Kedves Testvérek... egy-egy ilyen levél megerõsíti a Szalontaiakat is, de engem is. Remélem titeket is! Ezért megosztom veletek, szeretettel, Csaba t.
----
Kedves Csaba Testvér!
Évértékelõ, tervezõ sorait olvasva megerõsödött bennem az a hit, amit elsõ szalontai látogatásom alkalmával magamba zártam. Kb 130 km a távolság, s mégis egy világ választ el bennünket az ott tapasztaltaktól. Igazán a település életébe nem látok bele, nem ismerem az emberek mentalitását, de a házakban élõk egy olyan életképet idéztek fel bennem, amit itt már régen nem tapasztalok. Lassan negyven éve vagyok aktív pedagógus, de nevelési elveimet nem adtam fel, nem hagytam, hogy befolyásolják sem a fõiskolán, sem egyéb liberális politika által gerjesztett módon. A fáradhatatlan következetesség, türelem, szeretet és követelés. Na ez itt már nem divat! A gyerekre nem lehet rászólni, a gyereknek mindig igaza van, s minél gagyibb dolgot csinál annál jobban tapsikol a szülõ! És itt a kulcsszó a szülõ! Valahogyan észrevétlenül felnõtt egy szülõi generáció aki értékítéleteiben a gyermeknevelés, vagy inkább nem nevelés a sikk! - Persze nem általánosítok, hiszen hála Istennek nem minden szülõ ilyen, de az arány nagyon kedvezõtlenül tolódott el! - A négy éves gyermek dönt, no nem abban, ami korához talán illene. A szülõ nem tud dönteni, nem látja nem érti nem fogja fel mi lenne helyes, jó a gyermekének, hát rábízza a döntést! Nincs felelõsség! Semmiben. Rosszul vagyok mikor látom itt a kis balettra hozott gyerekeket mikor anyuka a fotelban fetrengõ, egyik kezében mobiltelefont a másikban valami majszolnivalót tartó kislányra húzkodja fel a ruhákat, s a gyermek mint egy akarattalan baba hagyja magát öltöztetni - 6 évesen ! Ám azt már eldöntheti: mobiltelefont akar! Olykor próbálok szóba elegyedni, tanácsot adni, bekapcsolódni... Igazán nem tudom nem értik, vagy egyszerûen nem érdekli õket. Sokszor úgy érzem az én korosztályom - saját szüleik korosztálya - köd számukra. Több alkalom van az év folyamán, hogy módomban áll több száz szülõ, hozzátartozó elõtt beszélni. Akik igazán fogékonyak becsempészett nevelõ szándékú gondolatokra, értékekre azok a nagymamák vagyis az én korosztályom. Ebbe a pár közhelynek tûnõ gondolatba, vagy inkább tényleírásba bele foglalható a problémák gyökere, s olykor kilátástalansága! Vagyis, ha a gyermek kis korban nem kapja meg a megfelelõ indíttatást, hitet, szeretetet, csak tovább generálódik egy érdektelen, önzõ generáció!
A Szalontán látottak megerõsítettek, s azóta kollégáimnak, barátaimnak csak ezt hajtogatom, nem szabad feladni! A gyermek csak neveléssel, példaadással válhat emberré! Ezt a hitvallást a család helyett ott Ti felvállaljátok! Ami ezen a 65 településen történik, azokban a házakban az, az a CSODA, ami tulajdonképpen természetes kellene, hogy legyen! Azóta többször tudtam átmenni és egyre többet beszélgettem gyerekekkel, anyákkal. Bámulatos volt látni a viselkedni tudás, az érték becsülés, a tisztelet, az érdeklõdés, a munkához állás, a szép magyar beszéd példáit. S örülök, hogy összecseng a gondolatunk, mert szó szerint ugyanezt mondtam a társamnak "Ezek a gyerekek a jég hátán is meg fognak élni!" S az hogy hol? Hát igen, mivel dolgozni akarnak, ahol munkahely lesz! Meg fogják találni lehetõségeiket, s ha elmennek, vissza fognak térni, talán egy "jobb" világ megépítése miatt is, segíteni, követni!
Ezekkel a gondolatokkal kívánok reményteljes 2012. évet, mely hinnünk kell, hogy a sok feladat mellett sok örömet is hoz! Csodálom ahogyan több ezer gyermek haladását kontrolálja, életútját alapozza, - valóban emberfeletti teljesítmény! Ehhez, küldetéséhez sok erõt és egészséget kívánok, s mind több segítõt, megbízható romlatlan vagy megtérõ embereket!
Szeretettel és köszönettel: Mária
Keller Jánosné igazgató
Jövõnkért AMI
6600 Szentes, Tóth József utca 28/a
06-30-5101489
www.jovonkert.uw.hu,
www.muveszetiiskola.blogspot.com,
www.fazekasok.blogspot.com,
