Kedves Gerti Néni!
Kedves Támogatóink!
Az elmúlt hetekben Szerbiába vitt a jó szerencsém. Örömmel ismerkedtem meg az ottani emberekkel, hallgattam meg gondjaikat, beszéltem velük.
Igazából itthon Erdélyben soha nem gondoltam, hogy a szerb nép a maga Trianonját éli meg most az ezredfordulón. Milyen szép volt számukra a Nagy-Szerbia víziója, a pánszláv egység, a békés Jugoszlávia - és mi maradt belőle?
Bár nagyon sok filmet, képet, beszámolót láttam az e térségben dúló esztelen öldöklésről, rombolásról, mely az elmúlt évtizedben szinte tőlünk karnyújtásnyira zajlott, mégis valahogy ott az emberekkel találkozva világosodott meg bennem, hogy mi milyen szerencsések vagyunk. A kedves Harmat Károly, újvidéki ferences szerzetes atya elvitt és megmutatta II. János Pál pápáról elnevezett otthonát, ahol a kábítószer fogságából szabadulni akaró férfiak élnek és küzdenek a szabadságukért. Őket szemlélve, velük ebédelve éreztem az indítást, hogy egy nyílt levelet kell írjak a bennünket támogató embereknek, különösképpen a kedves Bécsben lakó Gerti néninek, aki legelsőnek nézett bizalommal a szemembe még 1991-ben, és nyúlt nagylelkűen a zsebébe, hogy kovásza legyen a kis világunkat átalakító szeretetnek.
Azóta is napi egy EUR-val támogatja gyerekeinket. Szeretném megköszönni neki és mindenkinek, aki segített, hogy Erdély falvai, városai nincsenek szétlőve, romokban, hogy szülőföldem nem úgy néz ki, mint a Gonosz lélek által megkínzott hajdani Jugoszlávia. Köszönöm szépen mindenkinek az imát, a segítséget, hogy ma én nem magukba roskadt, kábítószertől zavaros tekintetű, vesztett csatákból hazatért katonákkal kell együtt éljek - mentve ami menthető - hanem kacagó szemű gyermekekkel, álmokat szövő fiatalokkal. Persze, hogy tudom, hogy a mi munkánk a huszonkét milliós Romániában elenyésző, de mégis úgy érzem, talán a mi közös imáinknak, erőfeszítésünknek - e csipetnyi kovászának is - köszönhető az, hogy béke van a Kárpátoknak ebben a számomra oly kedves hajlatában.
Köszönöm, hogy segítettetek, és ma is segítetek a szeretet kis hajszálgyökereivel megkötni az áldott békét, visszatartani az esztelen vérontástól az elkeseredett, kiutat nem találó embereket. A ti szeretetből fakadó segítségetek az önzés alagútjának végén felsejlő fényforrás. Kenyeret adva a gyermekeknek, reményt adtok mindannyiunknak a békés kiegyezéshez, örömteli élethez. Jóságotok emberhez méltó holnapot ígér e térség minden lakójának. Az egymáshoz lehajló alázatos szeretet az egyetlen út, mely Isten országába vezet.
Nagylépés - kislépés egyremegy, minden lépés, a közös célfelé, Isten Országába vezet.
Kisebb testvéri szeretettel, nagy nagy hálával,
Csaba t.
