Különleges társaság népesítette be
szombaton Benedekmezõt: azon Kovászna, Hargita és Maros megyei családok
találkozóját szervezeték meg, akik gyereket fogadtak örökbe. A jó
hangulatú összejövetelen 120 háromszéki mellett 14 Hargita és 3 Maros
megyei család vett részt.
Kovács István sepsiszentgyörgyi unitárius lelkész, a szervezõ
Pro Adopt Egyesület elnöke megnyitójában elmondta: a találkozó jó
alkalom arra, hogy ezek a családok, amelyek vélhetõen ugyanazokkal a
problémákkal, dilemmákkal találják szembe magukat nap mint nap,
megoszthassák egymással tapasztalataikat. Ezen túlmenõen fontosnak
minõsítette, hogy nyíltak, nem próbálnak elrejtõzni, sem úgy tenni,
mintha átlagos családok lennének, hiszen a hagyományostól eltérõen
szervezõdtek. Ez nem jelenti azt, hogy ezekben a családokban nem
uralkodik a szeretet, az egymás iránti tisztelet – magyarázta Kovács
István, aki maga is két gyereket nevel feleségével.
Sõt, mint
kiemelte, nagyobb a felelõsség, a tudatosság, hiszen mielõtt „megkapták
volna” a gyerekeket, szabályszerû megfelelési teszten kellett átesniük.
Nem biztos, hogy a „normálisnak” nevezett házasságok esetében, ahol
Isten kegyelmébõl saját gyerek születik, nem volna néhol indokolt egy
kis felkészítõt tartani – vélekedett az unitárius lelkész, aki
hozzátette: a kezdeti bizonytalanságot, vívódást felülírja a mindent
elárasztó szeretet, így gyakorlatilag az összes örökbefogadó családnál
harmonikus kapcsolat alakul ki gyerekek és szülõk között.
Vass Mária,
a Kovászna Megyei Gyermekjogvédelmi Igazgatóság vezérigazgatója
elmondta: az örökbefogadási procedúra nem egyszerû. Miután egy család
kérést nyújt be az igazgatóságra, alaposan megvizsgálják, hogy
anyagilag, s ami talán még ennél is fontosabb, erkölcsileg teljesítik-e a
gyermekneveléshez szükséges feltételeket. Örökbe adható az a gyerek,
akinek szülei nem élnek, vagy az utóbbi egy esztendõben egyetlen
alkalommal sem látogatták meg. Bár mindig a gyereknek próbálnak szülõt
keresni, és nem fordítva, igyekeznek figyelembe venni a jelentkezõ
családok igényeit. Fontos tudni, hogy csak egészséges kicsiket adnak
örökbe, de a leendõ szülõnek joga van ahhoz, hogy errõl kiegészítõ
vizsgálatok révén meggyõzõdjön. Ha minden rendben van, a gyereket három
hónapos próbaidõre elhelyezik a leendõ szüleihez. Az elõkészítõ munka
alaposságát jelzi, hogy eddig még soha nem fordult elõ, hogy ezt a
fázist követõen gyereket visszaadtak volna, vagy vissza kellett volna
venni. A próbaidõszak után a kicsit új családja nevére anyakönyvezik, és
végleg elhelyezik. A folyamat mindvégig bizalmas, nem volt még példa
arra, hogy késõbb a gyerek természetes szülei megjelentek volna az új
családnál, és bármilyen igénnyel léptek volna fel – nyugtatták meg a
szervezõk a házaspárt, amely tájékozódni jött a táborba, mert bár
szeretnék, eddig még nem sikerült dönteniük az örökbefogadásról.
A
több mint kétszáz jelenlevõ körben állva, egymás kezét fogva, egy-egy
héliummal töltött léggömbbe „zárva” engedte fel legszebb gondolatát az
égbe. Hála a támogatóknak, mindenkinek jutott egy tányér étel, fagyi, s a
kicsik elegáns sapkával és egy doboz kirakóssal felszerelkezve
távoztak.
Erdélyi András