
Az
alfalvi római katolikus templom padjai megteltek érdeklõdõkkel, akik
kíváncsian szívták magukba Böjte atya buzdító szavait. Az elõadást Böjte
Csaba Alfaluban mûködõ csoportjának rövid énekes-verses összeállítása
indította, majd a 94 éves Antal atya Apor Vilmosról írt, 900 soros
versébõl adott ízelítõt a jelenlevõknek.
„A durva, erõszakos világban nem tért le a szeretet útjáról”
Böjte
Csaba ismertette a nõk és gyermekek védelmezõjének, Apor Vilmosnak az
életét. „Székely legény volt, Háromszékrõl származott, az édesapja
Segesváron volt fõispán” – kezdte a székely vértanú bemutatását a
ferences szervezetes. Édesapjuk korán meghalt, három testvérével árvák
maradtak – folytatta. Késõbb teológiát végzett, le is doktorált.
1915-ben, a világháború idején szentelték pappá, rögtön egy vonatra
került, hogy vigasztalja a sebesülteket, engedje utolsó útjukra a
haldoklókat. 1918-ban Gyulán lett plébános, ahol az õ közbenjárására 40
férfit hazaengedtek a fogságból. Hadiárváknak gyûjtött, rendszeresen
támogatta a magukra hagyottakat. 1941-ben nevezték ki püspöknek. Azokban
az idõkben veszélyes volt ilyen tisztséget betölteni, de vállalta,
egyetlen kérése volt: saját plébániáján szenteljék fel. „A durva,
erõszakos világban nem tért le a szeretet útjáról”– hangsúlyozta Csaba
testvér. A katonák elõl több száz emberrel a pincébe menekülõ püspököt
1945-ben lelõtték. Több helyen is megsebesült, mert nem hagyta, hogy a
katonák elvigyék a rejtõzködõ asszonyokat. „Szembement a katonákkal,
tette, amit egy igazi férfinak tennie kell” – emelte ki Böjte Csaba.
Megjegyezte: sokan nem tudnak róla, mert a kommunista rendszerben
megtettek mindent, hogy még az emlékét is föld alá temessék. A háború
során a templom kriptájába temették, a hívek értékes vörös márványból
sírhelyet alakítottak ki a Gyõri Székesegyház alagsorában. 1986-ban
második temetésére is sor került.
Közös imádkozás az együtt maradásért
„Mások
családjáért Apor Vilmos az életét áldozta, vajon mi saját családunkért
mire vagyunk képesek?”– tette fel a kérdést Csaba testvér. Megemlítette:
mostanában egyre többször hangoztatják, hogy az utóbbi 10 év alatt 12
százalékkal lettünk kevesebben Erdélyben. „Olyan könnyen elengedjük
egymást”– mondta. Történettel példázta, hogy nem azért kell imádkoznunk,
hogy fiataljaink külföldön kapjanak munkát, hanem azért, hogy itthon
maradjanak. „A mai világban nem orosz katonák választanak szét, de a
gonosz léleknek van más módja rá” – tette hozzá.
A legtöbb ember
a test kívánalmából válik szülõvé, Szent Józsefet megkérte a Mennyei
Atya, hogy vállalja Jézust. „Józsefi értelemben érzem magam apának, úgy
érzem, Isten megkért, hogy árva gyerekeket fogadjak be”– magyarázta. Így
õ is szülõ lehetett. Szerinte nagyobb öröm nincs, mint odaülni az
asztalfõre, látni növekedni a gyermekeket, gondoskodni róluk. „Jó dolog
szülõnek lenni, egymásért kiállni. Apor Vilmos oda tudta adni az életét,
tanuljunk tõle, hisz példaképet állított a székelyek elé”–
hangsúlyozta. Az ünnepség keretében a jelenlevõk egymás kezét megfogva
imádkozták el a Miatyánkot, Böjte Csaba biztatására „fogadjuk meg, nem
engedjük el egymás kezét, hisz egy nép, egy család vagyunk”.

A
közös imádkozás után a helyi iskola IV. A osztályos diákjai
furulyáztak, miközben mindenki megérinthette Boldog Apor Vilmos
ereklyéjét, kérve segítségét kívánságuk, problémájuk megoldásához.
Csata Beáta