Az ország legforgalmasabb temploma
A gyóntatás nemcsak lelki kérdés, hanem bizonyos értelemben szakma is.
„Amit a krónikások feljegyezhetnek egy-egy esztendõrõl, az mindig
csak a jéghegy csúcsa. Ennél sokkal lényegesebb, ami az egyszerû
szerzetesi cellákban vagy lelkigyakorlatokon egy-egy testvér életében
történik. Legfontosabb egy rend életében, hogy a tagjait elvezesse az
üdvösségre” – mondta Dobszay Benedek, a Magyarok Nagyasszonya Ferences
Provincia tartományi titkára, akit a Ferences Sajtóközpont arra kért,
értékelje rendje szempontjából a múlt évet, és arról is szóljon, milyen
események várhatók idén.
Akik elmentek
Három testvérünk költözött az Úrhoz 2011-ben. Huszár Jeromos, a
szelídség és a humor nagy példaképe sok évig esztergomi
gimnáziumigazgató volt. Buzás Atanáz a föloszlatás után kívül rekedt a
rendi kereteken és egyházmegyei szolgálatban lelkipásztorkodott négy
évtizedig. 1990-ben mintegy második belépésként élte meg
visszajövetelét, és nagyon fontos résztvevõje volt a gyöngyösi
újraindulásnak. Õ is sok mosolyt csalt a testvérek arcára. Végül pedig
Végvári Vazul, aki az ötvenhatos forradalomban hõsies módon vett részt,
késõbb amerikai lelkipásztor lett. A rendszerváltozáskor hazatelepült és
az esztergomi iskolában dolgozott. Õ is jelentõs alakja volt a 20.
századi magyar ferencességnek.
Utánpótlás
Biztató, hogy Szent Ferenc lelkisége ma is hív fiatalokat vagy
kevésbé fiatalokat. Sokan érdeklõdnek a rend iránt. A rendi
hivatásgondozó tavaly több mint húsz olyan személlyel állt kapcsolatban,
akik vonzódnak a ferencességhez. Közülük vannak, akik alkalmasak a
szerzetesi életre, vannak, akik remélhetõleg alkalmasak lesznek, és
vannak olyanok is, akiket eltanácsolunk. Szeptemberben négyen kezdhették
meg a jelöltévet a szegedi kolostorban. Érdekes, hogy a korábbi években
inkább a harmincas korosztály volt a domináns a jelöltek között, a
mostani azonban hárman is rögtön érettségi után nyertek felvételt. Õk a
mi iskoláink diákjai voltak. Két novíciusunk van, õk Szécsényben
készülnek elsõ fogadalmukra. Tavaly egy testvér tett elsõ és három
örökfogadalmat. Ez utóbbiak már nagyon régóta készültek erre a nagy
eseményre. Van, aki közülük már befejezte tanulmányait és dolgozik
valamelyik rendi egységben, van, aki még tanul és készül a papságra.
Létszám
A magyar ferencesek létszáma 109 fõ, átlag életkorunk 48 év. Tavaly nem
volt papszentelés. Új jelenség, hogy a növendékek majdnem fele laikus
testvérként akar élni a közösségben. Ez talán furcsa a kommunista
évtizedek után, amikor gyakorlatilag nem lehettek a ferencesek laikus
testvérek, hanem csak paptanárok. A rendben ma már vannak, akik egyszerû
kétkezi munkával, de vannak, akik egyetemi tanulmányaik hasznosításával
élik meg laikus testvéri hivatásukat. Természetesen nekünk is vannak
nehézségeink, az alacsony átlagéletkor ellenére vannak beteg és idõs
rendtársaink és olyanok is, akik néha a hivatásukkal küzdenek, de ha
mindent összevetünk, akkor nagyon hálásak lehetünk a hivatást adó
Úristennek. Az elmúlt esztendõben több testvérünknek volt szerzetesi,
papi jubileuma, amelyet családias szeretetben ünnepeltünk meg. Közülük
csak egyet emelnék ki: Az ország talán legidõsebb papja, Boros Gyevi
Imre tavaly ünnepelte pappá szentelésének hetvenedik évfordulóját. 98.
