Kedves Éva!
Jézus Szent Szívének Petrozsényi Nagycsaládjának Drága Gyermekei, Barátai!
Kisebb testvéri szeretettel a jó Isten, Egyházunk és népünk, nevében
megköszönöm ezt a csodát, mit Petrozsényben végbe vitettek. Amit én
félve reméltem, álmodtam, azt ti nyugodt csendes meneteléssel
megvalósítottátok. Tavaly Petrozsényben nem volt egyetlen gond sem, mert
az épület üresen, elhagyottan állt, most hála Istennek már vannak
gondjaink is, de van rengeteg örömünk is, melyekre méltán büszkék lehettek.
Hálával tartozunk mindazoknak, akik Istennek ezt a szép művét,
Romániának talán legszegényebb részében, a Zsil völgyén segítettek
létrehozni. Éppen ezért a magam köszönetével a nekünk küldött leveledet
továbbküldöm mindazoknak akik Isten nevében segítettek e szép csoda
létrehozatalában.
Isten fizesse a jóságát mindenkinek, gondolok itt különös szeretettel a
németországi, ausztriai, magyarországi testvéreinkre, akik erejükön
felül segítettek, de azokra is, akik akár egy pohár vízzel is támogatták
a gyermekeinket.
Különös szeretettel küldöm leveledet tovább az Érsek Úrnak, és a
Főegyházmegyei Hatóság munkatársainak, akik az épületet nem csak átadták
a gyermekeknek, de a javítási költségekbe is besegítettek. Örömmel
jelenthetem elöljáróimnak, hogy itt Petrozsényben, kisebb testvéri
alázattal, Isten népe építi Isten országát.
Testvéri szeretettel köszönöm a munkatársaim és a gyerekek nevében is a
helyi plébános, Varga Rezső testvérem befogadó őszinte tiszta szeretetét.
Úgy gondolom, hogy hálával tartozunk a kedves nővéreknek, akik 110 évvel
ezelőtt megálmodták, megépítették ezt az épületet és imádságos
szeretettükkel belakták azt. Az épületet a kommunista rendszer
államosította 1948-ban, majd lelakta, tönkretette. Jézus ártatlan
Szívét lándzsa járta át, de feltámadt, és ma minden kacagó, csillogó
szemű gyermekben újra él. Úgy gondolom, hogy az intézmény
feltámasztásának sok nehézségén segített keresztül bennünket a kedves
nővérek mennyből lehajló imája. Isten fizesse jóságukat, és arra kérem,
hogy imádságos szeretetükkel kísérjék útjukon a gyermekeinket,
munkatársaimat. Reméljük, hogy a felnövő lányok között lesz olyan is,
aki a nővérek sorába lépve, mint Krisztus jegyese fogja szolgálni az
Urat a legkisebbekben, életükkel összekötve az eröszakosan széttépett
szálat.
A nyári programotok eléggé zsúfolt, adja az Isten, hogy szépen, erőben
egészségben mindent jó végre vigyetek, és így ahogyan terveztük,
szeptember 24-én, vasárnap de. 10-órától ünnepélyes szentmisével, -
melynek bemutatására felkértük az Érsek atyát - elkezdhessük a második,
a 2006 - 2007 tanévet.
Szeretettel ölelem Jézus Szíve petrozsényi nagycsaládjának minden
tagját, és azt kívánom, hogy az általatok megkezdett oktatói nevelői
munka soha ne érjen véget, kíváncsi, kacagó szemű gyermekek szentélye
legyen a szeretetből újraszületett petrozsényi otthonunk.
Kisebb testvéri szeretettel, Csaba t.
Déva, 2006 június 13.
Ács Éva írta:
Kedves Munkatársak!
Hála legyen Istennek, a Jézus Szent Szívéről elnevezett iskolánk immár
egy tanévet lezár. A legelsőt!
Visszatekintve, tavaly ilyenkor nem tudom már hogyan láttam a dolgokat, de egy biztos: álmomban sem képzeltem, hogy ennyien veszik igénybe majd segítségünket. Kezdetben is már hatalmas létszám alakult, ami már évvégére fölrúgott a 168-ra.
