Nagyon érdekes élményben volt részem, ma
gyermekeinket több mint 120 motoros kereste fel Magyarországról, és
Erdélybõl. Még a tavasszal volt néhány magyar motoros itt, és a
gyermekeinket elvitték egy sétamotorozásra a városba, természetesen
nagy volt az öröm, és akkor megígérték, hogy õsszel visszajönnek
annyian, hogy mindenkit el tudjanak vinni egy körre.
A gyerekekkel készítettünk egy diadalkaput és
sorfalat álltunk. Fekete bõrszerelésben, hatalmas köbcentis bõgõ
motorokon, rendõri felvezetéssel érkeztek a vendégeink. Bedübörögtek az
udvarra. A kolostor környéke pillanatok alatt olyan lett, mint egy
amerikai film. A gyermekek csak álltak tátott szájjal, majd habitusomat
rángatva, magyarázták azt, hogy mit látnak. Nagyon hamar
összebarátkoztak a kemény felnõttekkel.
Egy rövid elõadás is volt a
templomban, a vendégeink visszatapsolták többször is a ”Turul”
együttesünket, majd én is megköszöntem néhány szóban a szeretetüket,
jóságukat. Amúgy több mint 700.000 Ft adományt is hoztak
alapítványunknak, meg egy-egy lépés kolbászt.
A vendégeink egy rövid ebéd után elvitték a
gyermekeket -és nem csak õket- sétamotorozni a városba. Döbbenetes volt
látni, ahogyan azok a kemény férfiak szeretettel, gyöngédséggel
lehajolna a pöttömnyi, vigyorgó apróságokhoz, és elöl- hátul egy-egy
gyerekkel elindulnak a városba. Én nem is mertem a rendõrökre nézni, de
úgy látszik, hogy jó idegekkel rendelkeznek a hatalom mai õrei, mert
egyetlen szóval sem állították meg a sétamotorozásra induló csapatot.
Úgy gondolom, hogy ha eddig a dévaiak nem hallottak az intézetünkrõl,
akkor most biztos, hogy felfigyeltek ránk. Hogy õszinte legyek, kissé
izgultam, de aztán szerencsésen mindenki hazaért, és könnyes szemekkel
elbúcsúztunk. Úgy láttam, hogy nemcsak a gyermekeink szemében
csillogtak a könnycseppek.
Jó volt látni ezeket a szakállas, kemény embereket,
jó volt érezni, a szelíd, jóságos erõt, mi ebbõl a csapatból áradt. Jó
volt látni, érezni, hogy ugyanannak az Istennek vagyunk a gyermekei,
aki hiszem, hogy ma mosolyogva nézett le ránk, örömét lelte bennünk,
mindannyiunkban.
Kedves szelíd motorosok! Szeretettel köszönöm
jóságotokat, adományaitokat. Azt, hogy megerõsítettétek bennünk a
hitet, egy jobb világban, melyért érdemes dolgozni. Melyben mindannyian
testvérek vagyunk, melyben az erõsebb, a nagyobb alázattal le tud
hajolni a kicsihez, a gyengéhez, aki félelem nélkül átölelheti õt.
Szeretettel köszönünk mindent, és a gyermekeim,
munkatársaim, meg a magam nevében is. Szeretettel csak annyit mondok,
hogy Isten vezessen benneteket utatokon, mi szeretettel vissza várunk!
Csaba t.
Ide kattintva a képeket is meg lehet nézni.
Videók:
1. Hír TV - Kommentár nélkül
2. Duna TV - Világunk
)
