A
ferences lelkiség és rend népszerûsége világszerte és tájainkon is
tény. A rend különbözõ ágaihoz (obszerváns, kapucinus, minorita: a férfi
ág, klarissza: a nõi ág, világi rend: a régebb harmadrendnek nevezett,
világiakat tömörítõ szervezõdés) tartozó elkötelezett férfiak és nõk
nagy létszáma konkrét, kézzel fogható és mérhetõ bizonyíték. Hogy ez
pontosan mivel magyarázható, ebbe kapott betekintést az érdeklõdõ
hallgatóság május 24-én a Katolikus Akadémián dr. Orbán Szabolcs erdélyi
rendtartományi elöljáró jóvoltából, aki jól strukurált, érdekes
elõadásban mutatta be az alapító, Assisi Szent Ferenc életét és
törekvéseit, s azt, ahogyan nyomdokain, általa lelkesítve és elõírásai
szellemében a századok során követték õt.
Orbán Szabolcs jó érzékkel adagolta az ismereteket: a köztudott tényeket is új megvilágításba helyezte és kiegészítette az újabb kutatási eredményekkel. Tisztázta például, mit jelent a ferencesek esetében a koldulórendi besorolás: hiszen nem arról van szó, hogy csak a bencések dolgoznának, csak mert jelmondatukban tételesen is szerepel az ima mellett a munka. A ferencesek számára is fontos a munka olyannyira, hogy bár az elõírás szerint kötelezõ a teljes szegénység számukra, ám már a korai idõkben is munkaeszközeiket magukkal vihették és megõrizhették. Koldulásra, azaz a jóakaratú hívek adományaira akkor van szükség, amikor más lehetõség a létfenntartásra nem adódik, ennek ugyanakkor szimbólumereje is van: jelzi a teljes Istenre hagyatkozást. Ez egyébként érdekes módon a ferencesek népszerûségéhez is hozzájárult: a közvetlenség, amivel bekopogtak az egyszerû emberek házába és ott segítséget igényeltek tõlük, miközben az ember- és életközeli beszélgetés során a ferencesek számára elõírt missziót is elvégezték. Mindezt úgy tették, hogy a legszegényebb, legtudatlanabb ember is azt érezhette: õ is adott a szerzetesnek, nemcsak kapott tõle, s ezzel a kölcsönösséggel és testvériességgel érdemelhették ki a „barát” elnevezést is. Orbán Szabolcs elõadásában kitért a ferences nagyságokra is: hiszen az egyszerûség nem a szellemi igénytelenséget jelenti, az egyház sok kiemelkedõ hittudósa, szónoka, tanítója volt ferences. A kultúrmisszió, a sajtóapostolkodás volt a két világháború közti erdélyi ferencesek erõssége is. Mindezek folytatása, a korábbi nemzedékek nagyságának utolérése a kommunizmus bukása után lassan megy, de a ferencesek épülnek és építenek Krisztus kicsiny szolgáiként ma is, Erdélyben is.
Kép és szöveg Bodó Márta
Vasárnap 2012/23
