Berengyesti Búcsú csángóföldön. Duma András írása

 A Szeret völgyén Berengyest falu a rekecsini községhez tartozik, ahogy  Csíkfalu, Külsőrekecsin, Dumbráva, Dózsafalu és még Rekecsin melletti Găsteni (Ludas). Az utóbbi többségiben ortodox vegyes nemzetségekből áll. Tehát Găstén (Găsteni) végén van Berengyest, egy tiszta színmagyar falucska, ahol az öregek nagyon szépen beszélnek magyarul. A gyerekek közül páran értegetik a magyar szót, de a többsége nem tud magyarul. Az iskola a szomszéd Găstén faluban van.

 A falunak kis temploma van, és ami érdekessé teszi ezt a templomot, az a régi fajta elhelyezése és formája. A torony nyugatra fekszik és az oltár kelet irányát keresi. Ha nem lenne az oltár mögé építve egy folyta kilér módra való szekrestje, akkor a templom úgy mutatna ki, mint a Farófalvi temetőben lévő 500 éves fatemplom. A torony tetein és az oltár iránti fedelén láthatók a két vas kereszt, melyek kereszteződésiben állnak épitve a napjelképe vasból szerkesztve.

 A mise végén, amikor a katolikus szentmise idein a Miatyánkot mondják, akkor a fedél lassan, lassan teljesen a nap fényiben kerül. A nap fénye semmi félé árnyékot nem hagyna a templomnak ha a fedél nem szakadna meg a falak építésivel. Ez természetesen nem minden nap az évből, hanem kifejezetten közel a falu ünnepije, közel és főleg ez Szentnap.

 Rengeteg ilyen helyzet van a moldvai templomok elhelyezésivel búcsú és a napút járásával. Az újabb folyta elhelyezések nem tartsák meg az említett szabályokat. Sót, itt Berengyesten is új templom fog épülni és az elhelyezése, vagy formája nem ismert számomra de sejtem, hogy a jelenlegi állapot meg fog szűnni.

 A templómnok az a különlegessége van, mint a csángó temetőknek is. Kívül esik a falutól, és mint ha a természetet keresné majd a benne való elhelyezkedést. Gyönyörű szép zöldben áll a pléhfedele, mely a nap fényit rögzíti vissza az ég felé, mint ha valamit akarna oda vissza üzeni. Biztos ez a pont az égből a napot rögzíti és egy ismeretlenek, csak a fényt mutatná. A búcsú napja Keresztelő Szent János lefejezésit ünnepli, ahogy mondta a plébános „ sărbătorim Tăierea Capului Sfăntului Ioan Botezătorul”. Egy kevés furcsa volt számomra ez a kifejezés és sok minden, amit itt ma a búcsú napján történt. Első sorban egy embernek lefejezése nem lehet ünnep senkinek, így inkább a keresztényeknek melyek a pogányság ellen hirdetik tanításukat.

 Amikor a templomhoz közeledtem kezemtől fogva a kis szomszéd angyalkák léptek, és közzel követve voltunk a felnőttektől melyek közt két magyarországi fiatal is sétálgatat a templom udvara felé, ahol a toronyban el helyezet hangszóróból egy folyta pop zene szólat számunkra és bent a templomban imádkoztok szelíden a hívek.

 Az, az érzés születet lelkemben, hogy két dolog küzd egy mással szemben a jó és a rossz, ez az érzés akkor is erősödőt amikor az ima meg szűnt meg a hangszórók tovább kitáraztak és dobaltok, megszakítva a csendet mely a mezőben megtartva volt a több mint háromszáz zarándok részéről. A templom udvarában zöld oltár díszítve egy két csángó szőttessel, és többségben a kitcs (mesterséges) szőnyegek takarásával fedték a fehér piros zöld virágokkal, díszítet oltárt.

 A nép csendben várta a mise kezdésit a délre fekvő alkalmi zöldből emelt oltár előtt, amely Szentmise szakás szerint csak románul történik. Itt is az oltár díszítése kétoldali harccal ált szemben a természet és a kitcs vadmodernizáció. Egy nem keresztény ember számára valami mást említett volna, ha az oltáron nem lett volna a feszület.

 A helyi plébános, mely Csikban is szolgál pár fiatal szeminaristával és két poppal közeledtek az oltárhoz ez időben meg szűnt a pop zene is, a templom taranyából haragnak csengettek, a mise kezdésit énekkel köszöntették pár hiv.

