Kertészkedni fogunk - Tusnád, Bükkszád, Csatószeg

Tél van és szép az ahogyan a hó, mint ékes puha békesség, pihenésre öleli a hatalmas fenyőt és az apró füveket, egyaránt. Egy kissé úgy fest most minden, mint egy vázlat. A dolgoknak csak a körvonala látszik, de egy kis képzelőerővel előre láthatjuk azt ahogyan tavasszal mocorogni kezd, gyűlik, taszít, zsong, hasít ás kurjant az új élet, lefejtve magáról a tél terét, burkát az a lét csendjének.
Jó dolog a kis füvekre, a heckiás és serény, zizegő mozgó bogarak sokaságára és Isten képzelőerejének virágokba öntött, bámulatos gazdagságára gondolni. Például arra, ahogyan a kis tavaszi tőzike legyőzi, a még fagyos föld morcosságát. Ő az elsők közt feszül neki, hogy legyőzze a fagyok karcos körcölését. Gondolom én, hogy a többi ezerjófű is felbátorodik e kis fátyolka sikerén és így történik az, hogy oly ellenállhatatlanul életre kel minden. Ez a nyüzsgés és életrevalóság moccantja fel a nagy fenyőket is. Egyszerre a nagy rengeteget!
Mi mindig arra bíztatjuk magunkat és a gyermekeket, hogy a vázlatokba lássuk bele az egészt, a télbe a tavaszt, a nehézségbe a megoldást, a jövőbe az életet. A természet válasza a télre a tavasz, a pihenést az alkotás váltja fel.
Tény az, hogy nekünk is meg kell küzdenünk a magunk feladataival. Tiszteljük és csodáljuk a kis apró teremtéseket, az ő kitartó és hősies győzelmüket a tél, a kilátástalanság grarvitációs nehézkedése felett.
Mi is hisszük, hogy amint a kis tőzike legyőzi a fagyokat, a mi nagy családunk –majdnem 200 főt számlál- is szorosra tud zárni a munka és a kitartás mellett és győzni tud a létéért való küzdelmében.
Hála Istennek itt Tusnádfürdőn, de Csatószegen és Bükkszádon is sikerült helyet, lehetőséget kapnunk arra, hogy veteményes, zöldséges és virágos kerteket létesítsünk.
Most amikor a gyermekek hóembert készítenek, isánkodnak és hanyat fekve pilledeznek egy kiadós hócsata után, a föld felkészül, hogy termést hozhasson számunkra. Amint kitavaszodunk, társául szegődünk az esőnek, a nap fényének, Isten jóakaratú áldásának és elkezdünk palántálni. Isten áldásából, munkánkból, a természet, a föld kegyességéből ennivalót teremtünk nagycsaládunk asztalára. Hetente kétszer eszünk paszulyt és borsót. A gyermekek szeretik a salátalevest és a zsíros kenyér mellé a retket és zöldhagymaszárat is. Mindezeket elő fogjuk tudni állítani.
A kertészkedésünk egy másik fontos célkitűzése, hogy virágot termesszünk. Fel akarjuk „virágoztatni” a házunkat. A legfőképp pedig azért tartjuk fontosnak a kertészkedést, mert úgy látjuk, hogy a növénytermesztés, az élelem előállítása, és egyáltalán az, hogy valamit létrehozunk ami nincs, a nem létezőt létezővé tesszük, a legfőbb életérzésünk, célkitűzésünk, mindennapi cselekedeteink tartalmi mozgatórugója kell legyen.
Az általunk befogadott gyermekek azért laknak nálunk, mert a szüleik hagyták, hogy elgazosodjék az életük. Nem kötöttek házasságot, nem ápolták, nem gyomlálták, nem táplálták, nem óvták, nem gondozták a saját életüket.  Vannak, akik belehaltak, belerokkantak, belezüllöttek a szétesésbe. Nem alkották meg, nem hozták létre önmaguk és a gyermekeik,  a csemetéik, a palántáik fejlődése, kibontakozása számára alkalmas létfeltételeket.
De mi hisszük, hogy ami elkövetkezik, a gyermekeink számára tudatosan épített jövő, magába hordozza a kibontakozás erejét, mint ahogyan a hó alatt ott van az életre törő humusz fékezhetetlen lendülete.
Szerszámokat, vetőmagokat és egyéb dologi, tárgyi feltételeket is be kell szereznünk. Az általunk birtokba vett kertészeti létesítmény, amint a képeken is látszik, kissé rozoga. Szeretnénk életet lehelni bele, meg akarjuk újítani. Tájékoztatni fogom önöket a fejleményekről. Az alábbi linken megtekinthetik a kertészet jelenlegi állapotát:

https://picasaweb.google.com/117166347300611453057/Kerteszet?authkey=Gv1sRgCKbvmKGNyqTihwE

Köszönettel és tisztelettel, Kolozsvári Tibor

Szent Ferenc Alapítvány, Tusnádfürdő
www.devaigyerekek.hu ; www.magnificat.ro