A PÁPA ÉS AZ ÕSZ „FORRADALMÁR” TALÁLKOZÁSA HAVANNÁBAN
Mexikói
és kubai apostoli látogatása végén, annak záróakkordjaként találkozott
XVI. Benedek pápa és Fidel Castro, a szigetországi szocialista
forradalom egykori vezére. Korábban volt szó arról, hogy Castro
kanosszajárást fog tartani, hogy házasságának elismertetését tudja
elérni az egyházfõnél, illetve hogy nyugodt szívvel léphesse át a jó 40
éve került havannai katedrális küszöbét, kérni fogja a pápai
feloldozást. Mi lett mindebbõl, illetve mi is történt a pápalátogatás
utolsó fél órájában? Ezt is megtudhatjuk az alábbiakból. Forrás:
Osservatore Romano; epd.de; zenit.org; evangelisch.de;
LaStampaVaticaninsider.it. Írta: Dr. Békefy Lajos.
Az egyházfõ és a „forradalmár” – világok választják el õket, de kortársak
Bizonytalanság
volt érezhetõ az utolsó pillanatig: sor kerül vagy sem az egyház õsz
hajú lelki feje és a kommunista forradalom szintén õsz forradalmára
közötti találkozóra. Végül is szerdán, a pápa kubai látogatása
záróakkordjaként a havannai Apostoli Nunciatúrán 12.30-kor félórás
beszélgetésre fogadta XVI. Benedek Fidel Castrot. P. Federico Lombardi SJ,
a Vatikán hivatalos sajtószóvivõje szerint a találkozó „szívélyes,
eleven, intenzív” volt. De mi van e protokolláris szavak mögött? A 85
éves egyházfõ és a 86 éves „forradalmár” mit tudtak mondani egymásnak?
Hiszen valóban világok választják el õket. Kiszivárogtatott hírek
szerint az egyházfõ korukra utalva elmondta: „Jóllehet öreg vagyok, de
még mindig teljesítem kötelességeimet”.
Mivel foglalkozik a pápa?
XVI.
Benedek örömének adott hangot a meleg fogadtatásért, amiben a kubaiak
százezrei részesítették. Beszélgetõtársa azon kérdésére: „Mivel
foglalkozik valójában a pápa?”, így felelt: „A világegyház szolgálatában
áll”. Castro válaszában elmondta, hogy a pápa látogatásának minden
pillanatát figyelemmel kísérte a tv-közvetítések jóvoltából. Érdekes
módon Castro néhány kérdést tett fel a pápának a liturgiai
változtatásokkal kapcsolatosan is, és elismerõen szólt arról, milyen
megértéssel tekint a pápa az emberiség problémáira. Az egykori
államelnök azt is szóba hozta, mennyire kívánta Kuba nagy jótevõjének,
Teréz anyának, és II. János Pál pápának a boldoggá nyilvánítását. A
lengyel pápával 1996-ban Vatikánban, 1998-ban pedig Havannában
találkozhatott.
Isten
távollétének a kérdésérõl is beszélt a pápa Castronak, meg a hit és a
tudás viszonyáról. Kissé meglepõ módon arra kérte a tudós egyházfõt,
küldjön neki könyveket, melyek ezt a témakört tárgyalják. „Még át kell
gondolnom, milyen könyvet küldhetek Önnek” – válaszolta erre a pápa. A
találkozón jelen volt az egykori államfõ felesége, Dalia is.
Beszélgetésük végén Castro bemutatta a pápának két gyermekét. A
találkozót követõen XVI. Benedek pápa a José Marti repülõtérre
hajtatott, és hazarepült Rómába.
Castro „meginterjúvolta” az egyházfõt?
Katolikus lapok, így például az Osservatore Romano és a LaStampaVatican
történelmi találkozóról írnak, melynek során a kubai forradalmár
valósággal meginterjúvolta a pápát. A két kortársat világok választják
el személyes élettörténetüket illetõen, ami a szófordulatokból is
elõ-elõvillant. Az egykori parancsnok így fogalmazott: „Most, hogy többé
nem terhel a kormányzás felelõssége, sok idõt töltök el az olvasással
és az elmélkedéssel. És hogyan tölti be Ön a szolgálatát?”. A válasz az
elõbbiekbõl ismert.
A Financial Times
elõzetes feltételezéseivel szemben az alkalmat nem használta fel Castro
propaganda céljára, és nem érintették a kubai menekültek kérdését sem.
Felfigyelt a világsajtó arra is, hogy életének végsõ szakaszába érve az
ateista forradalmár érdeklõdéssel fordul a vallási kérdések felé, s
állandóan vissza-visszatér Péter utódjánál ugyanazokra a kérdésekre.
Kiengesztelõdés és béke – „Nekünk is van láthatatlan berlini falunk…”
Ez a két
szó, a kiengesztelõdés és a béke határozta meg a pápa háromnapos kubai
szolgálatát, amelynek csúcspontja az a mise volt, melyen mintegy
félmillió hívõ vett részt. Szavaival közvetve arra a hatalmas lelki
szakadékra és annak gyógyítására is utalt a pápa, ami az exíliumban, az
USA-ban élõ kubaiak és az otthoniak között a mai napig érezhetõ. Az
epd.de német egyházi lapnak valaki így nyilatkozott: „Nekünk, kubaiaknak
is meg van a ’berlini falunk’, de ez láthatatlanabb. Reméljük, hamar le
fog omlani ez is, s ebben a pápa segít nekünk”.
Az
egyházfõ többször utalt beszédeiben arra, hogy a kormány tartsa
tiszteletben a polgárok alapvetõ szabadságát. Csak ebben az esetben lesz
képes a karibi szigetország a megújult és a megbékélt társadalmat
felépíteni.
Kísérteties csend – (anti)kommunista intermezzo
Sajtóértesülések
szerint a kormány arra utasította hû alattvalóit, hogy vegyenek részt a
pápai alkalmakon. Ezzel kívánták megakadályozni, hogy az ellenzékbõl
bárki is a pápa közelébe jusson. A hajnalig tartó razziákban százakat
vettek õrizetbe a pápai szentmise elõtt, és igen sok ellenzékit házi
õrizetben tartottak. Havanna utcái kiürültek, kísérteties csend ülte meg
a fõvárost. Az élet megbénult, minden utcasarkon rendõrkordon volt.
Az
elsõ szabadtéri misén, hétfõn, amit Santiagoban tartottak, a biztonsági
szolgálat emberei a pápa szeme láttára tartóztattak le egy ellenzékit,
aki mégis átgyúrta magát a kordonokon, az oltárig rohant, és ott
antikommunista jelszavakat kiabált.
A
pápa kubai látogatása meglehetõsen változatos volt. Szavaiból kiderült,
hogy ismeri a szigetország belsõ bajait, a felszín alatti mély
feszültségeket. Mindezek ellenére a megbékélés/kiengesztelõdés szavát és
lelkületét vitte a szigetországba. Mennyire tudja ez átjárni a kubaiak
szívét, hogy azok a bizonyos láthatatlan falak ott is ledõljenek? Ez még
Isten és a jövõ titka…