Lukács János István
KERESZTALJA
Erdélyi katolikus hetilap
Úgy indultunk útnak jó egy évvel ezelõtt, mint az egyszeri
szegénylegény, néhány hamuban sült pogácsával a tarisznyánkban, vidáman
fütyörészve, azzal a lelki magabiztossággal, amely csak a hétfejû
sárkány ellen harcba szálló mesehõsök, semmiféle Góliáttól meg nem riadó
Dávidok sajátja. Nem az akadályokat néztük, hanem a célt, Csíksomlyóra
igyekvõ keresztaljaként a legnagyobb zivatarban is tovább énekeltünk.
Hittünk az írott szó erejében és abban, hogy talán hozzájárulhatunk egy
öntudatosabb, bátrabb és keresztényibb Erdély megszületéséhez. Bíztunk
abban is, hogy a maréknyi embert számláló kis keresztaljához menet
közben majd sokan csatlakoznak, és együtt haladunk majd tovább az úton.
Istennek hála, a visszajelzésekbõl ítélve sok szép eredményt
tudhatunk magunk mögött. Kezdeti ígéreteinkhez hûen, híreinket a közélet
témáira is nyitottan, a polgári lapok szerkesztõségi gyakorlatának
megfelelõ módon válogattuk és tálaltuk, és igyekeztünk mindig figyelni
az egyház tanítására. Örömmel tapasztaltuk, hogy a jó hírre a nagy
nemzeti hírügynökségek is fogékonyak, és eszközei lehettünk a
Gondviselésnek abban, hogy ezek a hírek ne csak a katolikus hívekhez,
hanem a magyar nyelvterület minden érdeklõdõ olvasójához eljussanak. Az
egyházhûség a mi számunkra nem volt soha értelmezhetetlen fõpapi
elvárás, hanem tudatosan vállalt mérce, amelyhez írásainkat és a lap
egész szellemiségét igazítani igyekeztünk. Szeretném hinni, hogy nemcsak
az erõs szalagcímek maradnak meg az emberek emlékezetében a Keresztalja
elmúlt egy évérõl, hanem az olyan hétköznapi tények is, mint például
az, hogy az erdélyi katolikus lapok közül egyedül mi tartottuk fontosnak
írni a pápa mexikói útjáról. Ehhez képest csak hab a tortán, hogy van
olyan gyerek, aki a Keresztaljából tanult meg olvasni. Független kiadó
által, önerõbõl megjelentetett újság aligha remélhetett volna ennél
többet.
Pünkösdkor viszont a keresztalják célba érnek, küldetésük Mária
lábánál, a Nyeregben véget ér. A zászlók meghajolnak, a Boldogasszony
Anyánk utolsó strófája után mindenki hazaindul oda, ahol szerettei,
családja várja. Idõbe telik, amíg az új keresztalja újra elindul. Ehhez
keresünk társakat, segítõket. Máriával, Jézus anyjával.