életévét tapossa, szellemileg teljesen friss, derûs és bölcs
rendtársunk. Az idei esztendõ szintén sok évfordulót tartogat: 70 éves
papi jubileumát ünnepli majd Kamarás Mihály, aranymiséjét Csorba
Domonkos, ezüstmiséjét pedig Varga Kapisztrán és Ocsovai Grácián. Az új
esztendõben szintén megemlékezünk majd arról, hogy 70 éve tett elsõ
szerzetesi fogadalmat Sill Aba, 50 esztendeje Reisz Pál, 25 esztendeje
pedig Harsányi Ottó és Tóth Damján.
Vértanúk
Amit a krónikások feljegyezhetnek egy-egy esztendõrõl, az mindig csak a
jéghegy csúcsa. Ennél sokkal lényegesebb, ami az egyszerû szerzetesi
cellákban vagy lelkigyakorlatokon egy-egy testvér életében történik.
Legfontosabb egy rend életében, hogy a tagjait elvezesse az üdvösségre.
Errõl keveset tudunk mondani, most azonban mégis van miért hálát adni.
Hét rendtársunk boldoggá avatási ügye lépett új, immár egyházmegyei
szintre. Reméljük, hogy idén le is zárul ez a szakasz, és Rómába
kerülhetnek azok a dokumentumok, amelyek alapján a Szentszék
nyilatkozhat, és a pápa jóváhagyása után megtörténhet oltárra emelésük.
Lelkipásztorkodás
Nagyon jó lenne, ha lelkiségben elõre tudnánk mozdulni plébániáinkon,
templomainkban. Ha még sokrétûbben tudnánk segíteni a fiatal családokat
és a házasságra készülõket, a ránk bízottakat. Ennek érdekében
Mátraverebély-Szentkúton például tavaly elindult egy katekézis sorozat,
és szeretnék továbbra is megszervezni az úgynevezett
rétegzarándoklatokat, külön egyetemistáknak, jegyben járóknak,
kismamáknak és így tovább. A nemzeti kegyhelyen nagyszabású fejlesztési
elképzeléseink vannak, amelyek talán majd uniós pályázattal
valósulhatnak meg.
Az ország legforgalmasabb temploma a pesti templomunk, ahol az elmúlt
évben 170 ezer szentáldozó volt a hétköznapi öt és a vasárnapi tíz
szentmisén. Itt délelõtt–délután párhuzamosan többen gyóntatnak. A budai
templomainknak is igen nagy a látogatottsága. A Margit körúton például,
ahol a villamosnak továbbra sincs (1951 óta!) megállója, vasárnaponta
2200-2500 hívõ vesz részt szentmisén, és ez az a templomunk, ahol
másfélszer annyi keresztelõ volt tavaly, mint temetés. A nyomtatott és
az elektronikus sajtóban is szeretnénk növelni jelenlétünket. Fontos
rendtörténeti és ferences lelkiségrõl szóló könyvek megjelentetését
tervezzük, és vértanúink éltét is minél szélesebb körben törekszünk
megismertetni.
Gyóntatás és továbbképzés
A gyóntatás a legnagyobb adomány, amit mi, ferencesek jelenleg a magyar
egyháznak adhatunk. Ez olyan feladat, amelyet nagyon komolyan kell
vennünk. Fontos, hogy legyenek rögzített gyóntatási idõk templomainkban,
hiszen ez az, amire a legkevésbé van ideje az egyházmegyés papoknak. A
szentkúti testvérek rendszeresen tartanak gyóntatási továbbképzést a
magyar papságnak. Ennek azért van jelentõsége, mert a gyóntatás nemcsak
lelki kérdés, hanem bizonyos értelemben „szakma” is. A testvérek ezzel
kapcsolatos dokumentumokat fordítanak le, és elérhetõvé tettük azt a
gyönyörû imádságot is, amellyel a gyóntató elõsegítheti a kegyelem
befogadását.
