Böjte Csaba, Nádas Péter és a skandináv krimiírók voltak a
könyvfesztivál idei favoritjai a szervezõk tájékoztatása szerint. Ez az
adat talán megmutat valamit a fesztivál sokszínûségébõl, bár érdemes
hozzátenni, hogy a skandináv irodalomból nem csak a krimik taroltak:
kiderült, hogy olyan szerzõknek is komoly rajongótábora van
Magyarországon, akiknek most jelent meg itt az elsõ könyve.
Ilyen például az izlandi Sjón, aki Björk dalszövegírója, és Lars von
Trier-filmek betétdalai is dicsérik a munkáját. Ezek a nevek pedig, úgy
tûnik, nagyon jól hangoznak Magyarországon. Sjón könyvbemutatóját is az
északi országok közös standján tartották szombaton, és dacára annak,
hogy a kötet már nem is tekinthetõ harmatfrissnek (tavaly év végén
jelent meg), mégis akkora közönség zsúfolódott össze, hogy az már a
stand teherbírásának a határait feszegette.
Hasonló népszerûség
jutott a díszvendégnek, Claudio Magrisnak is, függetlenül attól, hogy
könyvbemutatón, Európai Matinén vagy más beszélgetésen vett részt. Az
olasz szerzõ már szombaton azt mondta: kezdi úgy érezni, hogy érdemein
felül kényeztetik. Rajta kívül nyilván a díszvendég országok,
Svédország, Dánia, Norvégia, Finnország, Izland és Grönland szerzõi
kaptak nagy figyelmet a közönség részérõl. Sõt, volt olyan író is,
akinek a hiánya feltûnt, és talán nem csak nekünk: ilyen volt például A
Norrlandiai Akvavit címû regény szerzõje, Torgny Lindgren, akire még a
szervezés végsõ fázisában is számítottak, végül Svédország mégsem
delegálta a szerzõt.
|
|
A gyermekkönyvek népszerûsége nem csak a gyerekeken látszott
Fotó: Nagy Béla |
A népszerûségi csúcsot viszont tényleg a krimiszerzõk tartották.
Hogy ennek – a skandináv, illetve inkább északi krimi bõségének és
népszerûségének – mi lehet az oka, arról külön beszélgetést is
szerveztek szombaton. A krimiszerzõk – a világszerte jól ismert Hakan
Nesser, a magyarul elõször megjelenõ Agnete Friis–Lene Kaaberbol
szerzõpáros és Leena Lehtolainen – maguk próbálták megválaszolni ezeket a
kérdéseket. Született is mindenféle elmélet, de az egyik legfontosabb
titkukat õk maguk talán nem is ismerik: egyszerûen csak annyi, hogy
mindannyian szimpatikus és üdítõen érdekes személyiségek. Bármelyikük
mûveinek a minõségérõl lehet vitatkozni – ez a mûvek sorsa –, de õk
négyen az egyik legfrissebb, legtermészetesebb társalgást produkálták
ezen a fesztiválon. A sikerük kulcsát sok egyéb mellett a jóléti
társadalomban látják: mivel nagy a biztonság ezekben az országokban,
nagy az írói kedv is a viszonylag ritkán elõforduló bûncselekmények
feldolgozására. Agnete Friis, a Cigányátok és a Gyerek a bõröndben egyik
szerzõje szerint pedig a skandináv országok ítélkezési gyakorlata is
befolyásolja õket: itt a bûnelkövetõ indokainak megértése a kulcskérdés,
és ez Friis szerint az északi krimiszerzõkre is jellemzõ. Ugyanolyan
fontos nekik eljutni a tragédia okához, mint a gyilkos személyéhez, és
fontosak a gondosan kidolgozott karakterek. Ez a sok mindenre kiterjedõ
figyelem – amelybe belefér nemcsak az elkövetõ, hanem a detektív
egyénisége és magánélete is – már-már a realista regényekhez teszi
hasonlóvá ezeket a krimiket.
|
|
A krimin kívül is akadnak dolgok, amikre mindig lesz kereslet. Nem az állatsimogatóra, hanem az
indiántörténetekre gondoltunk
Fotó: Nagy Béla |
Kevésbé voltak az idei fesztivál fókuszában, de új könyvekkel és
szerzõkkel érkeztek a nem díszvendég európai országok is. Románia
például komoly kis csapatot delegált, köztük Vasile Ernut, akinek a
könyvbemutatójára (magyarul is megjelent kötetrõl van szó) szintén
benéztünk, és szintén nem találtunk ülõhelyet. A regény, a Született
Szovjetunióban nagyon érdekes szemszögbõl dolgozza fel a Szovjetunió
felbomlását. Az író ugyanis Moldovában született, amikor az még nem
önálló Moldovai Köztársaság volt, hanem az unió része. Számára a
rendszerváltás kulturális sokk is volt: addig a Szovjetunió polgáraként
élt, a román nyelvet és nemzeti identitást tulajdonképpen akkor
kezdhette el tanulni, amikor már lehetõsége volt átlépni a határt.
