ANGYALJÁRÁS |
Adni nemcsak jó, de a legtisztább öröm. Aki
megtapasztalja, szeretné mind többször átélni – vallja Gyenes Kata, aki
rendszeresen önkénteskedik erdélyi gyermekotthonokban, karácsonykor 21
árvának volt az „angyalkája”.
Kevesen mondhatják el magukról, hogy volt szerencséjük Böjte
Csaba ferences rendi szerzetessel, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány
alapítójával végiglátogatni a Déván és Székelyföldön mûködõ
gyermekotthonokat. A kecskeméti Gyenes Katának ez megadatott, ráadásul
angyalka is lehetett, hiszen karácsonykor 21 – húsz kovásznai és egy
tusnádfürdõi – gyermek kívánságát teljesítette családja és barátai
segítségével. Legelõször öt éve járt az erdélyi Déván és dolgozott
önkéntesként a helyi kolostorban mûködõ árvaházban.
– Elsõ utazásom idején nem volt munkám, szerettem volna hasznossá
tenni magam – meséli Kata. – Orvos szüleim régóta járnak Erdélybe, Csaba
testvér otthonaiba gyógyítani, nem volt nehéz helyi kapcsolatot
találni. Így jutottam el 2007 õszén majd telén Dévára, Szovátára és
Gyergyószárhegyre, ahol a gyermekektõl, nevelõktõl karácsony
közeledtével folyton azt hallottam, hogy nagyon várnak egy kamiont.
Mint késõbb kiderült, ezt Magyarországról indítják, benne névre szóló
ajándékokkal. A 21. századi „csodaszánok” Parajdra és a központi
otthonokba futnak be. Parajdon több éve hagyomány, hogy a helyi
sóbányában nagyszabású karácsonyi ünnepséget tartanak a székelyföldi
gyermekeknek.
– Idén volt szerencsém teljes egészében végigkövetni a folyamatot.
Korábban már segíthettem a gyerekeknek a levelek fogalmazásában,
egyezkedtem a nevelõkkel, hogy mi lenne számukra az igazán hasznos
ajándék. Egy tavalyi, Szent István-terv szellemiségében is tartott
nagyszalontai lelkigyakorlaton elvállaltam húsz levelet, bízva abban,
hogy találok Kecskeméten húsz olyan embert, aki szívesen segít
teljesíteni a küldetést. Így nem ért meglepetésként, hogy mind
családomban, mind baráti körömben mindenki készséges volt, sõt további
leveleket is kértek.
A sors úgy hozta, hogy kinti barátai december elején értesítették
Katát: egy tusnádfürdõi kisfiúnak elveszett az angyalkája, nincs gazdája
a levelének. Ráadásul nem is akármi, síléc és síbakancs volt a vágyott
ajándék. A csomagok értékhatára kötött (maximum 8 ezer forint), így nem
volt egyszerû záros határidõre elõteremteni. Végül egy budapesti
angyalkának sikerült egy bizományi boltban megvenni az ajándékot, ahol
még egy sapkát is felajánlott a tulajdonos, megtudva, hogy hová kerül a
felszerelés. A csomagokat Budapestre kellett eljuttatni, ahonnan idén
két színültig megpakolt kamion rajtolt Székelyföldre. – Gyönyörû
tapasztalatom, hogy nemcsak a kicsik, de akár a tizenéves gyermekek is
õszintén hiszik: vágyukat angyal teljesíti, tõle kapják ajándékukat.
Nemcsak árva, de félárva, mély szegénységben élõ gyermekek is
nevelkednek az otthonokban, akik nagyobb értékû ajándékra egyébként nem
számíthatnak. Az tetszett a gyermekek leveleiben, hogy nem sajnálatot
keltõk. Nagyon õszintén leírják: erre és erre van szükségem. Például
gitárra, teremcipõre, télikabátra, focilabdára, könyvre, iskolatáskára.

Gyakran látják és már névrõl ismerik Katát a
nagyszalontai otthonban lakó gyermekek. Elõttük titok, hogy õ is egyike a
kívánságteljesítõ angyalkáknak.
A parajdi karácsonyi ünnepségen és a kovásznai gyermekek betlehemes
játékán még kint tudott lenni Kata, a közös ajándékozást már nem volt
lehetõsége látni, mert õt magát is hazavárták már. Elõtte viszont
bejárta szinte valamennyi, jelenleg mûködõ csíki és székelyföldi
gyermekotthont. Volt Kovásznán, Tusnádfürdõn, Csíkszentimrén,
Csíksomlyón, Oroszhegyen, Nagykászonban, Kászonaltízben. Utóbbi két
helyen új gyermekotthonokat avattak és szenteltek fel egyházi ünnepségek
keretében.
– Életem eddigi legszebb élménye volt Csaba testvérrel utazni,
belelátni a mindennapjaiba. Egy átlagos ember léptékével mérve annyit
fáradozik, mintha legalább 36 órából állna egy napja. Elõfordult
például, hogy éjjel „átruccantunk” Gyimesbe, ahová hûtõszekrényeket
szállítottunk. Gondoltam, hogy egy nagyon nyitott ember, aki végtelen
szeretettel fordul a gyermekek és a nevelõk felé, humora, közvetlensége
azonban engem is meglepett. Csodálatos ember. Terveirõl is mesélt, most a
pedagógusok továbbképzését és a szakképzést szeretné megvalósítani,
hogy szakmát tanulhassanak az erdélyi fiatalok. Õt is sikerült olyan
karácsonyi ajándékkal meglepni, aminek hasznát is veszi, és tovább is
adhatja gyermekeinek. Virágmagokat kapott, mivel nagy terve, hogy minden
gyermekotthon köré odaillõ kertet építtet hozzáértõ szakemberekkel.
Déván két otthonban közel 240 gyermek nevelkedik, segítõ kézre mindig
szükség van, elõször ott érdemes bejelentkezni – javasolja Kata a
leendõ önkénteseknek. Õ szinte havonta-kéthavonta Erdõn túlra látogat,
számítógépén több ezer fotó õrzi emlékeit. Jelenleg a kecskeméti
önkormányzatnál dolgozik kulturális ügyintézõként, így munkája révén is
van kapcsolata az Erdélyben élõkkel. Úgy tervezi, jövõre ismét vállal
húsz levelet. Szerinte megtiszteltetés angyalkának lenni, ezzel együtt
részesévé válni a gyermeki álmoknak.
Popovics Zsuzsanna