Ez a nagy létszám azt jelenti, hogy ennyi gyermek van hivatalosan, kéréssel, keresztlevéllel beírva iskolánkba, óvodánkba. A 168-ból 131-en nálunk ebédelnek, tanulnak, 84-en bent is alusznak rendszeresen, a többi napközis, kint lakó diák, óvodás.
Tudnotok kell, hogy, minden házunk annak a vidéknek az igényeit szolgálja, ahol létesül. Ez azt is jelenti, hogy egy bizonyos jellegzetességgel bír. Petrozsény vidéki jellegzetessége az, hogy mivel a távolságok nagyon rövidek a települések között, hát szívesen hazamegy egynegyede (a helybeliek) a gyermekeknek. Ha akarnám sem tudnám meggyőzni ezeket a szegény embereket, hogy ne vigyék gyerekeiket haza hétvégére. Ez nem is rossz. De az a baj, hogy nem hozzák vissza a szülők időben a gyerekeiket, talán ez a legnagyobb gondunk.
Ügyes, egészséges lurkóink vannak, még egy csont sem tört el, senki nem volt kórházban. A tanulással nem dicsekszünk ugyan, de van nekünk minden osztályban I., II., III. tanulónk is, és ami a legfontosabb: a saját színvonalához képest minden egyes gyermek óriásit fejlődött. Nekem ez legalább annyit jelent mint másnak a mesteri diploma.
Azzal, hogy itt Petrozsényben iskola nyílt, fellendült a magyar kultúrélet. Itt szórványban az is kultúrélet, ha kéthetenként eljő valaki valahonnan valamit magyarul előadni. Ejött ide színjátszócsoport, néptáncosok, orvosok, de volt nálunk sok kiránduló is, meg vendég, és mindenki hozott valami szépet, jót a gyermekeinknek. Máskor meg mi magunk produkáltuk ki a mulatnivalót önmagunkból. Volt itt karácsonyi ünnepély, farsang, március 15, szavalóverseny, mesemondó verseny meg mi minden más ami nem is jut eszembe. Olyan jól esett, amikor egy román iskola egypár diákja két tanárnő vezetésével meglepett minket június elsején egy szép előadással! És kaptunk tőlük elismerő oklevelet a munkánkért, amit ők nemesnek és áldozatosnak tartanak!
Örvendek továbbá, hogy minden munkatársam vállalni akarja továbbra is ezt a munkát, senki nem mondta, hogy belefáradt. Áldja meg őket a Jó Isten! Egész jó a csapatunk s ide beleértem a tanári kart és az óvónéniket is, mert egyik a másik nélkül nem tud eredményesen dolgozni.
Milyen feladat vár ránk a nyár folyamán:
1. elrendezni az engedélyeket, hogy óvoda, iskola egy és ugyanazon tanügyi intézményhez tartozzon.
2. megszerezni a tűzoltói működési engedélyt (ugyanis a többi megvan).
3. megindítani és befejezni az akkreditálási bonyolult folyamatot. Jelenleg mint szociális bentlakás működünk, szeretnénk gyermekvédelmi elhelyező központ lenni, mert akkor a költségeink egy részét átvállalja az állam, akárcsak Déván, vagy Szászvároson.
4. meglátogatni az összes olyan családot, aki kérte, hogy a gyerekét fogadjuk be.
5. anyanyelvi és más tantárgy tábort megszervezni gyermekeinknek akiket e célra behívtunk júliusban.
6. beilleszkedési tábort szervezni a vulkáni gyerekeknek, ha ott nem sikerül a napközi otthont beindítani.
7. a szentesi tábort felkínálták, ha ennek más akadálya nincs, háztól kikerül az a pár útleveles gyerek aki megérdemli a tábort, mindez június 23 körül lenne.
8. augusztus végén esedékes a linzi egy hetes tábor 11 gyereknek.
HIRDETÉS!
Szívesen látom bármelyik munkatársamat nagycsaládostul vakációzni!
Június 19 körül a munkatársaim retyezáti kiruccanást szerveznek felnőtteknek. Gyertek ti is!
Én június 17-31 illetve augusztus 1-15-ig szeretnék szabadságon lenni. Ezeken az időszakokon kívül megtalálhattok Petrozsényben,
tel. 0740294029 vagy e-mail: acseva_67@yahoo.com
Jó szájízzel zárom ezt a tanévet, remélem ti is!
Szeretettel, Éva + nagycsapat
