem, és itt is játszodom ezt a soportot. Hogy mondom előbb, akarok magyar tanár lenni, de ezt meglátjuk, ha úgy lesz. Ha utánam lenne azt mondanám, hogy tanítson engemet mindcsak Márton Attila, és azt akarnám, hogy még tanítson még egy ezer gyereket, ha tudna. Még akarom legyen egy klub ott, mert este még el tudunk menni oda számítógépezni vagy ping-pongozni, esetleg valami másra. Ott tanulnánk nagyon sokat és tabítanánk, ha tudnánk. Így látom én az iskolát, melyik lesz, mert tudom biztoson, hogy jó lesz.

Imre Drágos,

VII. osztályos, Lészped

Engem Kertész Danielának hívnak, és egy nagy, különös iskolába szeretnék járni, melyiket ha megnézed, akkor elveszi a szempillantásodat.
Az iskola nagy legyen és három emeletes. Az első emeleten lent, legyen egy hosszú terem, és a jobb felin legyenek az osztályok. Az osztályokban legyen bánka, szék, tábla, szóba, legyen vagy két abrosz, és hol megmossák a keziket a gyerekek vagy tanárok, a falakon egy térkép, képek, virágok és egy szekrény, egy váza tele virágokkal fel legyen teve riva (rája). Teremnek a fenekibe legyen egy könyvtár. (...)
Az iskola melett lesz az internátus. Ott fognak lakni a gyerekek. Az internátus nagyon nagy és szép lesz. A gyerekek szeretni fogják, és nagyon vigyázni fognak rá. Az internátus örökké tiszta lesz, és teli csak boldog hangokkal. Hárman vagy négyen fognak lakni egy szobában. (...)
Azt szeretném, hogy a tanárok összetartsanak velünk, és ne legyenek túl öregek. Csak 20-41 között legyenek. Jó lenne, ha egy kicsit szigorúak lesznek, és ne hagyjanak minket, hogy csak azt tegyük, amit szeretünk. Ez álmaim iskolája.

Kertész Daniela,

Külsőrekecsin

A tanárok legyenek szigorúak, jók és segítsenek. Az iskola körül legyenek virágok és fák. Az iskolában legyen egy könyvtár, ahol a gyerekek bírnának olvasni. Az iskolában tanuljunk idegen nyelveket, hogy lenne: francia, magyar, angol. Még az iskolában legyen egy informatikaterem.

A kantin nagyon jó volna, hogy a suliban legyen, mert amikor szünet van, akkor tudnánk ebédelni vagy vacsorázni. Ez az én véleményem.

Füstös Gyula,

Diószén

Mindig azt álmodtam, hogyha utánam lenne, hogy mutatna egy iskola. Most lehetőségem van, és azért meg is mondom, amit én gondolok. Nagyon szép lenne, ha az én iskolámban lenne rendesség és fegyelem, azért jó lenne, hogy legyen egy nevelőnő, egy szép, fiatal asszony, mert jól értekeznőnk vele. A levegő tisztább lenne, ha az iskola tartanak cserepes virágokat az ablakaiban, és mindenféle virágot körülötte. Meghatna, ha volna óvodája, elemi iskolája és középiskolája, egy szóba: alapiskola lenne. Legyenek nekije sportpályái és egy kápolna, amelyikhez a gyerekek, amelyikek a bentlakásban maradnak, menjenek misére reggel tíz órakor és este hat órakor. A tanárok fiatalok legyenek és értsenek meg, mikor nem tudtuk megcsinálni a házi feladatokot. Hétvégén lehessen csinálni bulit, táncházat vagy versenyeket; hogy csinálunk ételt az étkezdében, mert én nagyon szeretem!

Kotyor Emília,

VIII. osztályos, Klézse

Én örülök kendeknek, hogy meggondolták, hogy építsenek egy iskolát, hogy fogjanak járni a gyerekek abba az iskolába. Az iskola legyen fehér színű vagy barna színű. Legyenek nagy osztálytermek, hogy menjen sok gyerek. Még nem tudom milyen szakmát szeretnék ott tanulni. A konyhán főzzenek, mit akarnak. Az ébresztő legyen hét órakor. A tanárok legyenek jól velünk, s mük is leszünk jók velik. A tanárok legyenek kedvesek. Köszönöm, hogy építnek egy iskolát.

Ládás Angéla, VIII. osztályos,

Magyarfalu