 A prédikációt egy fiatal MĂRUŢ nevezetű északi csángó származású fiatal pop tartatta, amelynek üzenete román nyelven igazi vallásos és őszinte példa volt a helybeliek számára.

 A prédikációban saját tapasztalatairól beszélt, amelyet meg élt mint missziós Pop az afrikai munkájában a nem keresztények közt. Igazán ki fejezte élményét az ott lévő világból, ahol az emberek minden pillanatra ki vannak téve a veszélynek és menyire össze fognak. Érezhető volt a beszédiben az, hogy a tőlünk nevezet pogány emberek közelebb álnak Isten kéréseihez, mint mi, amelyek számomra a vadmodernizációban élünk.

 Megnyugtatat pillanatra az egész prédikáció és örömmel hallgatom, semmi folyta politika nem halat ez fiatal ajkain keresztül, hanem érezhető volt az a folyta szeretet amit Isten üzen számunkra. Majd nem el felejtette azt is említeni, hogy a színes bőrű emberek közt dolgozik, csak amikor a gyerekekről említett, akkor ázzon csodálkozat, hogy kezdetben ezek féltek tölle, mivel nyilttob volt arcának színe, de később barátok lettek. Érezhető volt mindenki számára, aki a szóvaira hallgatott, hogy a kis gyerekek a lelket ismerték és így közeledtek hozzá, és ennek köszönhetően majd később a bentszülött felnőttek is.

 Jó volt hallgatni a kis papot. A mise vége közeledte felé észre vettem, hogy egy olasz pap is részt vesz a misén, melynek a megszólalásában érezhető volt a kiejtés, igy emlékeimből rá jöttem, hogy valamikor Farfalván is láttam. Erdélyi vagy magyarországi pop nem volt meg híva. Az olasz popak nem csak meghivatok, hanem itt tevékenykedők is.

 A mise befejezése után hirdetéseket is mondat a plébános és el magyarázta, azt hogy milyen sok idegen nyelvet kell tudnia a papnak hogy fel épüljön a templom, természetesen azt is említette, hogy ugye mi is két nyelven beszélünk, de nem menünk sokára ezzel. Meg ara figyelmeztette a közösséget hogy ne kérjen pár százezer régi lejre nyugtát, mert ezzel nem érdemes fáradazni ha valaki nyugtát kér, akkor legalább 100 eurót fizessen be a templom építésiben.

 Megint a mise előtti érzés ébredt meg bennem. A mennyország középiben van a gonosz mely fémlik mint Lucifer és az Isten hangjából halható a Lucifer kiáltása.

 Mint kész lett a mise szóban jöttem a fiatal papol mely a prédikát tartatta és rá kérdeztem milyen faluból való. Közben említettem neki a jelen levélről is és mondtam hogy meg fogam írni milyen szépen beszélt a mise ideiben. Nem tiltakozat sót említette hogy neki nagyapja milyen szépen beszélt magyarul de most sajnos a falujában senki se beszél magyarul ha jól emlékszem közzel Butjá és Szabófalva közt lévő faluból származik pontosan nem jegyeztem meg hogy mely faluból.

 Kedves volt és mosolygott az eltávozásomnál. Említette „-Ne felejtse el imádkozzék értem amint ír levelet nehogy valamelyik éjen ki végezzen az oroszlány” meg igirtem neki azzal a válaszol hogy a kígyók mérge még is veszélyesebb.

 A Jó Isten segítsen és világosítja barátunk útját mint amikor a fényivel borítá a templomot.

 Szép jó meleg nap sittet a falura és a fénye lelkünkben örömet keltett, az udvarakón vártak a le rakat asztalak és már fél órán belől senkit nem látat az ember az után.

 A három fogás várta a vendégeket és a Domokas Pál Péter ideiből származó házak előtt melyek csak annyiban változtak, hogy plléj került a fedélre meg kilérek (tódás) épültek a hátsó részében ezk a házak tanúskodtak mint az ősek amelyek az udvarokban nézték az öcséket és köztük a két fiatal elvándorolt madarat melyek vissza tértek Etelközben látogatni őseiket. A bor ugyan az a rossz ízű sovány nova termék került az asztalra, mint DPP ideiben még mellette a helyben készült bodzaüdítő.

 Nem vártuk meg a délutánt de a hóra (vasárnapi tánc)már készülőben volt, még mi nem akartunk sokat mulatni a kedves vendégfogadó székely-csángóknál. Érdemes volt ez napot itt eltölteni és tanúságos. A Gonosz együtt járja Istennel az utakat képesek vagyunk-e a kettőt elválasztani?

Barátsággal Duma András.