Milyen lehet a jövõ ott, ahol 11 ezer embert
öltek meg a reggeltõl estig tartó, bárkit célba vevõ bombázások, a
várost körülölelõ hegyeken elhelyezett ágyúk lövedékei? - teszi fel a
kérdést Vinko Puljiæ, Vrhbosna-Szarajevó bíboros érseke.
Ezekben
a napokban – pontosan 2012. április 5-én, nagycsütörtökön van Szarajevó
drámai ostromának huszadik éve. Az ostromra az 1992 áprilisától 1996
februárjáig tartott háború idején került sor. Nem könnyû 20 év
távlatából elmondani, hogy mi is történt Szarajevóban, abban a városban,
ahol a keresztények, zsidók és muzulmánok õsidõktõl fogva békében éltek
egymással. Szarajevó egyben a konfliktusok és szenvedés városa is,
mintegy magába zárja a XX. század elejének és végének minden háborúját.
Szarajevó a szenvedés és a remény városa. Boldog II. János Pál, 1997-es
történelmi látogatásakor Szarajevót „Európa Jeruzsálemének” nevezte. De
mi is történt Szarajevóban? – teszi fel a kérdést Vinko Puljiæ
Vrhbosna-Szarajevó bíboros érseke.
Egy erõszakos és értelmetlen
háború, amely sokakat ahhoz a gondolathoz szoktatott hozzá, hogy a
katolikusok, ortodoxok, muzulmánok és zsidók nem képesek együtt élni.
Szembeállították egymással a horvátokat, a szerbeket, a bosnyákokat.
Különbözõ népeket, amelyek évszázadokon át együtt éltek, hirtelen
megosztottak és szembeállítottak egymással. "Én, mint a város püspöke –
maradtam" – folytatja visszaemlékezését Puljiæ bíboros. "Szarajevó
minden lakosának pásztora voltam. Nem menekültem. Az enyéimmel maradtam a
négy éves ostrom alatt, nap, mint nap osztoztam minden fájdalmukban és
minden halvány reményükben.
De lehet-e még jövõrõl beszélni? Milyen lehet a jövõ ott, ahol 
11
ezer embert öltek meg a reggeltõl estig tartó, bárkit célba vevõ
bombázások, a várost körülölelõ hegyeken elhelyezett ágyúk lövedékei?
Kétezer gyermek veszítette el életét: zsidók, keresztények és
muzulmánok: nevüket ma a város központi terén lévõ oszlopokon
olvashatjuk. Õk Szarajevó gyermekei. Sokan vannak, akik az
elszegényített uránium tartalmú bombák következtében daganatos
betegségekben szenvednek. És mégis, léteznie kell egy jövõnek.
Keresztények vagyunk, szeretjük az életet, hisszük, hogy van jövõ, hogy
soha nem a háborúé az utolsó szó".
Puljiæ bíboros felidézi azoknak
a véget nem érõ éveknek a személyes emlékeit is: a mindennapos
bombázások következtében ma nagyothalló készüléket kell viselnie.
„Mindenki püspöke akartam lenni: a katolikusok, ortodoxok, zsidók,
muzulmánok és a nem hívõk püspöke”. Jobban megértettem, - igaz, a háború
erõszakában vált sürgetõbbé és világosabbá - hogy a püspök talán mindig
arra kapott meghívást, hogy mindenki püspöke legyen…” „Szeretnék
azonban arról is szólni, hogy mennyire fontos a barátság és a másokkal
való kapcsolat, amikor egyedül vagyunk, és a gonosz vesz körül
bennünket, fenyeget és ostromol, mint 
Szarajevóban.
Gondolok a II. János Pállal való barátságra és mély szeretetközösségre.
Gondolok a vele való találkozásra 1993 januárjában, amikor Assisiben a
Balkánért imádkoztunk. Akkor még tartott az ostrom.
20 évvel a
háború és Szarajevó ostromának tragédiája után örömmel jelentem be, hogy
a Sant’Egidio Közösséggel nagy béke-világtalálkozót szervezünk
Szarajevóban. Szeptember 9. és 11. között zajlik majd a találkozó, amely
egybegyûjti a keresztény egyházak és nagy vallások képviselõit, hogy
együtt mondjunk NEM-et a háborúra, az erõszakra és a megosztottságra.
Hirdetjük, hogy mindenki számára van jövõ, amit csak együttesen
valósíthatunk meg. Nincs jövõ a népek együttélése nélkül sem
Szarajevóban, sem Bosznia-Hercegovinában, sem Európában, sem az egész
világon. Nagyon remélem, hogy Szarajevóból a béke nagy üzenete elterjed
majd az egész földön minden nép, az egész világ számára. Szarajevó, a
megosztottság, a háború és a szenvedés városa váljon a béke álma
városává Európában és az egész világon. Béke, a népek együttélése,
egyenlõség. Mindenkit meghívok, hogy szeptemberben csatlakozzon hozzánk”
– írja április 5-i keltezéssel közzétett üzenetét Vinko Puljiæ
Vrhbosna-Szarajevó bíboros érseke.
Vaikáni Rádió/Magyar Kurír
Csatolt képek: fotó Thaler Tamás
)
)
)
)
