A kopt keresztyén nõ a „kairói Teréz anya”, a szegények pártfogója
Istennek vannak különös „angyalai”, mai Teréz anyái. Ilyen a forrongó Egyiptomban a szegények istápolója, Maggie Gobran. Õ a „Stephen’s Children” (=István gyermekei) nevû segélyszervezet alapítója és vezetõje. Az USA Kongresszusának több képviselõje is õt javasolja az idei Nobel-békedíjra. Személye, szolgálata arra is egy lehetséges válasz, hogyan születnek korunkban az igazi „karrierek” és a valódi hõsök. Forrás: pro.medienmagazin.de; thechristianpost.com; két videoklipbõl is megismerhetjük õt:
http://youtu.be/xezBhAmKyaA
http://www.youtube.com/watch?v=sQ2xgV9wpVo. Írta: Dr. Békefy Lajos.
„Az összes szükséget szenvedõ gyermek a tiéd is”
A The Christian Post címû amerikai keresztyén lap nyilvánosságra hozta azt a levelet, amit az amerikai Kongresszus öt republikánus szenátora írt alá, s küldött el a norvégiai Nobel-békedíj Bizottsághoz. A levélben így fogalmaznak: „Gobran asszony rendkívül összeszedett egyéniség, fáradhatatlanul segíti egyiptomiak tízezreit, köztük fõként a szegény, kiszolgáltatott helyzetben lévõ gyermekeket. Õ a szegények, a némák hangja”. De ki õ, s hogyan végzi rendkívüli szolgálatát, hogy eddig még nem hallottunk róla?
Maggie Gobran kopt ortodox családban nõtt fel, ahol a Biblia napi erõforrás volt a családnak. A kairói Amerikai Egyetemen tanított, az ország elitjének gyermekeit. De csakhamar felfedezte Kairó és Egyiptom legnyomorúságosabb negyedeit, ahol a szegénység indiai méreteket öltött. Milyen érdekes, hogy Teréz anya pedig a londoni tanítónõséget hagyta oda a calcuttai nyomornegyedek kisemmizettjeiért. A gyerekeknek a város peremén nem volt tiszta vizük Kairóban, a kisbabákat sokszor szennyvízben mosdatták. Ez a tapasztalat indította arra, hogy megkérdezze Istent: „Te, aki az irgalom és a szeretet Istene vagy, hogy engedheted meg ezt? Mit tegyek, hogy segítsek rajtuk? Olvastam a Bibliát, vártam Isten válaszát” – folytatja vallomását Maggie Mama -. „És megkaptam. 1989-ben a válasz ez volt: az összes szükséget szenvedõ gyermek a tiéd is, segíts rajtuk!”. Akkor megalakította az „István gyermekei” segélyszervezetet, melynek egyik logója: Szeresd azokat, akiket nem szeret senki.
„Minden gyermekben Jézust látom”
Az „István gyermekei” szervezet a faji, vallási, etnikai határokon messze túllépõ igazi szeretet gyakorolója, keresztyén, muszlim és vallástalan gyerekekrõl, családokról gondoskodik. Olyanokról, akik a kairói slumok, nyomornegyedek lakói. Ezen túlmenõen felsõ-egyiptomi elszegényedett gyülekezeteket és közösségeket is támogatnak. Maggie Mamát ezért a tevékenységéért a köznyelv elnevezte „kairói Teréz anyának”.
Az amerikai szenátorok levelükben azt is hangsúlyozzák, hogy Maggie Mama mély vallásos meggyõzõdésbõl és erkölcsi kötelességbõl hozta létre szervezetét, s folyamatosan 25 000 családot támogat. Segélyszervezete csak 2010-ben 80 klinikát, 80 gyülekezeti-oktatási központot, 65 gyermektábort segített, illetve mûködtetett, 1 500 munkatárssal és tanítóval. Támogatóik Mexikótól kezdve Anglián át Japánig fellelhetõk.
Maggie Mama így fogalmaz: „Minden gyermekben Jézust látom. Ha elfogadtad az Õ isteni szeretetét, az a küldetésed, hogy szeress másokat. Amikor meglátok egy gyermeket, arra gondolok, mi jót tehetek vele? És ilyenkor eszembe jut az Úr Jézus, aki a keresztrõl ezt mondja anyjának Jánosról: Ez a te fiad. Jánosnak anyjáról pedig ezt: Ez a te anyád. Így hát minden szükséget szenvedõ gyermek valamiképpen a tiéd is!
Az egyetemi katedráról a város peremére – „ez az igaz karrier”
Példaképérõl, Teréz anyáról így nyilatkozik: „Engem nagyon inspirál az õ élete, de nem vagyok méltó, hogy saruja szíját megoldjam. Mégis õ az egyik legjobb barátom, nem a valóságban, de lélekben, s így mégis valóságosan”. Magáról még annyit mond: „Annak a kopt egyháznak vagyok a tagja, amelyiknek úgy 10 millió tagja van, s ezen a földön alig Jézus halála után, Márk evangélista missziói munkája nyomán jött létre”. Soha nem gondoltam volna, hogy Isten õt, aki jó polgári családból származik, és az amerikai egyetemen marketing-menedzser és informatika szakon docenskedett, egyszerre csak a legnyomorúságosabb körülmények között élõk szolgálatára hívja el. Mégis így történt. Chicagóban, 2011 augusztusában egy nemzetközi vezetõi csúcstalálkozón hallgatóságához így szólt: „Nem tudták azt Önök sem megválasztani, hol szülessenek meg. De aközött, hogy bûnözõk vagy ’szentek’ legyenek, igenis tudnak választani. Hogy senkik maradjanak vagy hõsök. Aki hõssé akar válni, az tegye azt, amit Isten elvár tõle”.
Isten-közeli csendben születik az Ember
Gyakorlati segítõ szolgálatát a szervezetben és személyes életében is a Bibliára építi, annak üzenetével táplálkozik maga is. Vezérlõ Igéi között említi Ézsaiás 58,10-et: „Ha odaadod utolsó falatodat az éhezõnek, és az elepedt lelkût megelégíted: feltámad a sötétségben világosságod, és homályosságod olyan lesz, mint a dél”. Az Újszövetségbõl pedig ezt idézi: „Mindenre van erõm a Krisztusban, aki engem megerõsít” (Fil 4,13). És végül idézzük az õ elmélkedõ lelkületében megfogant, rá legjellemzõbb mondatokat: „Ha igazán csendben vagy, akkor vagy teljesen önmagad. Ez nem könnyû. Csendesítsd le a testedet, hogy meghalld igazi szavaidat. Hallgattasd el a nyelvedet, hogy meghalld a gondolataidat. Némuljanak el gondolataid, hogy meghalld szívedet. És csitítsd el szívedet, hogy meghalld lelkedet. S csituljon el a lelked, hogy meghalld az Õ jelenlétét. Ebben a csendben az legyen mindened, hogy Õvele lehetsz”.
Igen, bizony, ebben az Isten-közeli csendben születnek korunkban is az igazi hõsök, a hétköznapok „szentjei”, a megszentelt, önmagukat szétosztó „angyalok”. Csendben, Isten közelében, meg a valóságos mélységekben, a nyomornegyedek mélyén, és a gyermekszívek között. Messze a szájhõsöktõl, a karrieristáktól, az ész és az önzés kegyetlen dörzsöltjeitõl, mai kannibáljaitól. Az egyik Kalkuttában, a másik Kairóban…És talán a Nobel-békedíj bizottság döntésében is.
)
)
