Kicsoda és hol is él a "székely Messi" ?

Ha nincs Böjte Csaba alapítványa, talán meg sem tudjuk, kicsoda és hol is él a "székely Messi". Az is lehet, hogy többtucatnyi ígéretes focistácska a "levesbe" menne a dévai rendszer nélkül.

----

Nálunk idõzik a székely Messi + Képriport
_{Bucsy Levente}

„Aki ételt, italt adott, annak neve legyen áldott. Nékünk adtál, hála Isten, annak is adj, kinek nincsen. A mindenható Isten dicsõségére és a boldogságos Szûz Mária tiszteletére, ámen. Isten fizesse!” – zengte egy bõ tucat frissen nyírt hajú kölyök a Ferencváros Üllõi úti klubházának kis ebédlõjében, ahol Böjte Csaba „ifiválogatottja” uzsonnázott Kubatov Gábor klubelnök meghívására. A csapat tudniillik európai edzõtáborát tölti, Szovátától Telkin át Brüsszelig, és már egy tornán is megmérette magát az elmúlt héten. A 11-12 éves lurkókkal – még ha talán fel sem fogják – másfél hónapja történik ez az új csoda; a Dévai Szent Ferenc Alapítvány lakói közül Jakab Zoltán, Székelyföld labdarúgásának meghatározó szakvezetõje 1200 fiúcska legügyesebbjeibõl összerakott egy focicsapatra valót, és Böjte Csaba ferences szerzetes, egy Fradi-öregfiú és a labdarúgó-válogatott belgiumi légiósai összefogásával beindult az álomgyár.

A 11 éves Jakucs Szilárd – ahogy az edzõ mondja: a „székely Messi” – például lehet, hogy sosem kerül felfestett futballpálya közelébe, ha nincs Tusnádon is gyermekotthona Csaba testvérnek. Most pedig társai között már az egyik legnépszerûbb a halk szavú, de nagyon ügyes és szívós legény. Mint rendes székely, minden kérdésre egyetlen szóval válaszol, így nagy nehezen kiderül róla, hogy elõször jár Magyarországon, és igen-igen tetszik neki. Van a csapatban egy leányzó is, Claudiának hívják és labdaszerzésben jeleskedik – idegeli is az ellenfelet, hogy egy lány így elbánik velük. De hát az élet az kegyetlen.

„Hajrá!” „Szent Ferenc!” – a csatakiáltás már a fõkolompos Dávid szájából indul el, de gyorsan csendes vigyorra vált, amint jön az ukáz, hogy átminõsítik vezérszurkolónak, ha nem embereli meg magát. Jakab Zoltán egyébként is híve a viccelõdésnek, amire ez a korosztály még nagyon jól reagál: hurkának, virslinek, kolbásznak vagy éppen fasírtnak nevezi, aki nem dolgozik rendesen, és a srácok már általában maguktól tudják, hogy nem szeretnének semmiféle feldolgozott hústermékhez hasonlíttatni, senki által.

Szeretetbõl kapták

Egy kopasz, Attila nevû srác annyira zavarban volt attól, hogy egy újságírónak bemutatott magyarországi ember kérdezi, mivel töltötték az edzõtábor idejét, hogy annyit vágott rá: „pizzáztunk”. Aztán azért csak elpöttyintették, hogy az elmúlt napokban milyen sikerük volt, nemcsak a tele tányér, de a focipályák környékén is; mindennap volt edzés, még úgy is, hogy a vendéglátó családok gyermekeivel és egy telki nemzetközi torna résztvevõivel is megmérkõztek. Az egyik elsõ mérkõzésükön 9-3-ra úgy elpáholták a korosztályos szinten erõs csapatnak számító Szovátát, hogy az ottani „mercedeses” szülõk csak néztek, ha mertek egyáltalán. (Itt kell elmondani, hogy Szovátáról focis egyenmelegítõt kaptak a Székelyföldrõl érkezett fiúcskák, pusztán szeretetbõl.)

A magyarországi táborban hét meccset játszottak, ebbõl kétszer gyõztek, három alkalommal döntetlen született, és kétszer kellett szomorkodni, bár az 50 százalékot produkáló új egylet csöppet sem kell, hogy szégyenkezzen, a telki minitornán ikszeltek a késõbbi német gyõztessel.

Igazságtalan az élet

Sajnos a kis tehetségek közül nem mindenkinek jut az álomból: egy Ötvös Barnika nevû ügyes focistapalánta például azért maradt ki az utazókeretbõl, mert édesapja nem volt hajlandó aláírni számára egy papírt, amely az útlevélhez kellett volna. Akadt olyan is, akinek a története már nagyságrendileg nem ennyire szomorú: egy alkalommal azzal állt az „edzõ bácsi” elé, hogy van neki egy nagyszerû gólöröme, csak az a baj, hogy nem tud gólt lõni, hogy megmutathassa.

Fotó: Nagy Béla / Magyar Nemzet

Az uzsonna végi élménybeszámolót a Fradi BL-csapatának védõje, a csapat szerelését csaknem háromszázszor magára öltõ Szûcs Mihály érkezése szakította félbe, aki áthívta a pöttöm focistákat a zöld-fehérek öltözõjébe. A székely fiúk itt sem voltak szívbajosak, gyorsan hozzászoktak a korábbi ászok – Keller József, Telek András, ifj. Albert Flórián, Szekeres Tamás vagy éppen Szeiler József – közelségéhez, és mintha csak meccsre mennének, felhúzták magukra az Erzsébet elleni meccsükre készülõ öregfiúk-csapat tagjainak mezét.

Izgatottan várták azt a pillanatot is, amikor egyesével kaptak a kezükbe egy-egy fradista BL-szereplõt, és velük vonulhattak fel a gyakorlópályára a Fradi Öregfiúk–Erzsébet Öregfiúk alkalmából.

Játszani legközelebb szerdán és csütörtökön mennek a székely srácok; a brüsszeli Anderlecht korosztályos csapatának otthonában, illetve a kisebbségi sorban élõ németekkel csatáznak kék színû, rovásírásos szerelésükben, de mint a túra egyik szervezõje, a Fradi-öregfiúkban focizó, jelenleg a Hun in EU brüsszeli ötpárti nemzetpolitikai irodát vezetõ Kiss Antal rávilágít, talán nem is baj, hogy még nem fogják fel, milyen nagy dolog is történik velük. A szerdai vendégeskedés egyébként kétszeresen is jótékony célokat szolgál; egyrészt ajándék a gyerekeknek, hogy a székely válogatott mezében, a székely himnuszt is elénekelve Európa egyik nagyvárosában focizhatnak lenyûgözõ körülmények között, másrészt emléket állítanak vele a belgiumi buszkatasztrófa megannyi gyermekáldozatának is.