A népszerûségbõl persze kijutott a magyaroknak is, Nádas Péter és
Böjte Csaba beszélgetéseit látták a legtöbben. Elõbbinek idehaza
különleges kötete jelent meg a Jelenkornál Párhuzamos olvasókönyv
címmel, kiegészítésképpen a világszerte sikeres Párhuzamos történetek
mellé. Mindez a recepciót hivatott segíteni, az olvasást pedig
könnyíteni: tanulmányok, interjúk, esszék, adalékok összességérõl van
szó. Ugyanez a könyv Németországban már megjelent, de a magyar kiadás
bõvebb, átfogóbb. Errõl beszélgetett a szerzõvel, Nádas Péterrel Forgách
András a Millenáris Fogadóban. A nagyregény külföldi fogadtatása is
szóba került, miszerint teljesen máshogy reagálnak rá Németországban,
Franciaországban és az Egyesült Államokban is. – Más a szellemi és
kulturális közeg, és ez már a fordításkor kiütközik. Az angol kiadás
például tele van lábjegyzettel – mondta Nádas. Európában kedvezõbb
fogadtatásban volt része a Párhuzamos történeteknek. Nádas szerint az
amerikai befogadás elutasító, mert a könyv sztoriépítése szembemegy az
amerikai szokásokkal, és sem földrajzilag, sem történelmileg nem tudják
elhelyezni a történetet. Utóbbit a szerzõ az amerikai iskolarendszer
hiányosságaival magyarázta.
Böjte Csaba ferences szerzetesnek
Párbeszéd a végtelennel címen jelent meg új könyve a Helikon Kiadónál.
Ennek apropóján tartott izgalmas elõadást a szerzõként is népszerû
testvér, beszélt a gyermekvédelmi központ indulásáról (1993), arról,
hogy amikor nekivágtak, úgy gondolták, csak hümmögni kell, és minden
menni fog magától. Aztán persze szembetalálkoztak a bürokráciával, s
rögtön kiderült, vannak hiányosságok, amik ugyan addig is hiányoztak, de
már nagyon idegesek voltak miattuk a hivatalosságok. A történet vége
az, hogy Csaba testvér egyedül maradt egy háznyi gyerekkel. Persze aztán
a Szentírás segített, s Csaba testvér azt mondta: „Uram, szeretném
megköszönni, hogy te jónak láttál kiválasztani engem arra, hogy árva
gyerekekkel foglalkozzak. Nincs pénzem, nincs engedélyem, a kollégák is
hiányoznak, de mégis adtál egy lajtorját, amin keresztül felmászhatok az
örökkévalóságba, az örök életbe.”
A szakmai oldalnak is
kijuthatott az információból, ha ellátogattak a Könyvtáros Klubba, ahol
Thimár Attila, a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) Könyvkiadás Kollégiumának
vezetõje beszélt a Márai 2 programról. Mind a kiadók, mind a könyvtárak
figyelme élénk volt, hiszen az új program még nem épült be a
köztudatba. Az eddigi 250-250 tény- és szépirodalmi könyv támogatása
bõvül, 500-500 cím lesz, amely mintegy másfél hét múlva már olvasható.
Ebbõl minden könyvtár a saját profiljának megfelelõen válogathat majd.
De nõtt a támogatás összege is, a Márai program elsõ részében 400 millió
forint állt rendelkezésre, a Márai 2 esetében ugyanez a szám 423
millió, ami a lottózókedvtõl függõen tovább növekedhet, hiszen az NKA a
lottóbevételekbõl gazdálkodik. A támogatandó könyvek listájáról a
Könyvkiadás Kollégiuma dönt.
És persze a gyerekek sem maradhattak
ki, hiszen 2012 talán a gyerekkönyvek éve lesz. Erdõs Virág, Lackfi
János, Kiss Ottó és Mikó Csaba Merényi Ágnes faggatására próbált meg
kevés sikerrel választ találni arra, hogy mi a különbség a felnõtt- és a
gyerekirodalom között. A szerzõk egyöntetûen álltak ki amellett, hogy
ez a kérdés túl keskeny sávban értelmezhetõ, ezért inkább csak személyes
példákkal álltak elõ. Lackfi a saját gyermekeit említette mint
ösztönzõket, Mikó Csaba a felkérést. S egyikõjük sem feledkezett meg
Weöres Sándorról, aki azt mondta, sohasem írt egy sort sem gyerekeknek.
Na persze.
Végül kiderült, hogy a könyvfesztivál idén sajnos nem
büszkélkedhet látogatói rekorddal, ami talán a szombati munkanapnak
tudható be. Viszont szégyenkezni sincsen oka, hiszen csak pár száz fõvel
maradt el a látogatók száma a tavalyi 61 ezertõl. De majd jövõre!
