Az ember lassan fölemelte fejét és fátyolos szemekkel nézve rám, kérte: "adj hitet!" Szinte koldulta, hol alázattal, hol követelõzve, mintha az járna neki. "Adj hitet!" És én álltam némán, hangtalanul, mert üresek voltak kezeim.
Az útszéli koldus, ha kenyeret kér, szelek neki, megzsírozom és jó étvágyat kívánok hozzá. A szomjasnak megmerítem poharát a kút hûs vizében. A ruhátlannak megnyitom szekrényemet, legjobb kabátomat terítem vállára. Pénzt kérõnek kamat nélkül adok és nem várom vissza a kölcsönt. A gyermeknek idõmet adom, amikor mesét olvasok neki, beszélgetek vele, játszom vele. Betegnek megtörlöm verejtékezõ homlokát, fogom a kezét és bátorítom. Imát kérõért fohászkodom, könnyeket apasztok, kimentem a fuldoklót a tajtékzó habokból, ha kell.
De mit adjak ennek az embernek, aki hitet kér tõlem? Van-e bennem annyi, hogy a fölösleget megosszam vele? Ha adok belõle, marad nekem is? Vagy a szeretethez hasonlóan, minél többet adok, annál több marad nekem?
Adj hitet, Uram, hogy belõled táplálkozva jóllakassam a felém forduló éhezõket. Ha eltöltesz kegyelmeddel, többre leszek képes, vigasztaló szavak születnek majd ajkamon, megoldhatatlannak látszó feladatokat megoldok majd és jóságoddal eltelve, én is jó leszek.
Az ember, aki hitet koldult tõlem, úgy érezte, van nekem. Lehet, hogy meglátott Téged, Uram, a szemeimben? Bennem vagy és én nem is tudok rólad? Minden idegszálammal szolgálni szeretnélek, adnám a hitet másnak is és szeretnék mindenkit és segítenék. Csak adj hitet, Uram!
Aki egyszer is megérezte édességedet, soha többé nem tud eltávolodni Tõled. Akit magadhoz vonzottál, az nem tud soha szabadulni, örökké hozzád lesz láncolva. Mily édes iga, kedves rabság!
Melletted lenni, benned élni, általad, ez minden vágyam. Adj hitet, Uram! Akkor is, amikor a kereszt a földre nyom, hisz Te is cipelted a magadét. Vérzõ térdeimre hullva akkor is áldjalak, amikor úgy érzem, erõm fogytán van.
Az ember hitet kért tõlem és kérésével felborította törékeny egyensúlyomat. Nagyobb lesz az õ hite, ha látni fogja imára kulcsolt kezeimet, böjtölésemet, bûnbánatomat? Egyáltalán ki vagyok én, hogy tõlem valaki is hitet kérjen?
Kereslek, Uram, engedd, hogy rád találhassak!
Kolozsi Noémi,
Kovászna