Iskolák
A felsõoktatási rendszer átalakulásával drasztikusan csökken az
államilag finanszírozott helyek száma. Ezért most nagyon nagy küzdelem
kezdõdik, hogy valóban jó felvételi eredményeket érjenek el diákjaink.
Ez nem csupán tanulmányi, hanem fegyelmi kérdés is. Iskoláinknak jó a
hírneve, általában túljelentkezés van. Tanítványainkat fokozottan kell
óvnunk, mert a mai világban a sok szépség mellett nagyon sok szenny is
borul rájuk. Ugyanakkor számunkra az iskolai munka továbbra is a
lelkipásztorkodás kiemelt lehetõsége.
Társadalmi szolgálat
Tavaly nagyon sok örömöt okozott a gyöngyösi Autista Segítõ Központ,
mert olyan támogatói kört sikerült kialakítani, amely az állami
támogatás mellett is nélkülözhetetlen az intézmény fönnmaradásához. Az
idei esztendõben is sokat kell foglalkoznunk az intézmény anyagi
helyzetének, szakmai munkájának és lelki hátterének erõsítéséért. Jó
látni, hogy a magánfelajánlások mellett immár ismert szervezetek, cégek
is segítenek minket ebben a feladatvállalásban. Ennek egyik látványos
állomása volt a decemberi jótékonysági koncert, amelyen a Ghymes
együttes lépett fel. A kitûnõ hangulatú rendezvényt, amelyen az általunk
fenntartott Szent Angéla Iskola kórusa is szerepelt, a televízió is
felvette.
Vizitáció
A korábbi két hazai ferences rendtartomány 2006-ban történt
egyesülése óta most van elõször olyan tartományfõnökünk, akit a közösség
választott. Magyar Gergely megbízatása öt évre szól, így 2014-ig vezeti
a provinciát. Idén tavasszal tartunk úgynevezett köztes káptalant,
amelyen a hivatalban lévõ tartományfõnök elnököl: a provinciák
egyesítése miatt ilyen hazánkban több mint tíz éve nem volt. A káptalant
megelõzõen a rendi elõírások szerint vizitációt kell tartani. A mostani
helyzet lehetõséget ad, hogy egy olyan testvér, aki belülrõl is ismeri a
közösséget, nagyon komoly és mélyreható vizitációt, vizsgálatot
végezzen a közösség életében. A tartományfõnök minden esztendõben
meglátogatja a testvéreket, de akkor általában csak a személyes kérdések
kerülnek szóba. Most azonban a vizsgálat kiterjed a gazdasági,
munkaügyi, az életvitel és a lelkiség megélésének mindennapi kérdéseire
is. Ez a vizitáció az év elsõ negyedében zajlik. Minden rendházat több
napig vizsgál egy bizottság a provinciális vezetésével, az imaidõk
betartásától kezdve a gázszámlákig az élet minden területét érintõen.
Remélhetjük, hogy a vizitáció után, az áprilisi káptalanon, majd azt
követõen olyan döntések születnek, amelyek a lelkiségben is
elõremutatóak és a szegénység mindennapi megélését is elõsegítik.
Komoly, modern ferences téma például a rendházak energetikai vesztesége,
mely érinti a szegénység, de a környezetvédelem kérdését is. A tavaszi
rendi gyûlésen nem választunk tartományfõnököt, de új rendi tanácsot,
vagyis definitóriumot igen. Ez a tanácsadó és bizonyos esetekben
döntéseket hozó testület segíti a tartományfõnök munkáját.
Összegezve: az elmúlt esztendõben sok kegyelemben részesülhettünk, és
reméljük, hogy sok embertársunk is közelebb kerülhetett Istenhez
rajtunk keresztül. Az idei esztendõtõl is hasonlókat várunk.
Szerdahelyi Csongor, Ferences Sajtóközpont
