Évkezdés Illyésmezőben

Megkezdődött az iskola, mindenhol, Illyésmezőben is, ebben a szép kis faluban, mely annyira a szívemhez nőtt az elmúlt év során.

A 2004-2005-ös tanévben nyílt meg az illyésmezei napköziotthon a falu szegény sorsú vagy más nehézségekkel küszködő családok gyerekei számára.

A tavalyi tanévhez képest bővültünk és nemcsak mennyiségbeli változásokon megyünk keresztül, hanem formájában is alakulgat a napközi.

A tavalyi tanévben több szülő fordult hozzám azzal a kéréssel, hogy az ő gyereke vagy gyerekei is járhassanak a délutáni foglalkozásra, mert… és ezután nagy változatosságot mutatnak az indokok. Legtöbbüknél az a legnagyobb gond, hogy annyira nincsen anyagi fedezéke a családnak, hogy tanszerre, iskolába járó ruhára sem telik, de többüknél találkoztam egyetlen helységben élő családdal, ahol a gyereknek tanulnia lehetetlen. Van olyan gyerekem is, aki már többször lett osztályismétlő, és annak ellenére, hogy az udvarukon, gyöngytyúk, sertések mindenféle baromfi van, a szülők alkoholproblémája miatt a gyerekeknek sem támaszuk sem tanulásra alkalmas helyük nincs otthon.

A tavaly a helyi iskola egyik tanterme adott helyet a napközinek, ettől a tanévtől kezdve azonban az illyésmezei kultúrotthont bocsátotta bérmentes szolgálatunkra a szovátai önkormányzat. Ennek azért örülünk, mert a termet csak mi használjuk, úgy alakítjuk, ahogyan  nekünk a leginkább megfelel, személyesebbé, otthonosabbá tudjuk tenni.

Egy nagy terem és egy kisebb terem áll a rendelkezésünkre, melyben padok, székek szekrény, matrac, tanszer, néhány játék és könyv is került. Sokszor gondolkodom azon, hogy mit lehetne még tenni, ahhoz, hogy, még szebb és igazán otthonossá váljon a terem. Szeretnénk szőnyeget, polcokat is tenni, a kis termet játszószobának berendezni. A kályhát is újra kell rakatni, mert még használhatatlan.

Olyan hálásak a gyerekek minden kis változásért, amit annak érdekében teszünk, hogy szépítsük környezetünket. Amikor vittem a felmosóvedret és a kézmosótálat, azt kérdi egyik kislány, hogy: “Irénke néni, ezt tényleg nekünk hozta, de biztos, hogy nem viszik el?”

Két új gyerekem van, egy első és egy negyedik osztályos. Mind lelkesen és örömmel jönnek. Délután uzsonnát is kapnak, teát, szendvicset, azzal, ami a Szent József Otthonból kikerül, szalámi, vagy vinete esetleg pástétom.

Ami a tanulást illeti, sokszor többfele is szeretnék szakadni, mert vagy azért hívnak mert elsős a gyerek és még nem tudja, hogy és mint kell tanulni, vagy azért mert valamit nem értenek, vagy azért, mert “Irénke néni tessék kikérdezni” – és mindezt egyidőben kérvényezik. Sorra aztán mindenkire sor kerül, mielőtt hazamennének, még jut idő egy kis játszásra, kirakóst, vagy más fejlesztő játékot szoktam a kezükbe adni és örülök annak, hogy ezek nagyon lefoglalják őket, szeretnek velük játszani.

Nagyon megszerettem ezeket a gyerekeket, megismertem őket és úgy érzem, értem őket, ők pedig ezt ragaszkodásukkal hálálják, aminél azt hiszem nagyobb fizetség nem is kell egy nevelőnek.

Ezúton szeretném, megköszönni minden embernek, aki szívén viseli az illyésmezei napközi sorsát, aki mellettünk van és segít abban, hogy működésnek indult, immár a második tanéve.

Szeretettel, Siklódi Irén