A tegnap
egy tanulságos élményben volt részem. Beállított egy középkorú
férfi, én sem ismertem õt, õ se engem. Ajándékot hozott.
Megkínáltam ebéddel, kávéval, és õ mesélt. Elmesélte, hogy
egy jól menõ cégnél dolgozott, vezetõi állásban és egyik
reggel hívatta a fõnöke, hogy megköszönje eddigi munkáját. Õ
csak annyit tudott kérdezni, hogy ennyi? A válasz az volt, hogy
ennyi. Egyik napról a másikra kirúgták. És õ mit csinált?
Bejárta a város nagyobb cégeit és adományt gyûjtött
gyerekeinknek. 150 mikulás csomaggal jött. Nem leült és
sajnáltatta magát, és várta, hátha valaki segít rajta, hanem a
mi gyerekeinknek szeretett volna örömet hozni. Vajon mi képesek
lettünk volna erre? A csomagokat levitte Petrozsényba, bánatát
Déván hagyta. De én nagyon hálás vagyok neki ezért, mert sokat
tanultam és gondolom a gyerekeink is ezt kell megtanulják. Isten
fizesse jóságát!
Szeretettel, Palkó Ceci
