Kedves Testvérem!
Volna egy ajánlatom! Szeretettel meghívom Amerikában élõ magyar testvéreimet, hogy fogjunk össze és építsünk ki egy gyermek-védelmi hálózatot a csíki kászoni és háromszéki medencében. Déván, Szovátán sikerült. Miért ne mennénk tovább? Valóban úgy érzem, hogy szûz földek vannak itt Erdélyben, a kárpát medencében. Sajnos bármerre megyünk óriási szükség van a munkánkra. Szeretettel biztatlak, hogy gyertek haza, és építsünk fel egy szép autonóm Tusnádi, erdélyi, kárpátmedencei gyermek-védelmi hálózatot.
Hogy konkrétan mire is gondolok?
Leírom, hogy Szovátán és annak környékén mit csinálunk:
2002 tavaszán a Magyar Püspökkari konferencia, gyûjtést szervezett a dévai árva gyerekek számára. A pénzbõl Szovátán egy ingatlant vásároltunk. Így mára e fürdõvárosban, és környékén beindulhatott egy szép gyermek védelmi tevékenység. Alapítványunk - akárcsak egy fogász a maga területén -a térség szociális gondjaiba, csak annyira avatkozik bele, amennyire a helyzet megkívánja.
Az elsõ lépés mindig az ismerkedés, barátkozás. Az emberek elmondják gondjaikat bajaikat, a magukét is, de a bajban lévõ falus társaikét is.
Mi mindig a helyszínen próbálunk segíteni a gyerekeken tanszerrel, ruhával, lábbelivel stb.
Amennyiben ez az alkalmi segítség nem elég, napközi otthonokat szervezünk. Szováta térségében, 21 faluban napközi otthonokat szerveztünk. Helységenként egy-két csoport szerveztünk átlag húsz fõvel, jelenleg így több mind 500 gyermeknek próbálunk naponta legalább ebédet adni. Az étkezés utána a nevelõ vezetésével, a gyermekek a másnapi tananyagot sajátítják el, majd különféle szabadidõ programokat szerveznek. Természetesen, a gyermekeknek tanszert, ruhanemüt is osztunk, a szükségleteknek megfelelõen, célzottan. Azt szeretnénk, hogy e kis napközi otthonok, otthonos hangulatukkal, hozza járuljanak a gyermekek szellemi, lelki, fizikai kibontakozásához, és a mindennapi vidám együtt lét, közösségé formálja a felnövekvõ generációkat. Nagyon komoly távlatokat látok ebben a munkában.
A napközi intézmény hálózat fenntartása - gyerekenként - napi 1, 4 lej azaz 100 Ft, vagy 0,5 USD . Ez azt jelenti, hogy minden bajba jutott , támogatásra szoruló gyereknek kell keressek egy olyan családot, melyik ezt az összeget mind ösztöndíjat átutalja az alapítványunknak.
Természetesen az lenne jó, ha a gyermek és az õt támogató család között lassan kialakulna egy ismeretség, barátság. Így talán a testvér város - falú kapcsolatokat is, fellehetne tölteni személyes ismeretséggel, barátsággal. E pénzbõl, (havi 840 lej 300 USD) kijön a nevelõ fizetése, és a gyerekek ebédje, a pénz mellé mindig is adtunk az adományba kapott élelmiszerbõl tisztálkodó szerekbõl stb. Természetesen azt szeretnénk, hogy az illetõ helységben a mi munkánk csak a kovász legyen, a helyi önkormányzatok, plébániák, a helybeli , vagy onnan elszármazott lakok szolidaritására is számítottunk, és így utólag azt mondhatom, hogy nem hiába.
Úgy gondolom, hogy egy közösség elemi érdeke, hogy a gyermekeit megtartsa, és hogy belõlük értékes, egészséges, testvéri jó kapcsolatot fenntartó generációkat neveljen. Amennyiben egy-egy székely falunak ez nem fog sikerülni, akkor a falú vagy elnéptelenedik, vagy a megürült életteret máshonnan beszivárgott közösség fogja feltölteni.
Sajnos vannak olyan gyermekek, akik számára a napközi otthonok sem jelentenek elégséges megoldást, vagy mert árvák, vagy mert a szülök nem tudják vállalni a szülõi feladatokat. Ilyenkor a veszélyben lévõ kiskorú legközelebbi hozzátartozójának írásos kérése alapján befogadjuk - e térségbõl -, a szovátai Szent József otthonba. Itt szociális családjainkban próbáljuk pótolni mindazt mire a gyermeknek szüksége van kibontakozásához, érett nagykorú emberé válásához. Ezek a gyerekek csak vakációba látogatják meg a rokonaikat. A vér szerinti kapcsolatokat, minden körülmény között szeretnénk fenntartani. Alapítványunk örökbe adásokkal nem foglalkozott és nem is szándékozik foglalkozni.
Úgy gondolom, hogy ez az életmentõ tevékenység, -mely igazából csak most indult, - reményt jelenthet az egész Szováta környéki térségnek. A kialakuló kapcsolatok, már tõlünk függetlenül és kezdtek élni, alkotni, gyümölcsöket teremni.
Az elért eredmények feljogosítanak arra, hogy a továbblépésen gondolkodjunk. Biztos, hogy emlékeztek, 2005 õszén Az Amerikai Egyesült Államokban voltam. Az ottani emberek szeretete, jósága egy egészen más Amerikát láttatott meg velem, mind amit a TV híradóin keresztül ismertem. Sajnos a híradók leginkább katonákat, politikusokat, profi színészeket hoznak közénk. Kint az utam során emberekkel találkoztam, olyanokkal akikben testvéreimre találtam, akikben a gondjaink viszhangot váltottak ki. Istennek hála sok adományt kaptunk, és így megvásárolhatunk Tusnád fürdõn egy 34 szobás szállodát. Szeretnénk e térségben is kiépíteni mindazt mire szükség van a megmaradásunkhoz, egy ép egészségesebb székely generáció felnövekvéséhez. Szeretném ha Tusnádon felépülhetne az USA jóságának, emberek iránti szeretetének, tiszteletének a támaszpontja, a Szeretet Konzulátusa.
Azt szeretném, ha ebbe a Tusnádi és annak a térségnek a gyermekvédelmi munkájába minél többen, - és nem csak anyagilag - belekapcsolódnának Amerikából is. Én e levéllel szeretettel, biztatnám Amerikában élõ testvéreimet, hogy jöjjenek és segítsenek megálmodni, majd kivitelezni e térség gyermek-védelmi hálózatát. Úgy gondolom, hogy az USA Õszinte Emberségének Konzulátusa akkor lenne hiteles, ha abban Amerikából közénk jött testvérek is dolgoznának.
Szeretettel, Csaba t
