Kedves Testvérek!
Isten kegyelmébõl felszenteltük a petrozsényi gyermekvédelmi központunkat.
Ács Éva, az intézet igazgatónõje, kérte, hogy a házat Jézus Szíve, Cor Jesu tiszteletére szenteljük. Örömmel engedtem a kérésnek, mert valóban úgy érzem, hogy találóbb példaképet nem tudtunk volna kapni e ház, s a benne lakó felnõttek, és gyermekek számára.
Jézus szívét nagypénteken átdöfték, Jézus szíve meghalt, megszûnt dobogni értünk, eltemették, nehéz kõlappal elfedték. De a szeretetet, az életet, a reményt nem lehet elpusztítani, el lehet temetni, de megölni nem lehet.
Húsvét vasárnapján Jézus feltámadt, szíve újra elkezdett élni, verni, szeretni. Ez a sebzetten is, átdöfötten is élõ, szeretõ, az emberekben bízó szív a mi példaképünk, ez a mi zászlónk.
A petrozsényi házat a ferences nõvérek építették 111 évvel ezelõtt Isten
dicsöségére, a Zsil-völgyi magyar gyermekek, fiatalok oktatása, nevelése céljából. Az épületben kápolna is állt, hirdette az Egyház, s e vidéken élõ emberek szeretetét a gyermekek iránt. Sajnos 1948-ban ezt az iskolát is államosították, s azokban a termekben melyeket az Isten iránti szeretetbõl építettek, Istent gyalázó, ateista órákat tartottak a gyermekek, fiataloknak, a kápolnában profán, hitetlen bulikat rendeztek. Az épület nem csak erkölcsileg, hanem fizikai mivoltában is tönkrement. Az ateista kommunizmus egyetlen szeget nem vert az épületbe, csak lelakta, kiélte, tönkretette, megölte azt. Mikor lakhatatlanná vált, ablakait, ajtóit betörve, magára hagyta az.
Jézus Szíve húsvét hajnalán feltámadt, újra él. Nem kér számon, nem vádol, nem liheg bosszú után, hanem ott folytatja, hol abbahagyta, szeret, szolgál jóságosan. Ez a halott épület is feltámadt, újra él. 118 gyermek imádkozik, tanul, él, kacag és játszik a falai között ez év szeptember 12. óta. 53 óvodás csöppség van a két óvodai csoportban. Élõ bizonyossága annak, hogy a petrozsényi magyar közösségnek nem csak múltja, hanem jelene, jövõje is van. 18 kisgyermek van az elsõ osztályban, abban a városban, melyben tavaly összesen 12 gyermek tanulhatott az anyanyelvén. Isten kegyelmébõl az emberi összefogás megtízszerezte a magyar nyelven tanuló gyermekek létszámát, egyetlen nyár alatt. S most, hogy már van egy meleg fészek, "kotlómama" szeretõ szívû nevelõkkel, hiszem, hogy oda is, akárcsak a dévai, szászvárosi, szovátai házainkba nap mint nap fognak hozni új gyermekeket, hogy Isten nevében befogadjuk, szeressük, neveljük õket.
Örömömet örömmel osztom meg minden jóakaratú testvéremmel, azzal a szent céllal, hogy erõsítsem a szíveinkben a pislákoló reményt, hitet a holnapban, a szeretet a kicsinyek, az elesettek iránt.
Kisebb testvéri szeretettel, Csaba t.
Déva, 2005. szeptember 19.
Fotók a képgalériában láthatóak:
http://www.devaigyerekek.hu/gallery/index.php?mod=gallery&action=album&id=57
