Veres András moldáviai és csángóföldi tapasztalatai...

Az egyház fiatal, és képes a megújulásra

Veres András moldáviai és csángóföldi tapasztalatai

A csángó magyar Anton Kosa, vagyis Kósa Antal kisinyovi püspök meghívására Veres András püspök június utolsó hetében látogatást tett a Moldovai Köztársaságban és a szomszédos romániai Moldvában, Csángóföldön. Magyarországi főpásztor - legalábbis az utóbbi időkben - nem járt sem Moldáviában, sem Csángóföldön. Ezért különösen is érdekesek Veres András ta pasztalatai.

A látogatás két kiemelkedő ünnepi eseménye a moldáviai Petropavlovka, vagyis Péterpál nevű település Péter-Pál-búcsúja volt, ahol az ünnepi szentbeszédet Veres püspök mondta, a másik pedig Csángóföldön egy papi jubileum: Petru Gergeli jasi püspök szülőfalujában ünnepelte pappá szentelésének negyvenedik évfordulóját. Erre az alkalomra is szívesen látott vendég volt az MKPK titkára. A kapcsolatépítés történelmi fordulópontot sejtet, ugyanis Gergeli püspök felkérte Veres Andrást, hogy a híres bukovinai kegyhelyen, Kacsikán, ahová a magyar ajkú csángókon kívül Erdélyből is sokan elzarándokolnak, jövőre ő mondja a Nagyboldogasszony-napi magyar nyelvű szentmisét. Az ünnepi kiengesztelődések után talán a hétköznapok békéje is helyreáll a nyelvi orientációt tekintve igen megosztott csángóság körében.

A kilencvenes évek elejéig gyakorlatilag be volt tiltva itt a katolikus egyház. Csak egy-két pap látogatta titokban a kis katolikus közösségeket. Az ország függetlenségének elnyerése után teljesen elölről kellett kezdeni az egyház életét. Főleg Romániából és Lengyelországból érkeztek missziós papok, köztük a csángóföldi Nagypatak szülötte, vagyis a későbbi Antal püspök és számos szerzetes is ugyan e két országból, valamint Olaszországból. Nagy megújulás érzékelhető mindenütt az országban a kicsiny katolikus diaszpóra körében. "Itt különös módon megtapasztalhatja az ember XVI. Benedek pápa szavainak igazát - mondta Veres András. - Az egyház fiatal, és képes a megújulásra."

Minden plébánián két-három apáca segíti a plébános munkáját. Hitoktatnak, iskolát, óvodát vezetnek. Egész Moldáviára jellemző, hogy mindenhol megszervezték a karitászt. Ez néhány embernek munkalehetőséget, megélhetést jelent, de sokaknak az életben maradást biztosítja. Az ipar szinte teljesen leépült, a mezőgazdaság is gyenge. A férfiak közül, aki teheti, külföldön próbál dolgozni, és úgy támogatja családját. Ilyen körülmények között a szervezett karitászmunka hathatós segítséget jelent a társadalomnak, felekezeti hovatartozástól függetlenül.

A katolikus egyház jelenléte reményt és hitet ad az embereknek a túléléshez a jelenlegi kilátástalannak tűnő körülmények közepette, és nemcsak a katolikusoknak, hanem a többségben lévő ortodoxoknak is. Sokak tapasztalata a mai Moldáviában, hogy a katolikusok igazi közösségeket tudnak kialakítani egyházközségeikben és a kolostorok vonzásában. Mindenhol új vagy újjáépített templom jelzi a mindössze harmincezer körüli hívet számláló helyi egyház áldozatkészségét és a külföldi testvérek szolidaritását.

A romániai Moldvában Veres András ellátogatott Antal püspök szülőfalujába is, akinek testvére szintén pap, a bákói kisszeminárium spirituálisa. A család tagjai egymás közt magyarul beszélnek, de ha "bonyolultabb" témához érnek, áttérnek románra, majd ugyanígy vissza a magyarra. A Magyarországról érkezett püspöknek nagy élmény volt a nagypataki emberek ízes magyar beszéde, és a helybeli fa temetőkápolna magyar felirata: Készítette Bálint gazda, valamint az ősi magyar sírfeliratok.

Szerdahelyi Csongor
http://ujember.katolikus.hu/Archivum/2005.07.10/0102.html